Nem túl gyakran esik meg, de az életem apró örömei közé tartozik, ha egy könyvborító és maga a regény tartalma összhangban van egymással. Amikor Ittzés Laura első megjelent könyvének, a Nyolc percnek megláttam a borítóját, teljesen magával ragadott a letisztultsága és a kreatív kinézete, mely elég volt ahhoz, hogy kedvet kapjak az elolvasásához. A fülszöveg által a tartalomba belekóstolva aztán megerősítést nyert, hogy mindenképpen sort kell kerítenem erre az alkotásra, egyrészt úgysem olvastam még kémregényt, másrészt pedig vonzott a sorok közötti titokzatosság.
A regény folyamán megismerjük Hannát, aki Németországban egy házzá alakított világítótoronyban él férjével. Nemsokára megszületik első gyermekük, így várakozással telnek mindennapjaik egészen addig, amikor egyik nap megjelennek a házuknál a német titkosszolgálat emberei. Hanna értesül róla, hogy Tobias Müller, a magyar hírszerzés egyik fontos embere meghalt egy Berlin környékén történt autóbalesetben. Fiatalkorának nyomasztó emlékeitől kísértve – melyekről férjének sohasem beszélt – és a baleset hatására úgy dönt, hazautazik Magyarországra és felgöngyölíti azt a kamaszkorában történt ügyet, amely egész életére kihatott.
Nagyon örültem neki, amikor nekiállva az olvasásnak szembesültem vele, mennyire igényesen ír és fogalmaz Laura. Nem bonyolítja túl az írásmódot felesleges körítésekkel és bonyolult szóhasználatokkal, de nem is azt a mezei elbeszélő stílust követi, hanem gyönyörű prózai megfogalmazások követik egymást gördülékenyen, szépen összefűzve, melyet élmény olvasni.
„Visszapattanok a pillantásáról. Mellbe vág, hogy egy ilyen csupa lágy részből álló testrész, mint a szem, milyen kemény falat tud emelni közénk.”
Négy nézőpontból követhetjük az eseményeket:
- Hanna a jelenben
- Tobias Müller baleset előtti történései (de tulajdonképpen ő is a jelenben)
- Hanna múltbeli eseményeinek elmesélése, 1987-ben
- Márta (Hanna rokona) a jelenben
A legerősebb és egyben számomra a legjobb nézőpontot a múltbeli Hannától kapjuk, ez szolgál ugyanis a regény alappillérének, hiszen ebben derül ki, mi történt pontosan, ami miatt Tobias Müller és Hanna családja (köztük Márta is) oda jutott, ahova. A szocializmus korszakának utolsó éveibe kalauzol az írónő bennünket, ezt pedig nem is érzékeltethetné jobban, minthogy jelen van a hatalomtól való félelem, ahogy Hanna családja fontos dokumentumok birtoklásával belekeveredik egy elég kényes ügybe és emiatt történik minden bonyodalom. Felhasználja a történelmi vonulatokat regényének alapjául, de nem megy bele jobban a tagjalásába, inkább csak körítésként használja fel ennek az időszaknak a jellegzetességeit és ehelyett – nagyon helyesen – szereplőire koncentrál.
Tetszett, ahogy felsejlik, majd szépen fokozatosan kibontakozik előttünk az indíték, amely Hannát ott akkor, 1987-ben megváltoztatta és egyben hozzáláncolta az ügyhöz Tobias Müller személyét. Nem lövi le a poént, egészen a regény végéig várnunk kell a titok nyitjára, ezzel is végig fenntartva az érdeklődést. Bár kettejük, a nő és a férfi eseményszála is elég lett volna egy fondorlatos mű életre keltéséhez és simán megállta volna így is a helyét, Márta bevonása csak tovább árnyalta a képet és megadta azt a pluszt, melynek segítségével igazán nagyszerű és csavarokkal tűzdelt regény vált belőle.
A karakterekben nem mélyülünk el, csak annyi lélekrajzot ad, amennyi feltétlen szükséges, így egyikőjük sem vált a kedvencemmé, sem az utálatom tárgyává. Ennek köszönhetően bátran bánik velük, mellékszereplők közül is egyik pillanatról a másikra meglépi egy tollvonással a kiírásukat. Kellett is mindez ahhoz, hogy objektíven tudjak a történésekhez állni és össze tudjam rakni a képet az elhintett kirakókból.
Örülök, hogy rátaláltam az írónő regényére, innentől kezdve biztos, hogy figyelemmel fogom kísérni a munkásságát és kíváncsian várom az újabb regényét, hogy mindezek fényében milyen újabb intellektuális, prózai gyönyörűséget olvashatok majd tőle.
Ittzés Laura - Nyolc perc
Kiadás éve: 2017
Eredeti cím: ua.
Eredeti megjelenés éve: ua.
Oldalak száma: 368