Igazán sokrétű regény | Jussi Valtonen: Nem ​tudják, mit cselekszenek

Van egyfajta bája annak, amikor először kerül az ember kezébe a kinézett könyv fizikai valójában, főként akkor, ha előtte csak az online borítóképpel tudott szemezni.

Szinte kivétel nélkül az interneten keresztül szerzem be a könyveimet, könyvesboltba maximum akkor látogatok el, ha egy rendelésemet veszem magamhoz. Ilyenkor jólesik megnézni pár kívánságlistás regényt, hogy is fest ténylegesen, milyen a tapintása, az oldalainak illata, milyen kézben tartani.

Jussi Valtonen regénye, a Nem tudják, mit cselekszenek is egyfajta zsákbamacskaként érkezett hozzám, ezzel a könyvvel még nem szemeztem a boltok polcain, meg is lepődtem, mennyire termetes példány a sztenderd méretűekhez képest. Ám amikor elkezdtem olvasni, rögtön megértettem, mire fel ez a terjedelem: az író semmit sem szeretne elkapkodni, minden mondandójához gondosan felépíti a közeget, ezzel maga a történet is nagyívű, sokrétű, mely olyan komoly és aktuális kérdésekkel foglalkozik, mint például a környezetvédelem, bevándorlás, de az emberi kapcsolatok bonyolultsága sem hiányozhat.

Ízelítő a fülszövegből:

Mi ​történik, ha az elismert amerikai neurobiológus kutatót militáns állatvédők fenyegetik meg? Mi történik, ha felmerül, hogy a támadások hátterében rég nem látott fia is állhat? 
A sodró lendületű, fordulatos történet szálai Finnországtól az Egyesült Államokig húzódva gubancolódnak össze egyre jobban. Vajon sikerül-e időben kibogozni őket? Uralhatjuk-e a modern tudomány révén a természetet, ha még a saját magánéletünkben sem vagyunk képesek rendet teremteni? 
Találunk-e bármilyen kapaszkodót ott, ahol a privát szféra megszűnt létezni és minden eladó?

Ahol az egész kezdetét veszi

Megannyi téma kerül említésre, megannyi lehetőséget vetve fel az ideális kiindulási ponthoz. Ehhez képest a cselekmény mondhatni Ádámtól és Évától veszi fel a fonalat: a lélektani oldalról vág bele a történetbe, ott, ahol félresiklik főszereplőink, Alina és Joe kapcsolata, a nő pedig magára marad fiúkkal, Samuellel. Látszólag olyan, mintha a fülszövegtől eltérően egy teljesen más regénybe csöppentünk volna, ahol a lelki vívódásokra, problémákra fókuszál az író hol a nő, hol a férfi perspektívájából, holott a tökéletes előzménynek leszünk tanúi a sorok között, melyhez a későbbiek során minden kapcsolódni fog, minden ide lesz visszavezethető. Eleinte úgy gondoltam, kissé túlírt gondolatmenetek, felesleges frázisok ezek, de mint kiderült, minden a részletekben rejlik, hogy teljes képet kaphassunk a miértekre, és nincs itt egy felesleges sor sem. Ha ezt a mélyre hatoló, alapos és lassan hömpölygő elbeszélési stílust megszokja az ember, onnantól kezdve nyert ügye van, viszi előre a lendület, de aki inkább ódzkodik tőle, azt megnyugtatom, a későbbiek során, ahogy belekerülünk a sűrűjébe felgyorsulnak az események és érdekes fordulatok között lavírozhatunk, miközben több jelentős és fontos mai kérdést is érint a finn író.

Számomra ez volt az a szál, ami leginkább tetszett, az emberi kapcsolatok bonyolultságát és összetettségét nagyon jól ábrázolja, azt, hogy egy-egy probléma hogyan hat ki életekre, kötődésekre, a tettek mennyire befolyásolják egy család sorsát, főként az apa és a fia közötti kapocs hiánya miatt, és mi történik, amikor egy krízist kell kollektíven megoldaniuk együtt, mennyire képesek együttműködni családként. Nem utolsó sorban pedig: helyrehozható-e, ha valami elromlott?

Morális vizekre evezve

Az apa, Joe kutatóként állatokat használ fel arra, hogy betegségekre találjanak gyógymódot, melyekkel rengeteg ember életét menthetik meg, de egy nap állatvédők forgatják fel irodáját, onnantól pedig nem lesz nyugta, folyamatos támadásoknak lesz kitéve nem csak ő, de új családja is. A férfi különböző fórumokon próbálja védeni igazát, de mindezzel tulajdonképpen csak ront a helyzetén. Joe karaktere által bepillantást nyerhetünk az állatkísérletek morális világába, több szemszögből pro és kontra érveket is olvashatunk, mindezt ügyesen beépítve a cselekménybe, szabadságot adva ezzel arra, hogy az olvasó döntse el, ki mellé is áll. Tipikus felállás: mindenki a saját igazában hisz és senki sem tudja beleképzelni magát a másik helyzetébe és indítékaiba, egyedül nekünk, olvasóknak adatik meg, hogy felülről egy komplex képet kaphassunk erről az egészről.

A dolog ott bonyolódik igazán, amikor felmerül a lehetősége, hogy elsőszülőtt fia, Samuel állhat ennek az egész támadásnak a hátterében. Innentől pedig már nemcsak Alina és Joe aspektusából követhetjük az eseményeket, hanem fiuk, Samuel életútjába is betekinthetünk és tanúi lehetünk annak, hogy egy fiú pályaívére mekkora hatással lehet egy válás, illetve az apai kapcsolat zátonyra futása, visszakanyarodva ehhez a lelki vonulathoz.

Nemzetek különbözősége

Alina finn, Joe pedig Amerikából származik, a családalapításukra a lány hazájában, Finnországban kerül sor, ahol Joe szembesül a finn és amerikai mentalitási különbségekkel. A finn író mindkét oldalt (az európait, illetőleg az amerikait) képes realisztikusan ábrázolni, érzékeltetve az erősségeket, de ugyanúgy a gyengeségeket is a nemzeteknél. A bevándorló Joe számára az ottléte alatt hamar kiütköznek a habitusbeli eltérések: a finnek tartózkodását, maradiságát nehezen tudja megszokni, ez eleinte leginkább a munkájában való kiteljesedését hátráltatja, de szépen lassan bekúszik a családi ház falai közé is. Alinával való közös életének ecsetelése után megismerkedünk új, amerikai családjának hétköznapjaival, mely merőben más, ezzel is érzékeltetve a két kontinens közötti kontrasztot. Így már nem csupán az alapot adó emberi kapcsolatok szövevényes útjáról, a munkához fűződő morális kérdésekről, de nemzeti identitásokról is olvashatunk egy regényen belül, még tovább árnyalva ezzel a művet, és ez még nem minden!

Modern társadalomba ágyazva

Az Alinához és Samuelhez kötődő múltat felváltja a jelen Amerikája, melyben megkerülhetetlen, hogy a modern technikai vívmányok is helyet kapjanak. Joe lánya, Rachel birtokába kerül egy olyan eszköz, mellyel teljesen átértékelődik az internet és a közösségi média szerepe és rendeltetése, fókuszban a személyre szabottsággal. De vajon mennyire jó, ha ekkora teret engedünk ezeknek, ha elhatalmasodik felettünk és gyakorlatilag minden mozzanatunkat figyelemmel kíséri egy szerkezet? Ezt a problémát is nagyon ügyesen csempészte bele az író a sorok közé, szemléltetve, mennyire könnyen utat törhetnek maguknak az új találmányok még azok részére is, akik szeretnék, ha semmi közük sem lenne hozzá. Mert a fejlődés elől lehet menekülni, de előbb-utóbb úgyis utolér.

Szerintem sikerült érzékeltetnem, mennyire komplex és szerteágazó könyv olvasásán vagyok túl – nem csoda, hogy Finnország legrangosabb irodalmi díját is bezsebelte -, ezek az egyes mellékszálak remekül vannak vezetve, hol egyiket, hol másikat előtérbe helyezve, kiegészítve a fő cselekményt, már mindezek miatt egy kivételes olvasmányt jelentett számomra. Az pedig, hogy ezt még megspékelte az alkotó egy hatalmas fordulattal is, az csak hab volt a többemeletes torta tetején. Hosszú volt, de egyben rendkívül olvasmányos is, egy nem mindennapi könyv a modernkori társadalomról és annak tagjairól.

Köszönöm szépen a könyvet a Cser Kiadónak!

5/5

Jussi Valtonen: Nem ​tudják, mit cselekszenek

Kiadó: Cser Kiadó
Kiadás éve: 2017
Eredeti cím: He eivät tiedä mitä tekevät
Eredeti megjelenés éve: 2014
Oldalak száma: 508
avatar
  Beállításaim  
Visszajelzés