Mintha ezer éve lett volna már a terhességem, pedig még csak két hónap telt el Liza születése óta (mondjuk az is rekordsebességgel), de az biztos, hogy ha egy könyvet kellene említeni, ami ehhez köthető, akkor az ez lesz, a kórházban ugyanis hű társamként volt jelen. Így utólag belegondolva nem éppen szerencsés választásnak bizonyult, ennél sokkal vidámabb olvasnivalót kellett volna magammal vinnem, dehát ez már veszett fejsze nyele.
Egy budapesti fiatalasszony 1944-ben, a német megszálláskor terhessége ötödik hónapjában jár második gyermekével. Miután férjét munkaszolgálatra viszik, családfővé avanzsál, és egyre kiszolgáltatottabb helyzetbe kerül. Naplója – melyet a megszállástól 1945 júliusáig vezetett –, egy kismama csodálatos hőstörténete: tanúi lehetünk szívet tépő küzdelmének, hihetetlen elszántságának, hogy a legzordabb körülmények közepette sem adja fel. Cselekedeteit minden pillanatban a legnemesebb cél vezérelte: minden áron életet adni második gyermekének, és szeretni, félteni, óvni őt úgy, ahogyan erre csak egy édesanya képes.
Belemélyedve Dévényi Sándorné naplójába, nem egészen ezt vártam a könyvtől, amit végül kaptam. A napló végigvezet bennünket azon, ahogy egy kismama igyekszik túlélni gyermekével a szíve alatt, majd a kezében ebben a zsidók számára nehéz időszakban, de magáról a terhesség időszakáról körülbelül csak a mű negyede szól. A leírás alapján úgy gondoltam, részletesebben belemegy ebbe a témába: hogy a növekvő hasával és a gombaszámra gyarapodó problémáival hogyan képes megbírkózni, mind lelki, mind pedig testi értelemben. Esetleg magára a terhesgondozás alakulására, mindennapjaira, hiszen zsidóként az idő előrehaladtával egyre kevesebb jog illette meg őket. Ehelyett egy folyamatos rohanással és aggódással teli asszony életébe csöppentem. Vajmi kevés lelki dolog, semmi terhes életforma, viszont annál több kapkodás.
Tudom, nyílván nem azzal a szándékkal készítette el a naplót, hogy azt egyszer majd kiadják és nem is a szenzációhajhászásra ment vele, pláne nem szólhatnék bele, ki mit ír egy ilyen személyes dokumentumba, főleg amikor jobb dolga is van, hiszen a túlélés a tét, egyszerűen csak más perspektívát vártam. Elég kevés szerepet kapott maga a terhessége, majd a kisgyermeke, legnagyobbrészt az éhezés, a higiéniai körülmények romlása, betegség és az egyre szűkebb lakótér vonatkozásában kerül említésre (mit adjon neki enni, hogyan tartsa tisztán, hogyan akadályozza meg, hogy beteg legyen). Végig nagyon tömény: a naplóformának köszönhetően lényegretörő, nem áll meg töprengeni, elmerengeni, csak az eseményeket meséli el, emiatt úgy hat, mintha minden percben zajlana valami.
Inkább úgy mondanám, hogy egy zsidó család története ez, akik az események folyamán szépen lassan rájönnek, hogy olyan dolgokon aggódni, hogy nem tudnak cselédet tartani mennyire eltörpül ahhoz képest, amikor az életükért kell harcolniuk. Némi vagyonnal és ismerettségi körrel a hátuk mögött még a szerencsésebb sorsúakhoz tartoztak, de mégis a kilátástalan az a jelző, mellyel ezt az időszakukat illetném.
A mögötte húzódó kutatómunka a szerkesztők részéről viszont nagyon becsületes. A napló sorai tele vannak lábjegyzetekkel, benne magyarázatokkal és tényekkel, de még törvényi hivatkozásokkal és publikációkkal is. Látszik rajta, hogy sokat foglalkoztak vele és nagyon minőségi is lett ennek köszönhetően. Főleg, hogy helyreigazításokat is tartalmaz, mivel több dolog is utólagosan lett hozzáírva, mellyel helyén tudja kezelni az ember a leírtakat. A naplóbejegyzések végeztével pedig nem engednek bennünket, olvasókat csak úgy utunkra, egy történelmi összefoglaló is helyett kapott még a könyvben, melyben tényszerűen leírják mi, mikor és hogyan következett be, mint egy történelemórai gyorstalpaló.
Huhák Heléna, Szécsényi András, Szívós Erika (szerk.) – Kismama sárga csillaggal
Kiadás éve: 2015
Eredeti cím: ua.
Eredeti megjelenés éve: ua.
Oldalak száma: 250