Jostein Gaarder – Anna világa

covers_385114Klímaváltozás, globális felmelegedés. Két súlyos szó, melyekbe úton-útfélen belebotlunk, elszörnyedünk rajta, de aztán mégis kerülgetjük, mint a forró kását. Bár abban mindannyian egyetérthetünk, hogy ezek nagyon rossz dolgok és jó lenne odafigyelni, de ezt nyugtázva igazából éljük tovább mindennapjainkat, ahogy eddig is. (Kivéve, ha Trump oldalán állunk, aki szerint ilyen a világon nincs is.) Persze tisztelet a kivételnek, mint mindig, de általánosságban még mindig nem fordítunk elegendő figyelmet a problémára. Ezért jó dolog, amikor valaki veszi a fáradságot, hogy odadörgölje az orrunk alá: „Jó napot kívánok, globális felmelegedés történik. Most.” Még akkor is, ha nem sikerül tökéletesen a kidolgozása, mint ahogy Jostein Gaarder – Anna világa című regényénél is így esett. Nagyon fontos tanulsága van a könyvnek és nagyon ügyesen csempészi bele az író az okosságokat és a tényeket, csak épp maga a keret, az összefogó történet az, amivel hadilábon álltam.

„Alig néhány évvel ezelőtt jelentette ki valaki, hogy mi vagyunk az első nemzedék, amely hatással van a Föld klímájára, és ugyanakkor az utolsó nemzedék, amelyik még semmilyen árat nem kell, hogy fizessen ezért a hatásért. De ez már nem felel meg a valóságnak. Saját szememmel láttam, hogy milyen a klímaínség, személyes tapasztalataim vannak egy aszálykatasztrófáról, és csecsemők haltak meg a kezeim között… Ez annyira fáj, Anna! Mert nem a természet az, ami öl. Mi, emberek vagyunk a vétkesek.”

A tízéves Anna gyermeki lelkesedéssel van oda a természetért, főként így a téli időszakban, ám a változásokat ő is érzi: nincs az a megszokott hó mennyiség, csak a fagy, mely nagy hatással van az állatok világára.

„A felnőttek valami „globális felmelegedésről” sugdolóztak, meg „klímaváltozásról”, Anna fejébe pedig szöget ütöttek e furcsa szavak. Életében most először sejtette meg, hogy bajban van a világ.”

TOVÁBB →

A 2016-os évem könyvekben

Egészen könyvdúsra sikerült a 2016-os évem, összesen 39 könyvet sikerült elolvasnom és bármilyen hihetetlen, de ez az első év, amikor felborult a megszokott tendencia: több papírkönyvet (23) vettem a kezembe, mint amennyi ebookba (16) merültem. Ettől előtörő lelkiismeret-furdalásomat azon nyomban orvosoltam is az új évben és újra a Kindle-t vettem hű társammá, rápakolva megannyi könyvet, hogy helyrebillenjen az egyensúly. Igazából már kezdett is hiányozni, jó volt újra visszatérni hozzá.

fullsizerender-28Apropó, arról még nem is esett szó, hogy drága jó Kindle 5 olvasóm szülinapom alkalmából leváltásra került, mégpedig egy Voyage-ra – csak hogy márkahűek maradjunk -, amivel azóta is dúl a szerelem.

Nem hittem volna, hogy a háttérvilágítás ennyire kényelmes és praktikus funkció lesz (korábban úgy gondoltam, minek ez nekem), a gombok hiányát pedig már elég jól megszoktam. Ráadásul olyan pazar tokot kaptam hozzá, mellyel sokkal egyszerűbb tárolni, vinni, hozni, magamhoz ölelni, fogni és a többi.

Na de kanyarodjunk vissza 2016-hoz és a számokhoz. A 39 könyv, ha a Goodreads nem csal, összesen 12.902 oldal elolvasását jelentette (plusz-mínusz néhány oldal, mivel nem mindegyik könyvnek volt feltöltve a magyar verziója). A legrövidebb könyv Anna Maria Maki: Zárt helyek igézete volt, örültem is neki, hogy nem kellett több oldalon keresztül szenvednem rajta, a leghosszabb pedig, ha minden igaz Mark Elsberg: Black Out című regénye volt.

Az értékeléseim átlaga 4,1 volt, igazából a legrövidebb irománytól eltekintve nem lőttem mellé olyan hatalmasokat, kisebb-nagyobb csalódások akadtak, de semmi nagy lelki törés.

Nagy nehezen, de öszeszedtem a top 10 regényt, amely a legjobban elnyerte a tetszésemet és ha időmilliárdos lennék, újra elő is venném és még egyszer elolvasnám őket. Ennek hiányában marad a film változatok megtekintése, ha elkészítik őket, vagy ha sikerül hozzáférnem. TOVÁBB →