Kedves Olvasók!
Tudjátok – vagy ha nem, akkor most megtudjátok -, hogy mennyire nem szeretem, amikor egy könyv fülszövegénél csinos kis ajnározó mondatokkal bizonygatják nekünk írók, bloggerek, folyóiratok stb., hogy milyen szerencsés az olvasó, hogy a kezében tarthatja ezt a nagyszerű könyvet, mert még a nagyok is elismeréssel bólogatnak hozzá, sugallva a könyv megvételét és elolvasását.
Nem egyszer koppantam már ilyen miatt, így amikor az egyik kedvenc írónőm, Laurie Halse Anderson ajánlását láttam Ava Dellaira: Kedves halottak! című levélregényénél, nem mertem beleélni magam és fenntartással kezeltem, hogy valóban egy ragyogó könyvet tartok a kezemben. De mik vannak! Végre egyszer helytállónak bizonyult az a pár sorocska! Úgy látszik akadnak kivétele, melyek erősítik a szabályt.
Szeretettel
Mona
Kicsit aktívabban kezdtem el tavaly év vége óta használni a moly.hu fiókomat (@mona0618), melynek köszönhetően betévedtem a kihívások rengetegébe is. Szó, mi szó, gyerekjáték elveszni a megannyi kihívás között, de ami számomra érdekesnek bizonyult első körben, az a legmeghatározóbb könyvélményekhez köthető, melyben egy megadott listáról szükséges elolvasni tetszőlegesen regényeket. Több mű is szerepelt köztük, melyet szerettem volna már jó ideje elolvasni, így hát kapva kaptam az alkalmon, hogy végre rávegyem magam a kézbe vételükre, ennek köszönhetően kerítettem sort erre a könyvre is. Tartottam attól, hogy ifjúsági regény címkéje miatt mennyire lesz „gagyi” és egyszerű, de azt kell, hogy mondjam, nagyon minőségi alkotást kaptam és valóban bekerült a legmeghatározóbb könyvélményeimhez.
„Talán segíthetnél rájönni, hogyan találjak ajtót ismét abba az új világba.”
„Talán ha megtanulnék jobban hasonlítani rá, tudnám, hogyan élhetnék jobban nélküle.”
Szeghalmi Lőrincz orvosdoktor nevével feltüntetett, a Levelek az árnyékvilágból címet viselő levélregényt kézbe vevén egy érdekes témakör látszatát keltette, ahogy az 1840-es évek orvostudományába való beavatáson túl egy természetfeletti erőkkel átitatott világba való betekintés ígéretével kecsegtetett, ezáltal még érdekesebbé téve számomra a művet és eme módon sikeresen el is érte, hogy megszerzése után egyből nekiálljak. Már az első soraiban érződött a reformkor régies szóhasználatával és ezzel együtt a múltba történő visszarepítéssel való próbálkozás, mely igen jelesen helyt állt eme kifejezésekkel és szófordulatokkal. A korkép tehát tökéletesen felvázolt, melyben maga Szeghalmi Lőrincz doktor úr avat be bennünket egy általunk ismeretlen levelezőtársnak címzett leveleken keresztül Ung vármegyében megesett különös esetekről és eseményekről.