A nyár folyamán bepillanthattam a könyvmolyok imádott témakörébe, a könyvesboltok falai mögé A könyvesbolttal, és mivel roppant mód élveztem ez a „hazai” terepet – történetet a könyvek iránti szenvedélyről -, így a Szeretni annyi, mint tökéletes folytatásnak bizonyult ahhoz, hogy tovább merüljek ebbe a mámorba, mielőtt elszabadítom a rettegés poklát, ha már javában tapossuk az őszt. Bár ez a mű már nem egy az egyben az irodalom szeretetére építi cselekményét, de fontos alappilléréül szolgál a könyvek mindenre kiható ereje.
– A könyvek nem oldják meg a problémáimat, Harriet.
– Nem, de perspektívát adnak a problémáidnak. Lehetővé teszik, hogy a problémáid lélegzethez jussanak.
Violet, aki nagyon fiatalon került a rácsok mögé, börtönbüntetésének végére jár, és az egyetlen dolog, ami lelket önt bele ebben az időszakban, a börtönben szervezett könyvklub.
Harriet idős szociális munkás, egykori tanárnő, a börtönbeli könyvklub vezetője.
Frank nyugdíjazott ezermester, akit alkalmaznak abban a könyvesboltban, amelynek Harriet rendszeres látogatója.
Három, elsőre egymástól független karaktert ismerhetünk meg a regény elején, akiknek több kapcsolódási pontja van egymáshoz, mint azt elsőre gondolnánk, sorsuk pedig a cselekmény folyamán forr igazán egységgé, és mindhármuk számára, tartsanak is életük különböző szakaszában, az újrakezdésre helyeződik a hangsúly.