A gótikus történeteknek mindig megvan a maguk különleges alaphangulata, pláne akkor, ha mindez némi szürreális vonulattal is társul. Hiron Ennes első regénye, a Pióca a 2023-as évem egyik legkülönlegesebb és legérdekesebb alaptörténetével rendelkező olvasmánya volt, egyszerre gótikus, frappáns sci-fi elemekkel tarkított, ugyanakkor a horrorral karöltve egy nagyon jó kis egyveleget alkotott.

A történet szerint az emberek gyógyítását a Tartományközi Orvosi Intézet vette át, még pedig úgy, hogy az emberekben megtelepedve, az irányítást felettük átvéve végzi munkáját. A világszerte mindenütt jelen lévő entitás kollektív tudattal rendelkezik, így egymást segítve igyekeznek az emberi fajt megóvni. Egy távoli, északi településen azonban olyasmi fogadja az egyik orvost, amire senki sem volt felkészülve: rejtélyes és veszélyes, rivális parazita terjed egy báró kastélyában, kettejük találkozása pedig senkinek sem válik javára, és szörnyűséget hozhat az emberiségre.

„A tudat logikája ellenére a test a maga félelmeitől retteg.”

A kietlen, zord és rideg környezetet nagyon hangulatosan sikerült megjelenítenie, a posztapokaliptikus, magából kilátástalanságot árasztó, már-már hátborzongató közegben úgy tűnik, semmi sem segíti az emberi boldogulást, mintha minden felesküdött volna arra, hogy ellenséggé válva, eltörölje az élőket még a föld felszínéről is. Ám itt egy megmentő, aki a gyógyításra tette fel létezését, mégis kettős ez a segítő szerep, elvégre ez a személytelen „élősködő” hús-vér testbe költözve nyújt segítő jobbot, miközben gazdatest, egyfajta héj csupán a lüktető szívű egyén. A nézőpont egyszerre bizarr és tökéletesen megírt, de a karakterek is rendkívül fondorlatosan kerültek megalkotásra, főleg ahogy haladunk előre a cselekményben, úgy derül fény minden turpisságra és titokra, illetve úgy lesz minden és mindenki egyre furcsább és egyre inkább elmozdul a weird irányába.

Szívesen olvastam volna többet erről a világról, áhítozva figyeltem, hátha kicsit többet megtudunk arról, mi zajlik körülöttük, vagy arról, hogyan jutott el az emberiség idáig, mi vezetett ahhoz, hogy a gyógyítást egy idegen fajra bízva boldoguljanak, ám a cselekmény centrikus történet erre nem ad kielégítő választ, inkább csak sejtet. Kár, pedig a fordulatokban gazdag cselekmény tökéletességéhez csupán ez hiányzott, de panaszra így sem lehet különösebb okom, mert a történések közepette elég dolgon lehet borzongani, vagy épp morfondírozni.

Rettentően örülök, amikor ilyen különleges és eredeti műfajkavalkádú regények jelennek meg kis hazánkban, és egy kicsit kimozdít a megszokott témák forgatagából, az biztos, hogy emlékezetes marad még jó sokáig.

Köszönöm szépen a Kiadónak, hogy elolvashattam a regényt!

4/5