Társadalmi sci-fi, mely közelebb van, mint gondolnád | Silvia Park: Fényszirmok

A sci-fi berkein belül a robotok és az emberek közötti kapcsolat boncolgatása az egyik kedvenc témaköröm, és tetszik vagy sem, világunk egyre fokozottabb ütemben halad a robotizáció felé, így a koreai származású írónő, Silvia Park regényében felvázolt helyzet, bár néhány nemzedékkel odébb jár, nem is annyira távoli, mint azt gondolnánk. Ott vannak az egyes munkahelyeken kiváltott, robotok által elvégzett munkafolyamatok, de nem szükséges messzire menni, már a háztartásokban is rengeteg, gép általi automatizáció elérhető, és a nyilvánosság felé publikált, táncoló robotokon kívül fellelhetőek már olyan komolyabb modellek is, amelyek az emberek által kivitelezhetetlen szituációkban bevetésre kerülhetnek. Ha azt nézzük, a mesterséges intelligencia is hová jutott nagyon rövid időn belül, valóban szinte karnyújtásnyira vagyunk attól, hogy ez a disztópia valósággá váljon, és nem csupán segéderőként, hanem családtagként is funkcionáljanak a gépek.

A Fényszirmok egy olyan, újraegyesített Koreába kalauzol, ahol a robotok immár a társadalom szerves részét képezik. Segítségükkel rengeteg, eddig emberi kéznyomot jegyző tevékenységet váltanak ki, az újabb és újabb modelleket fejlesztve az emberi kapcsolatokat is átformálják: hol a gyermekek tökéletes pótlékaként, hol társként már-már ijesztően kiváló mértékben helyt tudnak állni.

Az őrmester az ötödik évtizede derekán járt, fiatalabb volt Dzsun apjánál. Az M nemzedékbe tartozott, mikor a robotok barátságos szerszámok voltak, akárcsak Fakabát, a Scheprő. Egy gép háztartásonként: behúzható karral az edényszárításra, a zoknihajtogatásra, és megmosni a lusta kölkök fogát! Miután a Talósz-cég egymilliárdért felvásárolta a Scheprőt, a háztartási Scheprők helyét idővel átvették a Marthák, azaz az MH-1000-esek. A Képzelt Barátok elleni hajtásban a Talósz termékei szerszámlét helyett keményen a szerves lét felé kanyarodtak. Dzsun az R-nemzedékhez tartozott. A robotok és az emberek gyermekkora óta egyformák voltak.”

Ebbe a közegbe ágyazva ismerjük meg főszereplőinket, akik különféle élethelyzetük nyomán kötődnek valamilyen formában a robotokhoz, és végigkísérhetjük a cselekmény folyamán kétségekkel, vívódásokkal kikövezett útjukat ebben a megváltozott világban.

TOVÁBB →

Mesterhármas

Tudom, ilyenkor évváltáskor inkább az összegzéssel kellene foglalkoznom (majd mindenképpen eljön annak is az ideje), de volt három olyan olvasmányom 2018-ban három brilliáns írónőtől, akik egytől-egyig beírták magukat második magyarul megjelent regényükkel a kedvenc íróim közé. Így az a minimum, hogy szentelek nekik egy kis bejegyzést. :) TOVÁBB →

Gyorsértékelés | Han Kang – Növényevő

Egy nő, aki elhatározza: innentől kezdve nem eszik húst. Akár egy modern, vegetáriánusról szóló történet is lehetne a Man Booker-díjat nyert regény, Han Kang Növényevő című műve, de attól rettentően messze áll. Jonghje ugyanis egy meglehetősen bizarr, nyers hússal és halállal kapcsolatos rémálom miatt dönt úgy, hogy addigi hétköznapi, szürke életében változást eszközöl és kiírt mindent az életéből, ami állattal kapcsolatos. Kezdeti fázisát férje nézőpontjából követhetjük, ekkor még marad némi kapcsolata környezetével, mindössze családtagjaival, főként az apjával kerül összetűzésbe döntése miatt.

Az idő múlásával azonban az amúgy sem bőbeszédű nő egyre jobban elszigetelődik a társadalomtól és a körülötte lévő emberektől és olyan abszurd események veszik kezdetét, melyek alapján joggal gondolhatnánk: végül növénnyé fog főszereplőnk változni. És ez nem túlzás.

„Amíg a feleségem növényevő nem lett, egyáltalán nem tartottam különlegesnek.”

Mivel rövid regényről van szó, nagyon tömör és lényegretörő, emellett groteszk és felkavaró is, de ugyanakkor mégis hagy bőven teret a művészi vonulatoknak is az író. Szépen megírt történet arról, hogy egy ember döntése miképp hat családjára, hogyan pusztítja el radikális elhatározásával nemcsak önmagát, de a férje, a sógora, majd a nővére normális életét is. Mindezt pedig nem a saját, hanem az ő nézőpontjukból, ezzel is szemléltetve testének és lelkének leépülését.

Érzékeny lelkűek csak óvatosan olvassák, mert meglehetősen intenzív és felzaklató, nem egy könnyed olvasmány. Számomra az volt a legnehezebb, ahogy Jonghje passzivitásának köszönhetően a családtagok mellett a mi türelmünket is próbára teszi: ahogy a tehetetlenség elhatalmasodik a sorok között, elveszítjük emberileg a nőt és mindössze csupán végigolvashatjuk, ahogy mindenki csődöt mond körülötte és hagyják kiteljesedni rögeszméjét, miközben ő maximum annyit tesz, hogy belemosolyog egyet a napfénybe, akár egy jóravaló pszichopata.

Han Kang - Növényevő

Kiadó: Jelenkor Könyvkiadó
Kiadás éve: 2017
Eredeti cím: The Vegetarian (채식주의자 )
Eredeti megjelenés éve: 2007
Oldalak száma: 184