Jó ideje ugyan, hogy a könyv végére értem, de az elmúlt 2 hetem sűrűsége miatt most lett először szabad a délutánom annyira, hogy nyugodtan, a gondolataimat összekapirgálva végre visszatérhessek a könyvek világába. A legrosszabb az volt, hogy még az olvasásra sem maradt elegendő időm, de úgy vélem ez az az áldozat, amely abszolút megérte a Kindle-mentes napokat. :) /az okokról majd később részletesebben/

Lényeg a lényeg, ezúttal Jonas Jonasson A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt című könyve volt az, melyet kiolvasottam letehettem az asztalra – bár esetemben talán az átnyomhattam a következő ebookra eset úgy vélem találóbb lenne. A cím már önmagában felkeltette az érdeklődésemet, a legjobb dolog pedig az volt, hogy ez egyben mindent elárult magáról a történetről is, így megspórolhattam a rövid tartalom átbogarászgatását (amit amúgy sem szívlelek éljenek a meglepetések!).

Gondolom senkit sem ér meglepetésként, hogy a cselekmény szála egy idős emberrel kezdődik, aki századik születésnapján gondol egy nagyot, fogja magát és kimászik az idősek otthonának ablakából. A mű elején már sejtettem, hogy itt a józan észt és a realitást egy kicsit félre kell söpörni, főleg amikor főszereplőnk, Allan Karlsson korát meghazudtoló módon hajtja végre szökési tervét. Mondjuk itt még nem sejtettem a további hihetetlen eseményfordulatokat, amelyek a történet előrehaladtával csak menetelnek a csillagos égig, míg el nem jutunk addig a pontig, amikor kijelentjük, hogy már pedig ilyen nincs – és mégis van! :D

Nagyon érdekes volt figyelni, ahogy egyetlen ember tette a későbbiek folyamán egyre több személyhez fűződőtt és egyre többen keveredtek bele Allan hóbortos döntésébe. A karakterek közül nem találtam gyenge lácszemet, a maga nemében és egyediségében mindenki tökéletes kirakódarabkaként illeszkedett be a cselekmény szálába.

A könyv sztorija két szálon halad, egyrészt értesülhetünk a szökés alakulásáról, a jelenről (amely 2005-ben játszódik), valamint emellett párhuzamosan végigkisérjük Allant az életpályáján egészen a megszületésétől kezdve a szökése napjáig. Már több regénynél is megtapasztaltam, hogy ez a felépítés piszok szemtelen és igazságtalan tud lenni, hiszen mindig a legjobb részeknél ér véget, így kénytelen vagy még egy plusz részt elolvasni, hogy megtudhasd az adott szál hogy folytatódik, de ugye akkor meg ott lesz a másik szál is, ami lehet akkor még érdekfeszítőbb lesz… Nem csoda hát, hogy a rengetegnek tűnő 600 oldalas ebookot szinte játszi könnyedséggel végeztem ki.

Ami az elején kicsit megijesztett, az a politikai élet történelmének beleszövése volt a vezetőkkel, eszmékkel, forradalmakkal és egyéb nyalánkságaival együtt. Nem véletlen, hogy Allan amolyan bombaszakértőként egyész Európa sorsára hatással lesz, hol az USA, hol Sztálin, hol pedig Mao Ce-Tung oldalán mutatkozik meg és működik közre ügyeik ellátása érdekében. Egyfajta történelmi regénynek is felfogható ezáltal, de egyáltalán nem a száraz tényeket kapjunk, szépen szövődik bele a cselekmény forgatagába, és ami a legszimpatikusabb volt, hogy főhősünk a sok eszmény hatására is önmaga tudott maradni és egyik ágazatot sem tette magáévá,  így egyfajta kívülállóként sodródik végig az ideológiák folyóján. A politikához fűződő kapcsolatát többször is hangoztatja egészen leegyszerűsítve:

„A politikával az a helyzet, hogy nem csak szinte teljesen felesleges, hanem feleslegesen bonyolult is.”

Így, hogy mentes tud maradni mindent őt ért befolyásolási kísérlettől, egyszerű emberként mindössze annyi kívánsága van, hogy legyen hol aludnia, legyen mit ennie és legyen alkohol, ami lehetőleg pálinka. :D

Humorban egyébként egyáltalán nincs hiány, egy ilyen elképesztő történetet tulajdonképpen nem is lehet máshogy tálalni ahhoz, hogy ennyire olvasható és élvezhető legyen.

A könyvvel kapcsolatban ha negatívumot szeretnék mindenáron keresni, akkor az a magyar borító lenne. Úgy látszik lassan vesszőparipámmá válik ennek a kérdése, hiszen ha vetünk egy pillantást a külföldiában használatos verzióra, szerintem egyértelmű a kettő közül melyik az, amelyik jobban belopja magát a szívünkbe, nem egy félig levágott testű kockásinges, bőröndöt tologató egyén van a látókörünkbe, hanem egy letisztultabb, kifinomultabb grafikus megoldás, szerintem ez sokkal jobban átadja a könyv színvonalát.

Összességében tehát egy nagy csillagos ötöst érdemel a könyv, mert olyan kalandban lehetett részem egy idős ember szemszögéből, amelyet álmaimban sem tudtam volna elképzelni.