Nem az esetem | Totth Benedek – Holtverseny

Az idei év első magyar regényeként Totth Benedek első könyvét, a Holtversenyt választottam, melyet egyfajta kultkönyvként is emlegetnek. Már régóta szemeztem vele, ráadásul a tavalyi évben megjelent újabb könyve is, mely szintén felkerült az egyszer el kell olvasnom listámra, így gondoltam, ameddig nem sikerül megszerezni, tökéletes lesz ezzel a művével ráhangolódni. Hát, meg kell, hogy mondjam, rendesen feladta a leckét az író, mert teljesen elbizonytalanított abban, szeretnék-e még olvasni tőle a közeljövőben.

A könyv nem tétovázik, egyből belevág az események közepébe: egy kamaszokkal teli sportkocsi száguld az éjszakában, majd annak rendje és módja szerint elütnek valamit, vagy valakit. Mégis, a későbbiek során az uszodát lelkesen látogató, edzésekre és versenyekre járó fiataloknak ez a baleset lesz a legkisebb gondjuk, hiszen így is elég kalandosak, illetve veszélyesek a mindennapjaik.

Kemény dolgok történnek tinédzser szereplőinkkel, mondhatni egy percig sincs nyugtuk, ezeket pedig durván realisztikusan ábrázolja Totth. Ráadásul nincs semmi könnyed bevezetés a regény világába, egyből arcon csap szókimondó, nyers, alpári stílusával, de szerencsére nem jut el a közönséges jelzőig, ahhoz sokkal jobban van megírva a történet.

A karakterek közül sajnos senki sem szerethető, mindenki az a fiatalember, akit senki sem szeretne, ha ismerőse, neadjisten a gyermeke lenne, hiszen tipikus minden hülyeségbe belekeveredő, minden mindegy elvet valló és mindent kipróbáló gyerekek ők, a felnőtté válás küszöbén, akik őrültséget őrültségre halmoznak, csak a következményekbe nem gondolnak bele.

Olyan érzésem volt, mint amikor Bret Easton Ellis Nullánál is kevesebb című könyvét olvastam: értem én, mi akar a regény lenni, egyfajta életérzést megjelenítve, csak ehhez nem én vagyok a célközönség. Fejlődési regénynek kikiáltását enyhe túlzásnak gondolom, tulajdonképpen végigbazdmegeli mindenki a regényt, hogy aztán valami kikerekedjen belőle, amit fejlődésnek abszolút nem neveznék, helyette inkább a megoldás szóval lehetne jellemezni, amit a kezdeti bonyodalmakra ad meg nekünk az író. Ám azt meg kell hagyni, a címadás és a könyvborító telitalálat.

Totth Benedek - Holtverseny

Kiadó: Magvető Kiadó
Kiadás éve: 2014
Eredeti cím: ua.
Eredeti megjelenés éve: ua.
Oldalak száma: 248

Egyetemista lány támogatót keres

pros„Ma annyiféle prostituáltról beszélhetünk, ahány módja és helyszíne létezik a prostitúciónak. Ebben az összefüggésben az antropológus és politológus Janine Mossuz-Lavau-ra hivatkoznék, aki szerint a helyzet annyira sokrétű, hogy ma már nem lehet általánosságban „prostitúcióról” beszélni, inkább „prostitúciókat” (többes számban) kell mondanunk. A prostitúció különböző helyszínein (garzonlakásokban, bárokban, mulatókban, az interneten, a masszázsszalonokban, az autópályák környékén, az erdőkben, az autókban) másokat találunk, mások a szabályok, mások a sajátosságok, a tarifák, a klientúra, a kényszerítő körülmények és a tétek. Ugyanígy a prostitúciót űző diákok sem egyformák” (Szex és tandíj)

Gondolom senkinek sem kell ismertetni bővebben, miről is szól a prostitúció. Erről a témáról lehet vitatkozni, elítélni, mellé állni, harcokni ellene, egy biztos: nagyon is jelen van a világ összes pontján. Nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen témájú könyveket is olvasni fogok, dehát a kíváncsiság, mint tudjuk nagy ösztönző, ezért sem állta le egy nézőpontnál, sikerült néhány magyar, egy francia és egy német példán keresztül képet kapnom mindennek a müködéséről és folyamatáról.   Ennél mélyebbre azonban én sem ásnék, ennyi pont elegendő volt ahhoz, hogy a kíváncsiságomat kielégítsem. Nehéz róla releváns véleményt megfogalmazni, mert annyira többrétű dologról van szó (jobb esetben), hogy egyoldalúan elíténi, vagy mellé állni nem lehet, ha nem éltél benne nem tudod elképzelni, milyen is lehet valójában, kívülállóként okosnak lenni pedig ugyebár mindig könnyű. Na de nézzük a könyveket és a hozzá fűződő gondolataimat:

TOVÁBB →

Az a bizonyos Ötven árnyalat

szurkeotvenarnyalataKindle tulajdonosként azonnal belevetettem magam az ebookok világába, a legnehezebb kérdés az volt, melyik könyvet is kezdjem el olvasni elsőként rajta? Húsznál is több digitális platformú műhöz jutottam hozzá, de a választásom mégis az Ötven árnyalat trilógiára esett, pontosabban akkor még csak az első részére, A szürke ötven árnyalatára. Igazából nincs különösebb ok a miértre, kíváncsi voltam rá a nagy hype által, még ha sokat szidták is, azt hozzá kell tennem nem sokat tudtam magáról a történetről.

Így, hogy az egész trilógiát elolvastam szinte kidőlnek belőlem a gondolatok és hol máshol is adhatnám ki magamból, mint itt – még az is lehet rendszeresíteni fogom minden elolvasott könyvvel, meglátjuk, egyelőre maradjunk ennél a trilógiánál. Persze hangsúlyoznom kell, nem vagyok nagy szakértője a könyvelemzésnek, csupán szerény véleményemet osztom meg, lehet egyetérteni, ellenezni vagy akármi mást a megfelelő módon.

Továbbá itt hívnám fel a figyelmet rá, hogy pár spoiler elsütése lehetséges, úgyhogy aki épp olvassa vagy szeretné elolvasni az csak a saját felelősségére ugorjon neki ennek, vagyis ha ilyet látsz, hogy SPOILER, vigyázz!! Meghalsz, kész, véged!! csak óvatosan! Akkor ugorjunk is neki!

TOVÁBB →