Nem csupán egy könnyed időutazás | Benyák Zoltán: Az utolsó emberig

Egészen az ősi időktől kezdve jelen van a történelemben a jó és a rossz örökös küzdelmében való hit, melynek segítségével a világ fejlődik, megy előre, mintha egyfajta mozgatórugó lenne. Elég csak belegondolni abba, hogy a regények, filmek esetében is kedvelt alapszituáció ez, sokszor találkozhatunk egy főgonosszal, aki ellen a jó(k) harcol(nak). Na de mi teszi jóvá a jót, illetve rosszá a rosszat? Van-e határ, amelyet átlépve egyértelműen eldönthető, hogy ki melyik oldal képviselője? Vajon a kisebb rosszat felülírja-e a nagyobb volumenű jóság? Benyák Zoltán regénye, Az utolsó emberig nem csupán egy évszázadokon keresztül tartó időutazás ecsetelése, hanem ennél sokkal több: két ellenség örökös összecsapásáról szóló könyv, melyben hitek, elvek és meggyőződések csapnak össze, hogy aztán a jónak és a rossznak ezt a bonyolult témáját, kérdését feszegesse.

Kezdetben 1588-ba csöppenünk, a felfedezés korába, ahol a bonyodalmat egy hajótörés jelenti. A következő évszám 1799, a nagy francia forradalom utáni évtized, ahol De Sade márki furcsa és bizarr kastélyába koncentrálódnak az események. Majd következik az 1888-as év, ezúttal Londonból találkozunk szereplőinkkel, egy nyomozóval és magával Hasfelmetsző Jack-kel. Utána egy teljes évszázadon keresztül bukkannak fel főszereplőink a háborúskodások közepette, legvégül pedig egy érdekes jövőbe kalauzol minket az író.

Mindegyik kor, vagy korszak, amely az események alapjául szolgál, az elbeszélő által kerül felvázolásra, az egyes jellegzetességekkel, jellemzőkkel együtt, korhűen. Számomra minden egyes új évszám egyet jelentett az izgalmas várakozással, hogy megtudjam, éppen kik kerülnek szembe egymással, hol keresztezik egymás útját, ki milyen szerepet tölt be a világban. Az már csak egy plusz hab volt a tortán, hogy valós történelmi személyiségek is helyet, illetve hangsúlyos szerepet kaptak. Érdekes kalandozás volt a jó és a rossz harcának szemszögéből megközelíteni az eseményeket, olvasni az álláspontokat, szurkolni egyik, vagy másik oldalnak, de “meghallgatni” a másik oldalt is tanulságos volt. Az elején még azt gondoltam, tudok kedvenc kort választani, de az összes magas színvonalú volt, szépen kidolgozva, meghozva az adott időszak feelingjét.

Arra egyáltalán nem számítottam és kellemes meglepetésként ért, hogy az író mennyire jól tud fogalmazni, szinte minden második mondata idézésért kiált. Nem csak a levegőbe beszél kacifántos körmondatokkal, nem kalandozik el a világ végére, vagy bájolog egyik-másik karakter által, hanem komolyan veszi írói feladatát, a lényegre koncentrál és amiket leír, annak fajsúlyos mondanivalója is van. Ugyanakkor nem esik túlzásba és megmarad az olvasmányosság is, így nem megterhelő szellemileg a sorokat bújni, cserébe rendesen el lehet veszni bennük.

Furcsának találtam elsőre a borítót, de ahogy olvastam és haladtam az évszázadokat átívelő történeteket, úgy nyert értelmet minden egyes apró részlete és szereplője. Nem is emlékszem már rá, mikor fordult elő velem, hogy ilyen érdekes borítót tudtam elemezni a leírtak fejében és nem csupán egy csinos, jól kiválasztott képet kaptam, hanem tényleg kötődött is a regényhez.

Nagyon jó kedvcsinálóként szolgált a további regényeihez, biztos vagyok benne, hogy egytől-egyig elolvasásra kerülnek szépen sorjában. Az már csak hab volt a tortán, hogy mint kiderült, évek óta figyel a szekrényemből az álnéven írt könyve (Veszett lelkek városa), így legalább már tudom, melyik lesz a következő, amibe belevetem magam!

5/5

Köszönöm szépen a regény elolvasásának lehetőségét az írónak!

Benyák Zoltán: Az utolsó emberig

Kiadó: Athenaeum Kiadó
Kiadás éve: 2018
Eredeti cím: ua.
Eredeti megjelenés éve: ua.
Oldalak száma: 352 (papír és e-könyv is)

A disztópia és a női szerepek

A kedvenc témám regények vonatkozásában a disztópia, vagyis egy negatív, (egyelőre) elképzelt jövőkép, melyek nagyon érdekes, de egyben ijesztő közegeket, társadalmakat festenek le. Ha meglátom ezt a címkét egy-egy mű vonatkozásában, máris többet szeretnék tudni az adott könyvről, vagy legszívesebben már olvasnám is, ebben a kategóriában még a young adult sem akkora akadály, fogalmazhatunk úgy is, hogy szinte szó szerint éhezem ezek után a különleges világok után. Nem tudom már, mi volt az a pont, ahol ez a szerelem kialakult, de az évek folyamán töretlen lelkesedéssel vetem bele magam mindenféle ehhez kapcsolódó tartalomba, legyen szó akár klasszikusról, akár friss megjelenésről. Szerencsére mindkét vonalon el vagyok látva utánpótlással, így nincs okom panaszra, ezért is választottam nem csupán egy, hanem jelen esetben három disztópikus regényt ennek a bejegyzésnek az alapjául, a női szerepekhez kapcsolódva. 

Nyugi, nem fogok nagy feminista szónoklatokat kanyarítani ezen irományon belül, egyrészt egyáltalán nem vallom magam annak, másrészt megmondó ember sem szeretnék lenni, csupán azért választottam a nők köré font  disztópiákat, mert az elmúlt időszakban több ilyen könyv is akadt a kezembe. Kezdve Jennie Melamed: Lányok csöndje című nyomasztó, felkavaró regényével, ahol a lányok teljes elnyomás alatt tengetik életüket, a szabadság és az emberi méltóság teljes hiányával. A másik végletet Naomi Aldermantől A hatalom képviselte, melyben a nők különleges erőre tesznek szert és a férfiak kezéből szépen kicsúszik az irányítás. Valahol pedig középtájt helyezkedik el legutóbbi olvasmányom, Margaret Atwoodtól A szolgálólány meséje, amelynél már komplexebb társadalom alakul ki, ám a termékeny nők számára nem sok szabadsággal kecsegtet ez a berendezkedés. Nézzük őket kicsit részletesebben:

TOVÁBB →

Újraolvastam #1 – J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve (Harry Potter sorozat 1.)

Idén lesz húsz éve, hogy megjelent az az elsöprő sikerű sorozat, amely annak idején engem is elindított a könyvmolyság felé. Emlékszem, az első szobám padlószőnyegére kucorodva, a nyár kellős közepén faltam a kölcsön kapott köteteket, a létező összes olvasási pózt kipróbálva. Ugyan nem egyből figyeltem fel a varázslóvilágra, de amint beléptem a kapuján, többé nem eresztett. Azóta már több éve karácsonyi programnak számít hol magyarul, hol eredeti nyelven való megtekintése a filmeknek, de úgy gondolom a 2019-es évben már eljött az ideje és eleget felejtettem ahhoz, hogy újra elolvassam az egész szériát az elejétől. Sokat vacilláltam rajta, milyen formátumban történjen mindez, de végül csak az e-könyv nyert, mivel az éjszakák közepén, az elcsendesült lakásban keresve sem találhatnék hangulatosabb időszakot a történetekben való elmélyedésre. Ezeknek a borítója szerelem volt első látásra, ha egyszer megjelenne nyomtatott formában is így, én lennék az első, aki megrendeli őket! Ledarálni viszont nem szeretném az egyes részeket, két-három havonta csupán egy-egy könyvet tervezek, vagy még ritkábban, hogy tovább tartson az élmény.  TOVÁBB →

Miben rejlik A tél jegyeseinek nagyszerűsége?

Sokan, sokféle platformon hangozgatták, mennyire jó Christelle Dabos A tükörjáró sorozatának eddigi kötetei: A tél jegyesei, valamint tavaly megjelent folytatása, a Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban. Sokáig kerülgettem a sorozatot, de valahol mindig felbukkant előttem egy-egy kép, vagy akár egy értékelés formájában, míg aztán ennek a rengeteg pozitív visszajelzésnek köszönhetően csak rászántam magam, hogy egy akció keretén belül az első részt, A tél jegyeseit beszerezzem. Lehetőség lett volna vele együtt a második könyvhöz is kedvezményesen hozzájutni, de még ekkor sem mertem mindkettőt a kosaramba tenni, először csak meg szerettem volna ismerkedni a regénnyel, mert nem voltam biztos benne, hogy az én világom lesz. Azóta már nagyon megbántam ezt a döntésemet, mert legszívesebben az első végére érve nyúltam volna a másodikhoz, annyira magába szippantott. Régebben faltam az ehhez hasonló fantasy-ket, manapság már eléggé eltávolodtam tőlük, de hála a sorozatnak, visszahozta a lelkesedésem, hogy egy merőben új és elképesztő világban újra elmerülhessek. Ebben a bejegyzésben megpróbálom összeszedni, miben is rejlik A tél jegyeseinek nagyszerűsége.

TOVÁBB →

Helló máslaposság.hu!

A 2019-es év nem is indulhatna jobban, egyből két mérföldkő is történt a blog életében.

Egyrészt az Instagram oldalam elérte az 1000 követőt, amit nagyon szépen köszönök mindenkinek! Végre megtaláltam azt a fajta fotózási témát, amelyben a legjobban ki tudom élni a kreativitásom, az pedig egy jó nagy löketet ad, hogy már ennyien vagytok kíváncsiak a képeimre. 

Másrészt viszont egy felröppent gondolatot is valóra váltottam: magyarítottam a blog elnevezését. Úgy gondolom, ha magyarul írok magyar közönségnek, igenis legyen egy magyar megnevezése a felületnek, de sokáig nem találtam megfelelő elnevezést, ami ne lett volna sablonos. Aztán egyik nap derült égből villámcsapás, szembejött velem a máslaposság szó, mely frappáns fordítása a book hangover kifejezésnek, innentől pedig nem volt megállás, a Férjjel megvalósítottuk a blogot (na jó, igazából az oroszlánrésze a szerveres beállításoktól a blog felállításáig az ő érdeme, én azt mondtam, mi az, ami nem jó :D). A bejegyzések a régiek, de minden más új, kezdve a logóval és az egész designnal, sőt, most már fel is iratkozhattok a blogra, így egyből értesültök az újdonságokról (bal felül a kis mappára rákattintva jön elő néhány további alponttal együtt). Továbbá, ha egy-egy iromány tetszett, ezt már alul is jelezhetitek, mint ahogy ennél is látni fogjátok.

Remélem elnyeri tetszéseteket ez az új felület, ha pedig bármi észrevételetek lenne, ne habozzatok szólni!

A 2018-as évem könyvekben

Azt hiszem nem túlzás azt állítani, hogy a 2018-as év több tekintetben is kuriózumnak számított, először is annak köszönhetően, hogy anya lettem, mellyel egy merőben új fejezet nyílt meg az életemben. Ezzel párhuzamosan (vagy ennek köszönhetően…?) annyi könyvet sikerült elolvasnom itthonlétem alatt, mint soha még egyik évben sem. Egészen pontosan így festenek a számok:

Elolvasott könyvek száma: 68 db, ebből 30 papírkönyv, 38 pedig e-könyv. Évről- évre gyarapodik a kézzel fogható példányaim száma, ez ebből a viszonylag kiegyenlített darabszámból is látható. Most már több hónapja beállítottam a magam rendszerét, amellyel egyensúlyozhatok a kétféle típus között, viszont 2019-ben sokkal nagyobb hangsúlyt szeretnék fektetni az elektronikus példányokra (könyvespolc probléma miatt is), kíváncsi leszek, hogy ez miképpen befolyásolja majd az eredményt.

Elolvasott oldalak száma: 23.842.A legrövidebb regényem 136 oldallal George Orwell Állatfarmja volt, a leghosszabb pedig Kristin Hannah Fülemüléje 542 oldallal.

TOVÁBB →