Történelem órákon – ahogy már korábban is említettem – mindig az olyan „töltelék” tananyagok voltak a kedvenceim, ahol életmóddal, korszakleírással, emberek hétköznapjaival foglalkoztak (persze kétségtelenül ezek voltak a legrövidebb részek). Na meg ott volt az őskor, ami szintén nagyon érdekelt, de általános iskolában – nyílván – nem éppen részletekbe menően vettük át. Gondoltam, majd a gimnázium keretei között jobban belemélyülünk elődeink történetébe, ám a kicsit bővebbre eresztett tanulnivaló aligha volt több ismeretet átadó az eddig már elsajátítottakhoz képest. Amikor megláttam Yuval Noah Harari könyvét, mely a beszédes Sapiens nevet viseli, újfent felcsillant a szemem, hátha ezúttal tényleg kellő ismeretet elsajátíthatok a témából (nem mellesleg pedig még be sem kell magolni, így dupla előny a korábbiakhoz képest!). Nyilván nem tölti ki mind a 384 oldalt az őskor nem is olyan egyszerűen feltérképezhető története, de végre kijelenthetem: megkaptam az áhított, mélyreható szakirodalmat a témában, emellett ráadásul tömény, de annál frappánsabb ismeretanyagot egészen napjainkig nem másról, mint magunkról, az emberiségről.
Belegondolva a szerző helyzetébe, nem éppen sétagalopp felölelni azt a megannyi évezrednyi történelmi eseményt, amelyről beszámol, rengeteg kutatómunka állhatott mögötte. Természetesen megannyi könyv született már az emberiségről, mondhatnánk, miért pont ennek kellene a látókörünkbe kerülnie? A válasz egyszerű: az a tematika, amelyet választott, mellyel nem az időrendiséget helyezte a fő prioritásba, hanem egy-egy gondolatkör köré építi a fejezeteket, néhol új szemszögbe helyezi és érdekessé teszi az amúgy meglehetősen száraz tényeket.
„Példának okáért, miért falnak az emberek magas kalóriatartalmú ételeket, amelyek nem tesznek jót a testüknek? Mai tehetős társadalmaink az elhízás pestisétől szenvednek, amely egyre terjed a fejlődő országokban. Valódi rejtély, miért a legédesebb és legzsírosabb falatra vetjük rá magunkat, amit csak találunk, egészen addig, amíg el nem gondolkozunk gyűjtögető elődeink étkezési szokásain. A szavannán és az erdőben, ahol éltek, rendkívül ritka volt a nagy kalóriatartalmú édesség, és általában élelemből sem akadt valami sok. Egy tipikus 30 ezer évvel ezelőtti gyűjtögető egyfajta édes ételhez fért hozzá – az érett gyümölcshöz. Ha egy kőkori asszony fügétől roskadozó fára bukkant, a legértelmesebb, amit tehetett, az volt, hogy ott helyben annyit eszik, amennyit tud, mielőtt a fát lecsupaszítja a helyi páviánhorda. A magas kalóriatartalmú élelmiszer felfalása bele van építve a génjeinkbe. Lehet, hogy ma egy toronyházban lakunk, és tömve a hűtőnk, a DNS-ünk azonban még mindig úgy gondolja, hogy a szavannán élünk.”
Gondolom nem árulok el zsákbamacskát azzal, hogy a spanyol viaszt ő sem találja fel és bizony jó néhány dolog ismerős lesz az iskolapadból, mégis a köntösért éri meg elolvasni, amit kapott. Nyilván az alapokat nem lehet megváltoztatni, de szerencsére a történelmet sokféleképpen lehet elmesélni, itt valóban erről volt szó, egyfajta hosszú meseként éltem meg azt a több száz oldalt. Érthetően, olvasmányosan teríti ki elénk a lapokat és nem fél leírni, ha valamiben nem biztos. Olyan kérdéseket is feltesz, melyre a mai napig nem találták még meg tudósok, történészek a válaszokat és nem próbál meg okoskodni, homályos okfejtésekbe bocsátkozni, egyszerűen, nyíltan vállalja, hogy nincs ezekre még válasz, ettől tudott számomra hiteles maradni.
A kérdésekre visszatérve, szinte kihallottam a sorokból, ahogy elidőzött egy-egy tematika felett, hogy rá szeretné venni az olvasót, gondolja tovább az egyes kérdésköröket, így nem pusztán ismereteket közöl, de gondolkodásra is sarkall, akár egy jó tanár. Nem véletlen, hiszen azokat az alap információkat, amelyeket már ezer helyről hallhattunk és olvashattunk, itt most egy olyan újabb megvilágításban kapjuk, amire talán még nem is gondoltunk. A különféle tudományok kapcsolatát a történelemhez ennek köszönhetően sokkal jobban átláthatóvá teszi, mondhatni más perspektívába helyezi.
Persze azért mindezt a felépítést nem tudta az összes oldalon keresztül megtartani, de szerintem ez nem is volt elvárható tőle. Volt egy kisebb rész, amikor azt éreztem, csak gyorsan végig akarja pörgetni rohamtempóban azt a pár száz évnyi eseményt, amire nem lehet ráhúzni ezt a gondolatébresztő sémát, hogy végre oda lyukadhasson ki, ahova szeretne és ahol jobban el tud mélázni egy kicsit.
Ahogy írtam, az őskor vonatkozásában megkaptam azt a jó néhány információt, ami még érdekelt ehhez kapcsolódóan, ráadásként pedig végig lettem kalauzolva azon az úton, hogyan is vált úgymond állatból istenné maga az ember. Ez az elmélet önmagában felkelti az ember érdeklődését, és úgy vélem, megérte végigolvasni a köztes, olykor ismerős sorokat is, hogy aztán eljutva a végéhez megtudjam, mire is gondolt az író, hiszen felettébb gondolatébresztő az a jövőkép, amelyet előidézett. Mindezek után egyenesen következett számomra a tény, hogy a következő könyvét is el kell, hogy olvassam, melyben már a holnap rövid történetébe avat be bennünket, ami nem kérdés, hogy érdekel-e!
Yuval Noah Harari – Sapiens
Kiadás éve: 2015
Eredeti cím: Sapiens
Eredeti megjelenés éve: 2012
Oldalak száma: 384