A horrorfilmek kapcsán már több bejegyzésem is született, a parkolópályára kerülésük után viszont ideje volt belekóstolnom milyen is az, amikor egy ijesztő(bb) történetet nem a látottak, hanem az olvasottak alapján él át az ember, hanghatások nélkül, csupán a fantázia által vezérelve. Nem éppen a mélyvízbe ugrással kezdtem, Kendare Blake – Vérbe öltözött Anna, valamint a folytatása, A rémálmok lánya nevet viselő könyvek ugyan horror és fantasy kategóriába sorolhatóak és olvashatók bennük rusnya dolgok, a pulzusomat azonban nem sikerült megemelniük.

Az alapsztori által egy Odaát ihletésű környezetbe csöppenünk bele, ahol a 17 éves Cas az apja foglalkozását megörökölve és azt folytatva végez különleges késével azokkal a gonosz kísértetekkel, szellemekkel, akik nem lépnek át a túlvilágba, hanem az élők között maradva próbálják megbosszulni ártatlan embereken az ellenük elkövetett brutális és értelmetlen halálukat. A világ minden tájáról kap tippeket a potenciális következő meggyilkolandó természetfelettiről, ám ezeket a küldetéseket szigorúan egyedül hajtja végre, boszorkány anyja csak amolyan védelmi eszközökkel látja el, valamint egy-egy balul elsült mutatvány után segít számára a lábadozásban mindenféle boszis gyógynövényekkel. Bár nem szívesen látja fiát ebben a szerepben – hiszen férjének is ez lett végül a veszte – sosem kéri meg fiát, hogy hagyjon fel ezzel a tevékenységével. Amikor aztán Cas értesül egy bizonyos Anna Korlova nevű lány történetéről és a brutális gyilkolásairól, szokás szerint átköltöznek abba a városba, hogy leszámolhasson vele, majd szépen ismét továbbállhasson. Arra azonban nem gondol, hogy ez a szellem korántsem lesz olyan egyszerű feladat, mint hitte és nem csak ő lesz az, aki a legnagyobb problémát jelenti majd.

Mivel ifjúsági regényről van szó, már az első oldal után sejtettem, hogy itt bizony nem fogok szívrohamot kapni olvasás közben, ezen túlmenően pedig ordított róla, hogy bizony az a flancos szerelmi szál is kibontakozik majd, valamint barátok is bekerülnek a képbe, hiába próbálja a fiú mindenképpen megakadályozni a mélyebb kapcsolatok kialakulását. Mindezekkel a motívumokkal olyan feelingem volt egész végig, mintha a fiatalokkal eljátszott Odaátot és a Harry Pottert gyúrta volna össze az írónő, hogy megnézze mi sül ki belőle. Az eredmény pedig elég vegyes érzéseket ébresztett bennem.

A szellemek lefestése igencsak részletes próbál lenni, ezzel is egyre jobban borzolva a kedélyeket (legfélelmetesebb természetesen a fő karakter lett), de számomra ez kevésnek bizonyult. Igazából horror hanghatások nélkül is működhet, de ez nagyon nem az a kategória. A felháborodásom fő tárgya pedig az volt, amikor Cas (akaratlanul is Harry Potterhez hasonlítva) ÉPPEN akkor ájult el, amikor a legfontosbb történések zajlottak. Először még elviseltem, mondván úgy is kiderül részletesen mi történt, de csak egy fekete lyuk maradt az a rész és nem lett még normálisan elmagyarázva SE. A végén pedig, amikor az igazi nagy összecsapás történik, az egész csúcspontja, nemhogy az kap a legtöbb hangsúlyt, neeem…. belevágunk és hopp, főhősünk kidől, majd örömóda és vége.

Ezek után, bár nem akkora lelkesedéssel, de kézbe vettem a sorozat második kötetét is, mely A rémálmok lánya nevet viseli, hátha az jobb lesz. (Innentől aki nem olvasta, köszönöm a figyelmet, mert erősen SPOILERtartalmú).

Szóval, a történet onnan folytatódik, hogy Anna lekerült a pokolba, a nála még gonoszabb teremtménnyel együtt (akiknek az összecsapása jelentette ugye az első könyv tetőpontját). Cas viszont ahelyett, hogy továbblépne nem bír megbírkózni Anna elvesztésével, az meg pláne nem segít a helyzetén, hogy odahallucinálja majdnem mindenhova állandóan megjelenik előtte és végig kell néznie minden alkalommal, ahogy szenved. Ezért is határozza el, hogy kerül, amibe kerül de visszahozza őt a pokolból. Barátai és mentora nem lelkesednek túlságosan az ötletéért, de vele tartanak ahhoz a hatalmasabb erejű szektához varázslókörhöz, akik segítségével mindezt meg tudja valósítani.

Bár az első műben is jelen van a varázslás, igazán a másodikban kap nagyobb hangsúlyt, hiszen élőként belépni a pokolba bizony nem olyan dolog, amely csupán pár hablatyolás elmormolásával meg néhány csirkelábbal elérhető. Néhány karakterbe is jobban belemélyülünk, akik az elsőben inkább csak háttértámogatók voltak, valamint egy új főbb karakter is megjelenik, akiről egészen a végéig nem tudod eldönteni, hogy jó vagy rossz-e.

Az első résznél határozottan jobbra sikerült és változatosabb is minden, ami a helyszíneket és a szereplőket illeti, de félelmetesnek ezt sem mondanám. A vége viszont minden bizonnyal tökéletes lezárása a sorozatnak – bár Cas itt sem bírja ki, hogy ne ájuljon el, de a körülményekhez képest itt igencsak jogosnak éreztem és legalább nem maradtunk le semmiről.

Régóta vártam már arra, hogy elolvashassam ezeket a példányokat, de sajnos az elején nagyot csalódtam. Bár valamennyire a második feljebbjavította a róla alkotott véleményemet, úgy vélem ha horrort kívánok olvasni a jövőben valami brutálisabb után kell néznem (mondjuk nem tudom milyen csodát vártam egy ifjúsági regénytől).