Címke/évértékelő

Szerző: Mona

A 2022-es évem könyvekben

Amilyen gyorsan elérkezett a 2022-es év, ugyanilyen gyorsasággal értünk is a végére, bárcsak mondhatnám, hogy átlagos év volt, de az előző évekből kiindulva, immár megszokhattuk (sajnos), hogy mindig történik valami olyan, amivel felbolydulnak a mindennapok és változást hoznak magukkal. A gazdasági helyzet, a brutális drágulások újfent felkavarták a könyvpiacot, amely nem elég, hogy a papírhiány okozta súlyokat nyögi, ezek mellett újabb fontos döntések elé állít szinte minden kiadót, igazán pedig a 2023-as évben fogjuk megtapasztalni, mik is lesznek a következmények. De ne szaladjunk ennyire előre, maradjunk a 2022-es év mezsgyéjén, bőven van miről mesélnem róla.

Miközben faltam a sci-fi regényeket továbbra is – ennek kapcsán több, mint 10.000 elolvasott oldalt tudhatok magam mögött -, igazán belemerültem a képregények világába. Eddig is olvasgattam ugyan, de úgy érzem, ez volt az az év, amikor az érdeklődésem hatalmas löketet kapott irányukba, olyannyira, hogy még angolul is beszereztem több példányt is, ami érdekelt, ám itthon még nem jelent meg. Mindig is szerettem volna eredeti nyelven olvasni könyveket, úgy érzem most megtaláltam azt az arany középutat, amellyel még megmarad az élvezeti szint és kitárulhat a világ, végre sokkal bővebb halmazban böngészhetek olvasnivalókat.

Ami még fontos változás volt az évben, hogy a 6 éves Kindle Voyage-om szülinapom apropójából lecserélésre került, így immár egy Paperwhite 5 boldog tulajdonosa lettem. Hat év ide vagy oda, nem hittem, hogy ennyire ég és föld lesz a különbség, hiszen a Voyage sokáig messze felülmúlta a későbbi modellek kijelzőminőségét, de a melegfényt egyszerűen imádom, ráadásul a dark mode is meglepően hasznos tud lenni, ha mondjuk teljes sötétben olvas az ember. Eddig is szerettem az e-könyveket, de ezzel még nagyobb löketet kaptam az olvasásukhoz.

TOVÁBB →
Szerző: Mona

A 2021-es évem könyvekben

Ennek az évnek majdnem sikerült egy átlagos évet hoznia, amikor még ugyan ott van az előző év hagyatéka, az a fránya vírus, de ahogy fogynak a hónapok, úgy tűnik, lassan elérkezünk az alagút azon szakaszához, ahol látható némi fény a távolban (azt azért korai lenne kijelenteni, hogy már el is értünk hozzá). A könyvpiac is úgy látszik, egy kicsit fellélegzett, a 2020-as évhez képest jóval több kötet jelent meg, ráadásul még könyves eseményt is meg tudtak tartani, ami bár számomra nem szokott kiemelt jelentőségű lenni, jó volt látni, mennyien szerették és örültek neki. Egyedül az év végém és a karácsonyom volt katasztrofális, amikor sem kedvem, sem lelki erőm nem igazán volt ahhoz, hogy az olvasással foglalkozzam és rettenetesen fájt, mert ez az évben az abszolút kedvenc időszakom, de igyekszem minél hamarabb magam mögött hagyni a rossz emlékeket és arra gondolni, hogy a 2022-es év ennél már csak jobb lehet, még ha újabb egy évet is kell várni arra, hogy újra beköszöntsön a karácsony.

TOVÁBB →
Szerző: Mona

A 2020-as évem könyvekben

Gondolom senkinek sem mondok újat azzal, ha kijelentem, 2020 egy nagyon furcsa év volt, minden szempontból. A vírusnak köszönhetően sokkal inkább begubózós év volt ez, bár azt hozzá kell tennem, nekem semmi problémám sincs az otthonléttel, úgyhogy ebből a szempontból, hogy a családommal jóval többet voltunk összezárva kicsi panel lakásunkban, mint normális esetben, számomra nem volt akkora érvágás. Az viszont, hogy mindössze kétszer láttam a szüleimet, testvéreimet, nagyszüleimet 2020-ban, már más lapra tartozik és ezt tényleg szívből sajnáltam.

Az olvasási szokásaimra olyan drámai mértékben a koronavírus nem volt hatással, talán annyiban, hogy kicsivel több időm jutott elmélyedni egy-egy könyvben. Amit inkább fontosabbnak tartok kiemelni, az az, hogy szembesültem vele, a kiadókra mekkora hatással lehet egy ilyen kialakult helyzet és mennyi mindent megváltoztathat, főképp negatív irányba. Ráébresztett, hogy nekem, mint olvasónak is nagy szerepem van abban, hogy merre tud tovább haladni egy-egy kiadó, ezért már próbálok odafigyelni, hogy inkább közvetlenül a kiadóktól rendeljek, ha van rá lehetőségem, hiszen ezzel segítem, hogy a bevételt a kiadó kapja és ne megosztozva más féllel.

TOVÁBB →
Szerző: Mona

A 2019-es évem könyvekben

A 2019-es év egészen változatosra sikeredett, hiszen augusztusig még otthon voltam a lányommal, de utána már újfent munkába álltam, ez azért nagyban módosította az olvasási szokásaimat. Azon felül, hogy leredukálódott az olvasásra jutó időm, újra előtérbe került hűséges társam, a Kindle, amelyet főként este bújok és nagyon áldok a háttérvilágítás miatt.

Összesen 37 könyvet sikerült elolvasnom, magamhoz mérten mondhatom azt, hogy nem túl jó, de nem is túl tragikus. Oldalszámban mindez 13.294-et jelent (ha beleveszem a megkezdett, de még nem befejezett könyvem oldalait is). Nem meglepő módon az e-könyvek ismét lekörözték a hagyományos formátumot, de ha még most nem is annyira kimagasló az eltérés, jövőre már egyértelmű lesz az eltolódás. A magyar írókat illetően nagyjából olyan arányban olvastam, mint a tavalyi évben, nagy mellényúlásom szerencsére nem is volt.

TOVÁBB →
Szerző: Mona

A 2018-as évem könyvekben

Azt hiszem nem túlzás azt állítani, hogy a 2018-as év több tekintetben is kuriózumnak számított, először is annak köszönhetően, hogy anya lettem, mellyel egy merőben új fejezet nyílt meg az életemben. Ezzel párhuzamosan (vagy ennek köszönhetően…?) annyi könyvet sikerült elolvasnom itthonlétem alatt, mint soha még egyik évben sem. Egészen pontosan így festenek a számok:

Elolvasott könyvek száma: 68 db, ebből 30 papírkönyv, 38 pedig e-könyv. Évről- évre gyarapodik a kézzel fogható példányaim száma, ez ebből a viszonylag kiegyenlített darabszámból is látható. Most már több hónapja beállítottam a magam rendszerét, amellyel egyensúlyozhatok a kétféle típus között, viszont 2019-ben sokkal nagyobb hangsúlyt szeretnék fektetni az elektronikus példányokra (könyvespolc probléma miatt is), kíváncsi leszek, hogy ez miképpen befolyásolja majd az eredményt.

Elolvasott oldalak száma: 23.842.A legrövidebb regényem 136 oldallal George Orwell Állatfarmja volt, a leghosszabb pedig Kristin Hannah Fülemüléje 542 oldallal.

TOVÁBB →
Szerző: Mona

A 2017-es évem könyvekben

Eltelt egy újabb év, így itt az ideje egy kis visszatekintésnek, már csak azért is, mert ha könyvek terén annyira nem is, az életemben bizony volt bőven változás. :) Na de először jöjjenek a töményebb, de elengedhetetlen számok:

Elolvasott könyvek: 40 db, ebből 17 papírkönyv és 23 ebook. Érdekes megoszlás, az emlékezetemben sokkal többnek tűnt a papírkönyvekkel töltött idő, de valószínűleg csak érzéki csalódás volt, vagy éppenséggel hamarabb daráltam le az e-könyveket. :)

Elolvasott oldalszámok: 14.320. A legrövidebb regény a maga 144 oldalával Jeff VanderMeer Expedíciója volt, míg a leghosszabb 656 lapszámmal Kristin Hannah-tól a Szentjánosbogár lányok. Hiába tűnt ez a legvaskosabb könyvnek, annyira beszippantott, hogy pikk-pakk elolvastam, így nem árulok el nagy zsákbamacskát azzal, hogy nem véletlenül kapott helyet a top regényeim között. J. J. Abrams – Doug Dorst: S. című alkotása például sokkal fajsúlyosabb olvasmányként éltem meg egyediségének és a fő regény melletti megannyi jegyzetének köszönhetően, így igazság szerint ezt tekinteném mindenképpen az évben a leghosszabb könyvemnek.

Értékeléseim átlaga: 4,2, egy tizeddel magasabb a tavalyihoz képest. 3-nál rosszabb értékelést szerencsére nem sok alkalommal kellett adnom, remélem ez így is fog maradni az elkövetkezendőkben.

A teljes listát itt megtaláljátok, bár az oldalszám szokás szerint nem stimmel, mivel nem minden regény magyar verziója szerepel a Goodreads adatbázisában (de azért meg kell hagyni, egyre jobban fejlődnek ebben).

Nem volt egyszerű, de összeállítottam a saját top 10-es listámat is szokásomhoz híven, ezek azon művek, amiket bátran ajánlok, mert nem fognak csalódást okozni.

2017 TOP 10

10. Tom Rob Smith: A tanya

9. Nina Willner: 40 ősz

8. Han Kang: Növényevő

7. Dot Hutchison: Pillangók kertje

Remekül megírt regény egy ember őrült mániájáról, aki egy olyan kertet alakít ki az általa elrabolt lányoknak, melyben pillangóként élhetnek, hátunkon viselve tetoválásként szárnyaikat, ugyanakkor engedelmeskedve akaratának. A történetük ugyan nem áll meg ennyinél: pillangó mivoltukat haláluk után konzerválja is, örökre megőrizve őket egyfajta morbid gyűjteményként. Amikor lelepledőzik ez a beteges paradicsom, az FBI az egyik túlélő lányt faggatja ki az eseményekről, így értesülünk mi is a mindennapjaikról és a szörnyűségekről, amik a falakon belül zajlottak.

A főszereplő, Maya szemszögéből tökéletesen csepegtetve kapjuk az információkat, kombinálva azelőtti élete fondorlataival és kihívásaival, melynek nyomán nem könnyű eldönteni, melyik határozta, illetve edzette meg jobban karakterét és természetét. Mellette a többi szereplő is mesterien kidolgozott, mindenkinek ott a helye, ahol lennie kell, a megfelelő jellemmel.

6. Andy Weir: Artemis

Jöhetnék azzal a közhellyel, melybe szinte minden 2. értékelés során belefutottam: más, mint az első regénye. Hát még jó, hogy más, ki szeretné egy írótól minden művében ugyanazt olvasni?! Ezúttal egy női főszereplő kalandját kísérhetjük végig a Holdon, kalandosabban, több szereplővel, több helyszínen, de ugyanazzal a humorral és menőséggel meghintve, ahogy első művében megismerhettük. Újfent minőségi és szórakoztató sci-fi regényt kaptam, kicsit közelebb sodorva ehhez a műfajhoz, mely alapvetően nem a zsánerem, de köszönöm Andy, hogy egy kicsit betekintést nyújtasz nekem ebbe a világba is.

5. Torey Hayden: Egy gyerek

4. Jessie Burton: Múzsa

3. Dave Eggers: A Kör

Ez az a köny, amelyet minden mai fiatalnak odanyomnék a kezébe, egyfajta kötelező olvasmányként. Igazi mai társadalomkritika és társadalomrajz, nem hiába szerepel rajta: „dermesztő víziója közelebb van hozzád, mint gondolnád.” A Kör, mint a mai Facebookhoz, vagy Google-hoz hasonló fiatalos, lendületes szoftvercég egyik új alkalmazottján, a fiatal főszereplőnőnk nézőpontján keresztül lehetünk szemtanúi beilleszkedésének, melynek fázisaiban olyan morális kérdések kerülnek véka alá, mint a magánélet, vagy az egyén szabadságjogának kérdése.

2. Celeste Ng: Amit sohase mondtam el

Már az első mondatával nagyon erősen indul a regény: „Lydia ​halott. De ők még nem tudják”, mely az 1970-es években játszódik és egy kínai-amerikai fiatal lány tragédiáját követhetjük napról-napra. Egy nagyon erős családregény ez, mely pazarul mutatja be, hogy egy látszólag hétköznapi család házában bizony nem mindig minden fenékig tejfel. Igazi drámai mű, melynek elolvasása után jó ideig nem ereszti el magát az olvasót, sokat rágódtam rajta én is és úgy gondolom, ettől lesz igazán jó egy könyv, ha képes gondolatokra és érzésekre sarkallni, márpedig ez itt tökéletesen működik.

1. Kristin Hannah: Szentjánosbogár lányok

Ha valamikor, akkor a 2017-es év vonatkozásában kijelenthetem: itt aztán volt minden. Whippetünk remekül beilleszkedett közénk és több helyre is ellátogattunk vele együtt, többek között Horvátországba is, mondhatni a kis családunk részévé vált és ezt nagyon élvezzük mind a hárman. Jómagam feleséggé avanzsálódtam, na de amiért sikerült belehúznom az olvasásba, az főleg annak köszönhetően, amiért immár a billentyűzetet alig látva gépelem ezeket a sorokat, ugyanis már csak pár nap és egy teljesen más, eddig nem tapasztalt fejezet köszönt be az életembe: anya leszek. :) Izgalmas lesz utána összeegyeztetni a gyereknevelést és az olvasást (na meg természetesen a sok más egyéb, új teendőt), de egyelőre nem gondolom megoldhatatlannak, sőt, nagyon kíváncsian várom ezt az új kihívást. Nem hinném, hogy az olvasási szokásaimban gyökeres változás állna be, nyílván nem fog annyi idő jutni majd a könyvekre, mint pl. most, de az biztos, hogy kényelmesebb pózokban tudom majd művelni az olvasást, mint ezzel a hatalmas hassal. :D Egy szó, mint száz, 2018 a változás éve lesz számomra, ha ezt magán a blogon annyira nem is fogjátok tapasztalni, a háttérben mindenképpen jelen lesz maximálisan. Csak bírjam kivárni!