S. J. Watson – Mielőtt elalszom

mielottelalszomMár régóta hevert olvasatlanul az ebookjaim között ez a mű, szépen el is feledkeztem róla, hiszen annyi minden van, amit elolvasnék, így a felhalmozott dokumentumaim közepette nem nehéz szem elől veszíteni 1-1 példányt, főleg amikor újabb és érdekfeszítőbb könyvekre sikerült lecsapnom. Egy bejegyzésnek köszönhetően – melyre véletlenül bukkantam rá – azonban újra előástam és ezúttal bele is vetettem magam S. J. Watson Mielőtt elalszom című regényébe, mely az emberi emlékezésről, illetve annak hiányáról kerített egy lenyűgöző történetet.

A könyv első benyomásra Az 50 első randi és Pierre Lematrie Téboly című művére hajaz, de pillanatok (azaz ez esetben inkább oldalak) alatt kiderül, hogy jóval lekörözi mindkettőt igazából az elsőt egyáltalán nem is nehéz  és egy olyan krimi és thriller keverékét kapjuk meg, amitől leesik az állunk. Kétszer is. Na jó, minimum négyszer.

TOVÁBB →

Kerstin Gier – Rubinvörös, Zafírkék és Smaragdzöld (Időtlen szerelem sorozat)

rubinvorosAz ember általában szeret olyan valóságon túlmenő, alternatív történeteket olvasni/nézni, amely valódi átélését a saját bőrén keresztül nem tapasztalhat meg, így az általa kapott kitaláció az, amely végigkalauzolhatja hogyan is működhetne mindez. Ilyen például az időutazás témája, mely számtalan módon került már feldolgozásra, de úgy tűnik sosem unjuk meg és előszeretettel készülnek az újabb és újabb alkotások.

Ezúttal Kerstin Gier Időtlen szerelem trilógiája került elolvasásra és ezzel meg is lett az első mű, melyet német írónőtől olvastam -bár mivel magyarul tettem, igazából semmi különös dolog nem tűnt fel, de a tudat azért ott lebegett. :) Utólag belegondolva jó döntésnek bizonyult, hogy egybe daráltam le őket, de hogy pontosan miért is, azt a továbbiakban elolvashatjátok.

TOVÁBB →

Ernest Cline – Ready Player One

readyplayeroneSzerintem nem túlzok, ha kijelentem: szinte alig akad ember a világon, aki ne hallott volna/próbált volna ki már valamilyen számítógépes játékot – amennyiben a feltételeik megengedik -, legyen szó stratégiai, platform, szerep- vagy bármilyen más játékról (mint tudjuk ugye, manapság már pénzt is lehet ezzel keresni, nézzük csak meg a drága Pewdiepie-t :)). Nem mondom magam akkora nagy játszónak, de azért volt már szerencsém jópár példányt kipróbálni és tudom mennyire piszok addiktívak tudnak lenni, ha nem figyel oda az ember.

Emlékszem mennyire odavoltam egy Toy Story-s darabért, amit aztán addig játszottam, míg a gépem megelégelte és a lejátszóban kettétörte a lemezt – mondanom sem kell, utána jött az utánpótlás. Ernest Cline Ready Player One című könyvében is a számítógépes játékok előtt teszi tiszteletét  és mutatja meg, meddig képesek az emberek elmenni egy-egy játék megnyeréséért.

TOVÁBB →