Sosem voltak komoly könyvírói ambícióim, de szerintem sokaknak megfordult már a fejében, mi lenne, ha nem csak, mint olvasó lenne kapcsolatuk az irodalommal, hanem a megannyi történeten felbuzdulva, azokból ihletet merítve ők is letennének valamit az asztalra. Mondjuk nálam ez a gondolat hamar el is vetődött, de akkor anno jó volt eljátszadozni a gondolattal és egy kicsit ki is próbálni, mi történne, ha. Persze azóta is fel-felbukkantak olyan alapkoncepcióm, amikből úgy gondoltam, egész jó dolgokat lehetne kihozni, de megragadtam ennél az elméleti fázisnál. Nagyritkán viszont sikerül olyan könyvekre rábukkanni, amelyek pontosan ugyanarról szólnak, mint amit megálmodtam, így volt ez David Levithan – Nap nap után című regényével is, mely esetében az igazi egymásra találás szellemében álltam neki és fedeztem fel, mit hozott ki az író abból, amely nekem is megmozgatta a fantáziámat.
Egy bizonyos „A” születése napjától kezdve minden nap más ember bőrébe bújik anélkül, hogy bármi befolyása is lenne a folyamat felett. Egyik nap egy gazdag, elkényeztetett srác testében ébred, majd másnap már egy szolgálóként dolgozó lány egy napját kénytelen megélni és így tovább, a legkülönfélébb emberéletekbe bepillantást nyerve. Eleinte – korából adódóan – öntudatlanul, az egészről mit sem sejtve élte furcsa napjait, majd ahogy nőtt úgy tudatosult benne, min is megy keresztül napról-napra. Próbált már lázadni és kitörni az aznapi kerékvágásokból, de mindig csúnyán megfizetett érte, ezért kénytelen volt beletörődni sorsába, mely szerint sosem fog igazi kapcsolatokra szert tenni életében, minden csak múló lesz, végtelen körforgásban. Az ismétlésekből fakadóan viszont kiemelkedő intelligenciára tesz szert, hiszen nem egyszer kell ugyanazt a tananyagot megtanulnia, agyának véges kapacitása miatt így az egyes napok, vagy emberek emlékeit épp csak annyira igyekszik megismerni, amennyire szükséges és inkább a hasznos tudást halmozza inkább.
Az 5994. napon a szokványos napirend azonban megváltozik, amikor Justin bőrébe bújva megismeri a srác barátnőjét, Rhiannont. Villámcsapásként éri a szerelem első látásra érzése, mely másnap, messze az eseményektől, másban ébredve sem múlik el. És ekkor elhatározza, hogy mindent elkövet annak érdekében, hogy a szabályokat áthágva újra találkozzon a lánnyal…
Mondanom sem kell, hatalmas elvárásaim voltak a könyvet illetően. Persze az ifjúsági regény besorolása adott némi bizonytalanságot, mennyire is lesz leegyszerűsített, lényegre, azaz szerelmi szálra törekvő és hát igen, a több jó elem mellett azért akadt, amivel nem voltam maradéktalanul elégedett.
Magáról a helyzetről elég korrekt képet kaptunk: több ember napját végigkísértük és elolvashattuk, hogyan old meg egy-egy helyzetet, hogyan alkalmazkodik egyik nemtől a másikig, eltérő családi környezetekben. Az kifejezetten tetszett, hogy maga a főszereplő nem az az együgyü, tipikus tinédzser, hanem a korát jóval meghaladó értelemmel rendelkező személy, akiben van egyfajta tisztelet a „felöltött” 
személyiségek irányába (még akkor is, ha időbe került eljutnia idáig). Mindezek ellenére, ami a szerelmi szálat illeti, már akadt némi problémám. Az rendben van, hogy nem tapasztalhatta meg a valódi kapcsolatot, csak belecsöppent olykor egy-kettőbe és ezért olyan, amilyen, de hogy már a legelején ezzel kell indítani, az egy kicsit fájt. Az író helyében én azért ezt jóval tovább húztam, halasztottam volna, jobban bevezetve az egész folyamatba az olvasókat, nem lerendezni pár mondatban és egyből beledobni a srácot a szerelem rózsaszín felhőjébe, még ha utána tovább is boncolgatja helyzetét.
Persze az is nyilvánvaló, hogy azért az ilyenfajta megbolondítás szükséges volt a cselekménybe, mert a folyamatos változások érdekesek ugyan, de csak erre építeni kevésnek bizonyult volna, tehát nem is azzal van a gond, hogy belekerült, csak a hogyannal. Az ezt követő történések és próbálkozások, hogy ez a dolog működjön már ismét jó irányba haladt, már-már az író elérte, hogy drukkoljak is nekik, hogy sikerrel járjanak, mindkét főszereplő úgy gondolom korrekten lett lefestve, ahogy a szituációból próbálnak megoldást keresni.
Aminek ezen túlmenően még örültem, hogy nem ragad le a tipikus szerelmi megpróbáltatás uralkodó vonalán – bár szerencséje lett volna, mert itt kivételesen különleges volt ahhoz, hogy egyedül is megállja helyét -, hanem plusz bonyodalmat is sző bele, amely tovább fokozza az izgalmakat. A ráadás fordulat pedig újabb pirospont!
Összességében tetszett, bár az igazi hanyattesés érzése nálam nem teljesedett ki igazán, de ennek ellenére kellemes olvasmány volt és még kíváncsivá is tett, mi lesz a sorsa főhősünknek a további kötetekben. Az biztos, hogy fel van adva a lecke.
