Képzeljünk el egy világot szülők és minden 15 évesnél idősebb nélkül. Lehet elsőre még izgalmasan is hangzik, senki nem lenne, aki fegyelmezne, kioktatna, szabályozna. Igen ám, de gondoljunk csak a csecsemőkre és az óvodásokra, akiknek felnőttek nélkül egészen romlanak a túlélési esélyeik. Nem lenne, aki főzne, bevásárolna és kontroll alatt tartaná a dolgokat. Nem lenne szakértő orvos, tanár, szerelő és így tovább. Ekkor döbben rá az ember igazán, mennyire fontos szerepet töltenek be az életünkben. Ám Michael Grant gondolt egyet és kitalált egy ilyen világot nekünk a regényében, mely a Köddé váltak nevet viseli, ahol egy csapásra eltűnnek a felnőttek, valamint ezzel együtt megszűnik a telefonvonal, a televízió adásai és az internet is csődöt mond, mindenki ott marad segítség nélkül.

A történet itt veszi kezdetét, ahol néhány 14 éves: Sam, Astrid, Quinn, majd később hozzájukcsapódva Edilio – miután felfogták a helyzet súlyosságát és túllépnek az „Anyát akarom!” fázison – elindulnak megkeresni a magyarázatot arra, hogy mi okozhatta ezt az egészet. A sztori végig több vonalon fut végig, egyrészt főhőseink cselekményszálán, majd Lana és kutyája, Patrick sorsával találjuk szembe magunkat, ők egy sivatag kellős közepén ragadtak teljesen egyedül (legalábbis egy ideig), ott van még nekünk Mary is, aki eltökélt szándékkal próbál segíteni a csöppségeken, akik szüleik nélkül nem élnék meg a holnapot sem, valamint természetesen megjelennek a rosszak is Caine, Diana és Drake vezetésével. Ezt a már önmagában elég sokrétegű helyzetet fokozza az író tovább azzal, hogy megjelennek olyan természetfeletti dolgok is, amik tovább bonyolítják az eseményeket és amelyek végül egy háború kitörését hozzák magukkal. De annak a bizonyos húrnak a feszülését tovább fokozza az a momentum, hogy a megmaradtak közül aki betölti a 15. életévét bizony ő maga is eltűnik, mintha sosem létezett volna.

Amikor először találkoztam magával a könyv ismertetőjével rendkívül felkeltette az érdeklődésemet, hiszen ebből az alaptörténetből annyi mindent ki lehet hozni, hogy eszméletlen! Ott vannak a tehetetlen gyerekek, akiknek innentől kezdve a nagyok nélkül kell boldogulniuk és megszerezni az életük folytatásához szükséges feltételeket. A mű elején ennek a folyamatnak a leírása nagyon jól tükrözi a tényleges állapotokat, ami egy ilyen esetben előfordulna. A sok kétségbeesett, anyukáját kereső gyereket, a pár értelmesebbet, akik felfogják mi történt és próbálnak megoldást keresni, megszervezni a dolgokat valamint segíteni másokon, de emelett ott a másik oldal is, akinek egyből felcsillan a szeme a hatalom megszerzésének lehetőségét illetően. Mindez önmagában már megállja a helyét egy regény végigviteléhez, de a plusz adalékanyag, amely az ottani erőműhőz kapcsolódik minden képzeletet felülmúl.

Mivel a történet főszereplői 14 évesek, illetve azon aluliak, a könyv elkezdésekor már-már úgy tűnt egy fiataloknak szóló regénybe botlottam bele, valami bugyutácska felszínes történetbe, de szerencsére hamar kiderült számomra, hogy ez a történet a maga realisztikus ábrázolásával bizony nem a nagyon fiatal korosztályhoz szól. Komoly problémákat is boncolgat, a kegyetlenkedésekről nem is beszélve, melyben a legdurvább az, hogy mindezt a fiatalok teszik. Tanúi lehetünk annak, hogy a gyermeki ártatlanság hogyan csap át agresszióba és vérontásba, hogyan nőnek fel ez által a szemünk előtt, ha korban nem is, de léleknek mindenképp és ezzel pedig még brutálisabbnak hat az egész.

Lassan úgy érzem állandó mániámmá válik a borító kérdése, de nálam a regény első benyomását bizony ez adja, ha nem kelti fel az érdeklődésemet vagy nem tetszik, vonakodva kezdek jobban belemélyedni az alapsztorijába vagy egyáltalán nem is teszem. Lehet hiba ez alapján ítélkezni, de valljuk be, mivel ez jön velünk legelőször szembe, mindenképp döntő szerepe van az elolvasást avagy a nem elolvasást illetően. Ennél a könyvnél nem mondanám, hogy olyan hivalkodó borítóval lenne dolgunk, de annyiban mindenképpen megkönnyíti a helyzetünket, hogy sejteti a történet egyfajta sötét voltát, ezzel is érzékeltetni komolyságát. Az eredeti borító ezzel szemben két tinit ábrázol csupán, hát ez alapján biztos továbbsiklottam volna rajta, de milyen jó, hogy nálunk nem így jelent meg!

Őszintén szólva néha kicsit soknak éreztem ezt a sok természetfeletti erőt és furcsaságot, de a cselekmény előrehaladtával bizony el kell fogadni, hogy ezek is mindannak a következménye, ami a felnőttek eltűnésével kezdődött. Ugyan ezek nélkül is meg lehetett volna zseniálisra írni a könyvet, de az eltűnés magyarázatához ha tetszik, ha nem hozzákapcsolódik ezeknek a létjogosultságuk is. A vége volt még talán az, ami különös volt számomra, de belegondolva a gyermekek helyzetébe, teljesen logikus lépés volt tőlük, meg hát a következő részekre is hagyni kell valamit. :)

Bár Magyarországon még csupán ez a rész jelent meg magyarul, kinn jóval több rész olvasható már, melyek nagy sikernek örvendenek, így reméljük hozzánk is eljutnak majd egytől egyig, mert igazán kíváncsi vagyok, hogy alakul tovább a sorsuk és milyen veszélyek leselkednek még rájuk, melyekből eddig még csak egy kisebb előjátékot kaptunk.