J. D. Barker munkásságát elnézve leginkább a 4MGY trilógiával alkotott nagyobb kör számára maradandót, ahol a három rész során feszültséggel teli, bizarr emberi elmét boncolgató, thriller elemekkel gazdagított krimiben merülhetünk el. A természetfeletti felé való kalandozása már sokkal inkább az én területem, annak idején a Szíve helyén sötétség alapozta meg a bizodalmam abban, hogy a thriller/horror műfajában megírt történeteinek bizony ott a helyük a polcomon. A Valami az emeleten vérbeli kísértettörténetként tökéletes olvasmány az őszi időszakra, és egyben kiváló bizonyíték arra, hogy az író a klasszikusabb idegborzoláshoz is remekül ért.

Billy Hasler éli a tizenhét évesek tipikusnak mondható amerikai kisvárosi életét, egészen addig, amíg legjobb barátja, Spivey meg nem örökli a város melletti rejtélyes szigeten található házat, miután a nagymamája különös körülmények közepette hal meg nem sokkal azután, hogy a szigetet hosszú idő után először (és utoljára) elhagyta. A hirtelen jött szabadság mámorítóan hat Billy-ék baráti körére, az épület pedig tökéletes lazulási helyet biztosít nekik, ahol csak ők lehetnek, gátlások és árgus szülői szemek nélkül. A háznak azonban megvannak a saját szabályai, és az önfeledt bulizásokból hamarosan vérfagyasztó rémálomba csap át a cselekmény – mert Emerson nem éhezhet.