A zombis történeteket illetően mindenkinek megvannak a megszokott sztereopítiák: vírustól megfertőzött élőholtak széttépett ruhában, kezüket maguk elé tartva, szaggatott mozgással közelítenek és támadják meg áldozataikat némi élelemszerzés és természetesen a fertőzés aprópójából, hol lassabban, hol pedig meglepő gyorsasággal véghezvive mindezt.

Egészen eddig nálam ebben ki is merültek az ilyen témával foglalkozó érdemleges sztorik, de jött Mira Grant és teljesen más nézőpontba helyezte ezt az egész „misztikumot” trilógiájának első, Feed – Etetés című regényével, mely amellett, hogy nagyon is reálissá teszi az egész jelenséget, kiemel olyan következményeket is, melyek egészen más dimenzióba helyezik a zombiapokalipszist.

Az orvostudomány szárnyal, feltalálják a rák ellenszerét, előkerül egy új influenza elleni oltóanyag is, mindenki örül, aztán a semmiből szépen beüt a krach. Az alapsztori nem hoz újdonságot: ez a két gyógyszer külön-külön csodálatos szernek bizonyulnak, de vegyítve létrejön egy olyan halálos vírus, mellyel hip-hop megteremtődnek élőholt barátaink. A könyv nem magával az apokalipszissel kezd, jóval utána járunk, amikor már a zombik úgymond a hétköznapi élet részévé váltak és az emberek alkalmazkodni kényszerültek a változáshoz. A társasági lényekből így válnak biztonságos bunkereik és házaik mögé begubózó, csak igen szükséges esetekben kimerészkedő emberekké, akik elveszítették a zombik ellen folytatott ádáz küzdelmet és kénytelenek meghunyászkodva élni további éveiket.

A megannyi társadalmi változás közepette elkezd felerősödni a bloggerek és tudósítóik jelentősége, miután a hivatalos szervek nem akarják kellő mennyiségű és megfelelő igazságtartalmú információval ellátni a népet. Bár sokan megkérdőjelezik létjogosultságukat (főleg hivatalos személyek és szervek, természetesen) tagadhatatlan, hogy kulcsfontosságú szerep jut nekik. Ebben a közegben találjuk Georgia és Shaun Mason-t, az örökbefogadott testvérpárt, akik számára a blog jelenti az életet, a mindennapjaikat és a munkájukat egyaránt. Míg a lányt az igazság kiderítése hajtja cikkei megírásánál, addig a fiú inkább terepen érzi jól magát, ahol zombikkal küzdhet meg, hogy aztán a róla készült videókat feltehesse és tovább nőjön a népszerűségi rátájuk. A csapatot még egy lány, Buffy egészíti ki, aki verseket és novellákat ír a jelenlegi állapotokról, továbbá technikai zseniként menedzseli a többiek által felvett anyagokat. Merthogy mindegyikőjük állig bekamerázva járja a helyszíneket, nehogy valami is kimaradjon beszámolóikból, továbbá, hogy élőben is közvetíthessék kalandjaikat.

A sikert hajszoló csapatnak aztán sikerül nagyot dobbantaniuk: az elnökválasztás kapcsán csatlakozhatnak a szenátor kampánykörútjához, mint hivatásos tudósítók és ezzel 180 fokos fordulatot vesz az életük. Nem csupán abba nyerhetünk betekintést, hogyan zajlik a megváltozott világban  a politikai élet, de olyan bonyodalmakba is belekeverednek, amiket legmerészebb álmaikban sem gondoltak volna és eljön az idő, amikor választaniuk kell az igazság és az életük között.

Az írónő meg kell hagyni derekasan kitett magáért a regény világának felépítését illetően, Georgia szemszögéből értesülhetünk mindenről, ami a zombiapokalipszistől egészen a jelenig végigkíséri életüket: az új törvények, a megváltozott életkörülmények, a technikai vívmányok fejlődése ésatöbbi. Hihetetlen komplexitással mutatja be magát a vírust is, valamint azokat az eszközöket és megoldásokat, amikkel igyekeznek kiküszöbölni a fertőzöttek bejutását rendezvényekre, hotelekbe, területekbe, házakba vagy akárhova. A legmodernebb vérvizsgáló berendezésektől kezdve a fertőzöttbiztos furgonokon át az épületek strukturális változásáig mindenről kapunk információt magvas és komoly gondolatok közé ékelve. Ez volt az egyik eleme, ami miatt nagyon megtetszett a mű.

Minden fejezetet blogbejegyzés zár, melyet a csapat egy-egy tagjától olvashatunk, ezek a részekben történtekkel mindig összefüggésbe hozhatóak. A regény címe nem véletlenül a Feed nevet kapta, hiszen maga az etetés cselekvése mellett utal az RSS olvasóra is, mely az egész új világot behálózza.

A könyv annak ellenére fogott meg nagyon, hogy igazán egyik főszereplőt sem kedveltem meg, Georgia az a tipikus idegesítő riporter, akit csak a tudósítás hajt és a magánéletben igazi mogorva ember, Shaun minden őrültségben benne van, Buffy pedig a maga szeleburdiságával újabb különc figurát hoz. Persze vannak bőven szerethető karakterek és ami a legmegdöbbentőbb volt számomra, hogy nem válogatott az írónő akkor, amikor el kellett tenni láb alól valakit, legyen az jó vagy rossz!

Mira Grant ezzel a regényével igazán közelivé tette a zombiapokalipszis bekövetkezését, hiszen ha belegondolunk ilyen – ha nem is olyan egyszerűen, de – megtörténhet. Mivel trilógiával van dolgunk iszonyúan kíváncsi leszek mit lesz a továbbiakban ezzel a cselekménnyel, rengeteg még a potenciál benne és egy ilyen erős kezdés után remélem ugyanilyen ütős folytatást kapunk.