Egy fiatalasszony naplója a német megszállástól 1945 júliusáig | Huhák Heléna, Szécsényi András, Szívós Erika (szerk.) – Kismama ​sárga csillaggal

Mintha ezer éve lett volna már a terhességem, pedig még csak két hónap telt el Liza születése óta (mondjuk az is rekordsebességgel), de az biztos, hogy ha egy könyvet kellene említeni, ami ehhez köthető, akkor az ez lesz, a kórházban ugyanis hű társamként volt jelen. Így utólag belegondolva nem éppen szerencsés választásnak bizonyult, ennél sokkal vidámabb olvasnivalót kellett volna magammal vinnem, dehát ez már veszett fejsze nyele.

Egy budapesti fiatalasszony 1944-ben, a német megszálláskor terhessége ötödik hónapjában jár második gyermekével. Miután férjét munkaszolgálatra viszik, családfővé avanzsál, és egyre kiszolgáltatottabb helyzetbe kerül. Naplója – melyet a megszállástól 1945 júliusáig vezetett –, egy kismama csodálatos hőstörténete: tanúi lehetünk szívet tépő küzdelmének, hihetetlen elszántságának, hogy a legzordabb körülmények közepette sem adja fel. Cselekedeteit minden pillanatban a legnemesebb cél vezérelte: minden áron életet adni második gyermekének, és szeretni, félteni, óvni őt úgy, ahogyan erre csak egy édesanya képes.

Belemélyedve Dévényi Sándorné naplójába, nem egészen ezt vártam a könyvtől, amit végül kaptam. A napló végigvezet bennünket azon, ahogy egy kismama igyekszik túlélni gyermekével a szíve alatt, majd a kezében ebben a zsidók számára nehéz időszakban, de magáról a terhesség időszakáról körülbelül csak a mű negyede szól. A leírás alapján úgy gondoltam, részletesebben belemegy ebbe a témába: hogy a növekvő hasával és a gombaszámra gyarapodó problémáival hogyan képes megbírkózni, mind lelki, mind pedig testi értelemben. Esetleg magára a terhesgondozás alakulására, mindennapjaira, hiszen zsidóként az idő előrehaladtával egyre kevesebb jog illette meg őket. Ehelyett egy folyamatos rohanással és aggódással teli asszony életébe csöppentem. Vajmi kevés lelki dolog, semmi terhes életforma, viszont annál több kapkodás. TOVÁBB →

Amikor szárnyal a fantázia | Christopher Priest – Kifordított világ

A tökéletes trükk mind regényben, mind filmben az egyik kedvencemmé vált (kivételesen itt most az utóbbi verzió volt az, amely mindent vitt, tulajdonképpen bármikor újra tudom nézni annak ellenére, hogy filmek esetében ez csak egynéhány mű esetében jellemző rám), ezért nagyon megörültem, amikor felfedeztem, hogy még egy regénye megjelent Christopher Priest írónak magyarul, ráadásul egy igen korai, 1974-es regénye, a Kifordított világ. Bár érezni rajta némi kiforratlanságot – melyet A tökéletes trükknél már kieszközöl -, egy nagyon fantáziadús és érdekes világot sikerült megálmodnia és papírra vetnie.

Egy olyan világot, ahol a város neve Föld, az emberek életkorát pedig mérföldben mérik és ha a fiúk elérik a hatszázötven mérföldes kort, a neveldéből különféle céhekbe tömörülnek. A főszereplő, Helward Mann először a Sínfektető céhhez kerül és ennek köszönhetően jut ki először a város falain kívülre, ahol szembesül vele, hogy városukat az itt dolgozó emberek mozgatják. Egy titokzatos, úgynevezett optimum mögött kell folyamatosan haladnia, hogy le ne maradjon, okokkal azonban nem szolgálnak részére. A fiú bejárja a várostól délre és északra elterülő területeket, melyeket múltként és jövőként említenek és ezen útjai során fedezi fel a furcsa valóságot a város és az optimum működéséről. TOVÁBB →

Regény levelek nyomán | Ava Dellaira – Kedves ​halottak!

Kedves Olvasók!

Tudjátok – vagy ha nem, akkor most megtudjátok -, hogy mennyire nem szeretem, amikor egy könyv fülszövegénél csinos kis ajnározó mondatokkal bizonygatják nekünk írók, bloggerek, folyóiratok stb., hogy milyen szerencsés az olvasó, hogy a kezében tarthatja ezt a nagyszerű könyvet, mert még a nagyok is elismeréssel bólogatnak hozzá, sugallva a könyv megvételét és elolvasását.

Nem egyszer koppantam már ilyen miatt, így amikor az egyik kedvenc írónőm, Laurie Halse Anderson ajánlását láttam Ava Dellaira: Kedves ​halottak! című levélregényénél, nem mertem beleélni magam és fenntartással kezeltem, hogy valóban egy ragyogó könyvet tartok a kezemben. De mik vannak! Végre egyszer helytállónak bizonyult az a pár sorocska! Úgy látszik akadnak kivétele, melyek erősítik a szabályt.

Szeretettel
Mona

Kicsit aktívabban kezdtem el tavaly év vége óta használni a moly.hu fiókomat (@mona0618), melynek köszönhetően betévedtem a kihívások rengetegébe is. Szó, mi szó, gyerekjáték elveszni a megannyi kihívás között, de ami számomra érdekesnek bizonyult első körben, az a legmeghatározóbb könyvélményekhez köthető, melyben egy megadott listáról szükséges elolvasni tetszőlegesen regényeket. Több mű is szerepelt köztük, melyet szerettem volna már jó ideje elolvasni, így hát kapva kaptam az alkalmon, hogy végre rávegyem magam a kézbe vételükre, ennek köszönhetően kerítettem sort erre a könyvre is. Tartottam attól, hogy ifjúsági regény címkéje miatt mennyire lesz „gagyi” és egyszerű, de azt kell, hogy mondjam, nagyon minőségi alkotást kaptam és valóban bekerült a legmeghatározóbb könyvélményeimhez.

„Talán segíthetnél rájönni, hogyan találjak ajtót ismét abba az új világba.”

„Talán ha megtanulnék jobban hasonlítani rá, tudnám, hogyan élhetnék jobban nélküle.”

TOVÁBB →

Téged is megérint | Guillermo del Toro, Daniel Kraus – A víz érintése

Úgy vélem kijelenthető, hogy örökös lemaradásban vagyok az új könyvmegjelenéseket illetően. Bár már sokkal naprakészebbnek mondhatom magam, hiszen az elmúlt években inkább a különféle bepótolandó olvasmányok körül forgott elsősorban a világ számomra, azért még most sem mondható, hogy minden, érdeklődésemet felkeltő regényt azonnal beszereznék. Mindenesetre sikerült megtalálnom egy – szerintem – egészséges balanszot, mellyel szépen tudom menedzselni, hogy az újdonságok közepette a nem annyira friss regényeket is bevegyem a figyelmem vonzáskörzetébe. Idejét sem tudom éppen ezért, mikor volt utoljára az, hogy előrendeljek egy könyvet, majd a megjelenése után néhány nappal már a kezemben tartva megkezdjem a magam kis olvasási rituáléját. Guillermo del Toro, Daniel Kraus: A víz érintése című regénynek sikerült ezt a reményteli várakozást, majd beszerezve a megelégedett, ugyanakkor izgatottságot okozó állapotot elérnie, így igyekeztem minden egyes percet kiélvezni a lapozásában ahelyett, hogy gyorsan befaltam volna az egészet. És mennyire jól esett!

Sokan leginkább a filmes változatnak köszönhetően ismerkedtek meg ezzel a történettel, mely azóta már jópár Oscar-díjat bezsebelt – szám szerint négyet -, én személy szerint örülök, hogy most először papíron olvashattam el, igaz, ha tehetném már ma beülnék rá a moziban, de a csöppségem miatt a megnézése még egy kicsit várat magára. :) TOVÁBB →

Ne a film után olvasd el | Patrick Ness, Siobhan Dowd – Szólít a szörny

 Patrick Ness íróval még a Chaos Walking trilógia vonatkozásában találkoztam először – melynek befejező kötete a mai napig várat magára a könyvtáramban, persze nem mintha olyan rossz lett volna a széria, egyszerűen csak nem találtunk azóta egymásra, nem kapott el az érzés, hogy mihamarabb elolvassam -, akkor lebilincselt az az írói fantázia, mellyel ezt a világot és ezt a közeget megalkotta, így ha valami, akkor ez biztosan nagy erőssége az alkotónak. Ezért örültem meg nagyon, amikor a Szólít a szörny filmet megnézve láttam, hogy a könyv az ő nevéhez is fűződik.

A film mondanom se kell, szerelem volt első látásra, szerintem nagyon jól keltették életre a sorokat, bár megismerve mindkét változatát be kell ismernem, hogy a könyvet kiolvasva már megbántam, hogy nem a papírformába ástam bele magam először.
Már maga a könyv létrejöttének módja is eltér a szokásostól, ugyanis Patrick Ness és Siobhan Dowd sohasem találkoztak személyesen. A rákban szenvedő írónőnek már nem volt lehetősége ezt a történetet kiadni, csupán az alapötlettel készült el, így Patrick Ness engedélyt kért rá, hogy mindezt továbbvigye és regényt alkothasson belőle. Abban egészen biztos vagyok, hogy ha el tudta volna olvasni, elégedett lett volna a végeredménnyel, hiszen Mr. Ness kihozta belőle a maximumot.

A mű a 13 éves Connor történetét meséli el nekünk, akinek édesanyja rákkal küzd. A fiút esténként egy rémálom gyötri, melynek csak az elejébe leszünk beavatva, de ha nem lenne elég káosz az élete, egyik éjszaka, pontban 12:07 perckor egy szörny is megjelenik előtte. Nem arra a klasszikus fajta, elpusztítani akaró teremtményre kell gondolni: ez a szörny az igazságot akarja tudni, melyet Connor adhat meg neki és erre három történet elmondásán keresztül igyekszik rávezetni.

Ifjúsági regény mivoltával ellentétben nagyon is kemény témája van a könyvnek, ráadásul nem áll meg ennyinél, maga a végkifejlet sem egy mézesmázas dolog, felnőttes és komoly mondanivalóval záródik. A leírtakat részletgazdag illusztrációk teszik elképzelhetőbbé, fekete-fehér színviláguk ellenére nagyon is kifejezőek, árnyaltak és élénkek.

A rövid regény kiváló táptalajt nyújtott a megfilmesítéséhez, hiszen lényegretörően és tömören, nem túlgondolva kapjuk meg a regényt, melyhez a képek is remek forrásnak bizonyultak, hiszen a rendezők hűek is maradtak pl. a szörny kinézetéhez. Egyetlen egy problémám pont ehhez köthető volt: mivel a filmmel kezdtem, már abszolút semmi újdonság nem maradt a könyvben. Persze az oldalszámból sejthettem volna, hogy nem egy olyan műről van szó, melynek zanzásított változtatát kapom meg a vásznon, így mégis kicsit csalódottan dőltem hátra a kanapén, megfosztva az újdonság erejétől.

Így mindenképpen tanuljatok a hibámból, ha eddig nem követtétek el és tessék ezzel a gyönyörűen megírt, fontos témával foglalkozó könyvvel kezdeni, mert így lesz száz százalékos az olvasási élmény.

Patrick Ness, Siobhan Dowd: Szólít a szörny

Kiadó: Park Kiadó
Kiadás éve: 2016
Eredeti cím: A Monster Calls
Eredeti megjelenés éve: 2011
Oldalak száma: 216