Egyszer volt, hol nem volt, \u00e9lt egyszer egy \u0151s\u00f6reg \u00e9s csendes erd\u0151 m\u00e9ly\u00e9n egy Giovanni nevet visel\u0151 robot. A vil\u00e1g\u00e1b\u00f3l az emberek m\u00e1r r\u00e9g elt\u0171ntek, feltal\u00e1l\u00f3k\u00e9nt igyekezett f\u00e1kra \u00e9p\u00fclt, k\u00fcl\u00f6nleges h\u00e1z\u00e1t otthonoss\u00e1, eszk\u00f6zeit min\u00e9l sz\u00e9lesebb k\u00f6r\u0171v\u00e9 tenni, \u00e1m a mag\u00e1nyt nehezen t\u0171rte. Eg\u00e9szen addig, am\u00edg egy embergyermek hozz\u00e1 nem ker\u00fclt, valamint t\u00e1rsul szeg\u0151d\u00f6tt mell\u00e9j\u00fck m\u00e9g k\u00e9t m\u00e1sik robot is: egy n\u0151v\u00e9rrobot, illetve egy robotporsz\u00edv\u00f3, akik megt\u00f6lt\u00f6tt\u00e9k \u00e9lettel \u00e9s humorral a mindennapjaikat, furcsa szok\u00e1saikkal. \u00cdgy \u00e9ltek \u0151k, egy furcsa, de ann\u00e1l t\u00f6bb szeretettel teli csal\u00e1dk\u00e9nt.<\/p>\n\n\n\n
Biztons\u00e1got ny\u00fajt\u00f3, idilli k\u00f6zeg\u00fcket megbolygatja, amikor Victor, a csal\u00e1d emberi tagja egy ismeretlen robotra bukkan, megjav\u00edtva pedig kider\u00fcl (b\u00e1r a HAB n\u00e9vre keresztelt robotnak nincsenek eml\u00e9kei), a m\u00faltban Giovanni \u00e9s \u0151 ismerte egym\u00e1st. A bonyodalmak innent\u0151l veszik igaz\u00e1n kezdet\u00fcket, a m\u00falt s\u00f6t\u00e9t \u00e1rnyainak hitt robotok lecsapnak r\u00e1juk \u00e9s elragadj\u00e1k Gi\u00f3t, f\u0151h\u0151seinknek pedig nem lesz m\u00e1s v\u00e1laszt\u00e1sa: fel kell kerekedni\u00fck a g\u00e9pek uralta v\u00e1rosba, hogy megments\u00e9k t\u00e1rsukat az \u00fajraprogramoz\u00e1st\u00f3l, vagy ami m\u00e9g rosszabb, a megsemmis\u00edt\u00e9st\u0151l.<\/p>\n\n\n\n\n\n\n\n
A t\u00f6rt\u00e9net alapj\u00e1n azt hihetn\u00e9nk, egy b\u00e1jos mes\u00e9vel van dolgunk (a fejezetek sor\u00e1n t\u00f6bb Pinokki\u00f3 id\u00e9zettel is tal\u00e1lkozhatunk, mely nem a v\u00e9letlen m\u0171ve), \u00e1m Klune a humorral t\u0171zdelt, szeretettel megt\u00f6lt\u00f6tt sorok m\u00f6g\u00e9 fesz\u00fclts\u00e9get, komoly \u00e9rzelmi dr\u00e1m\u00e1t rejt, a m\u00e1ss\u00e1g t\u00e9m\u00e1j\u00e1t is feszegetve – \u00e9s most itt nem csup\u00e1n az emberi nemi identit\u00e1ssal kapcsolatban \u00e9rtend\u0151en, hanem magukat a robotokat, illetve az emberekkel l\u00e9v\u0151 kapcsolatukat illet\u0151en is. <\/p>\n\n\n\n
\n– \u201cA hal\u00e1l… megvan a haszna az elevenek sz\u00e1m\u00e1ra. Abban a pillanatban, hogy megsz\u00fcletsz, elkezdesz haldokolni. – S\u00f3hajtott egyet, \u00e9s hozz\u00e1tette: – Milyen sz\u00e9p gondolat.<\/em>
– Sz\u00e9p… – ism\u00e9telte Vic rosszall\u00f3 hanghordoz\u00e1ssal.
– Igenis sz\u00e9p. Csak gondolj bele! A ti \u00e9letetek v\u00e9ges. Az id\u0151 m\u00e1ris cs\u00faszik kifel\u00e9 az ujjaid k\u00f6z\u00fcl. Ami megteremti benned az \u00e9rz\u00e9st, hogy sietned kell. Hogy megtegy\u00e9l mindent, amit tehetsz. Hogy rendbe hozz dolgokat. K\u00edv\u00e1ncsi lenn\u00e9k, milyen \u00e9rz\u00e9s lehet az, amikor valakiben val\u00f3di motiv\u00e1ci\u00f3 dolgozik.
– Mi\u00e9rt? Ez tervez\u00e9si hiba.
– Hiba? – k\u00e9rdezte a Kocsis, \u00e9s felkacagott, majd folytatta: – H\u00e1t persze hogy az! A hib\u00e1itok tesznek fels\u0151bbrend\u0171v\u00e9 titeket, minden lehets\u00e9ges \u00e9rtelemben. Nem sz\u00e1m\u00edt, mire k\u00e9pesek a g\u00e9pek, nem sz\u00e1m\u00edt, milyen er\u0151sek lett\u00fcnk, a hib\u00e1k hi\u00e1nya lesz a v\u00e9gzet\u00fcnk. Hogyan is maradhatn\u00e1nk fenn, amikor a g\u00e9pek \u00e1ltal k\u00e9sz\u00edtett dolgok t\u00f6k\u00e9letesek, eg\u00e9szen a mikroszkopikus r\u00e9szletekig? Amikor a g\u00e9pek \u00e1ltal \u00edrt \u00e9s j\u00e1tszott zene mentes a szenved\u00e9lyt\u0151l \u00e9s az \u00f6r\u00f6mt\u0151l? A mi egyetlen hib\u00e1nk, hogy arra \u00edt\u00e9lt\u00fck magunkat, hogy az \u00f6r\u00f6kk\u00e9val\u00f3s\u00e1gig ut\u00e1nozzuk azokat, akikr\u0151l eld\u00f6nt\u00f6tt\u00fck, hogy nem m\u00e9lt\u00f3ak a l\u00e9tez\u00e9sre.\u201d<\/em><\/em><\/p>\n<\/blockquote>\n\n\n\nKor\u00e1bbi reg\u00e9nyeihez k\u00e9pest lassabban \u00e9p\u00edtkezik, de sz\u00e1momra, mint a t\u00e9ma ir\u00e1nt \u00e9rdekl\u0151d\u0151 olvas\u00f3nak, ez nem volt probl\u00e9ma, s\u0151t. \u00c9rdekes gondolatokat, illetve sz\u00e9pen megjelen\u00edtett k\u00f6rforg\u00e1st tapasztalhatunk ebben a felv\u00e1zolt diszt\u00f3pikus vil\u00e1gban, hiszen hi\u00e1ba az emberek ki\u0171zet\u00e9se, majd teljes elt\u00fcntet\u00e9se, ez sem szab g\u00e1tat annak, hogy a robotok k\u00f6z\u00fcl n\u00e9h\u00e1nyan \u00f6ntudatra \u00e9bredjenek, \u00e9s elkezdjenek \u00e9rezni, \u201eemberibb\u00e9\u201d v\u00e1lni.<\/p>\n\n\n\n
K\u00f6nyveinek legnagyobb er\u0151ss\u00e9ge, hogy nem megy \u00e1t szirupos, r\u00f3zsasz\u00edn \u00e9rzelg\u00e9sbe, ez is itt remek\u00fcl prezent\u00e1l\u00e1sra ker\u00fcl, vannak ugyan emelkedettebb r\u00e9szek, illetve m\u00e9lypontok, k\u00f6veti a bevett s\u00e9m\u00e1t – egy ideig, de semmik\u00e9ppen sem lehet azt mondani r\u00e1, hogy az a tipikus minden j\u00f3ra fordul\u00f3 cselekm\u00e9ny, \u00e9s ez f\u0151k\u00e9pp tetszett benne.<\/p>\n\n\n\n
Klune a t\u00f6rt\u00e9net mes\u00e9l\u00e9se k\u00f6zben m\u00e9g arra is vette a f\u00e1rads\u00e1got, hogy fejet hajtson a t\u00e9m\u00e1ban alkot\u00f3, hozz\u00e1\u00e9rt\u0151 nagyok el\u0151tt. A g\u00e9pek \u00e1ltal uralt, Elektronikus \u00c1lmok V\u00e1rosa remek utal\u00e1sokat rejt mag\u00e1ba, akarva-akaratlanul is Simon St\u00e5lenhag Elektronikus \u00e1llam\u00e1t juttatta eszembe, vagy \u00e9ppen Philip K. Dick hasonl\u00f3 nevet visel\u0151 novellagy\u0171jtem\u00e9nye sem lehet a v\u00e9letlen m\u0171ve, ahogy Asimov megeml\u00edt\u00e9se sem.<\/p>\n\n\n\n
\n\u201eHab elfordult a k\u00e9perny\u0151t\u0151l. Ratched n\u0151v\u00e9r t\u00e1volabbra h\u00e1tr\u00e1lt, \u00e9s a monitora els\u00f6t\u00e9t\u00fclt.<\/em>
Vic ekkor ism\u00e9t az ajt\u00f3 fel\u00e9 n\u00e9zett, \u00e9s megsz\u00f3lalt:
– Elmehetsz!
Hab felkapta a fej\u00e9t, \u00e9s kifakadt:
– Micsoda?
– Nem vagy k\u00f6teles itt maradni – felelte Vic a v\u00e1ll\u00e1t vonogatva. – Nem vagy fogoly. Nem fogunk akaratod ellen\u00e9re itt tartani.
– Az a-a-akaratom – mondta az android lassan, akadozva. \u2014 Va-va-van akaratom?
-\u00d3, fi\u00fa – felelte Ratched n\u0151v\u00e9r. – Nincs elegend\u0151 pszichol\u00f3giai vagy filoz\u00f3fiai tud\u00e1som ahhoz, hogy megbirk\u00f3zzak ezzel a k\u00e9rd\u00e9ssel. Nem tudok kiel\u00e9g\u00edt\u0151 v\u00e1laszt adni r\u00e1.
Ha ezt Asimov hallan\u00e1, nagyot csal\u00f3dna bennem…\u201d<\/em><\/p>\n<\/blockquote>\n\n\n\nA b\u00e1buk \u00e9lete egy science fiction t\u00e9mak\u00f6rben elhelyezett, a szeretetre \u00e9p\u00fcl\u0151 t\u00f6rt\u00e9net, melynek nem kenyere \u00e1tvenni a staf\u00e9tabotot a m\u0171fajban alkot\u00f3kt\u00f3l, ink\u00e1bb az \u00e9rzelmeket, \u00f6sszetartoz\u00e1st, elfogad\u00e1st el\u0151t\u00e9rbe helyezve, betekint\u00e9st ny\u00fajt egy g\u00e9pek \u00e1ltal uralt vil\u00e1gba, amely m\u00e9gsem olyan t\u00f6k\u00e9letes, ahogy azt a robotokt\u00f3l v\u00e1rn\u00e1nk, f\u0151leg, ha egy emberi t\u00e9nyez\u0151 is szerepel benne.<\/p>\n\n\n\n
K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m a Kiad\u00f3<\/a>nak, hogy elolvashattam a reg\u00e9nyt!<\/p>\n\n\n\n
5\/5<\/h2>\n\n\n\n
\t\t\r\n\t\t\t\t