Viszonylag sokáig megvoltam kávé nélkül, mindössze 4-5 éve alkotja a reggeleim szerves részét, nagyritkán megspékelve a délutánjaimat is. Valahogy mindig is a tea pártján álltam, egyrészt – nemes egyszerűséggel – sokkal szélesebb és számomra szimpatikusabb ízskálával rendelkezik, másrészt pedig nagyobb jelentőséget és szeánszot tulajdonítok egy-egy forró tea elfogyasztásának, mint egy kávénak. Talán abból adódóan is, hogy a minél előbbi magamhoztéréshez  igyekszem gyorsan túllenni a kávén, így nagyon kiélvezni sincs időm az ízeket. Már többször megkaptam, hogy úgy iszom, mintha feles lenne, fura szokás, tudom, de eléggé berögzült. :) Mindezek ellenére nehogy azt higyjétek, hogy nem szeretem magának a kávénak az ízét, csokoládéval való párosítása példának okáért az egyik kedvencem. Anthony Capella A kávék költője című regényének tulajdonképpen azért is álltam neki a gyönyörű borítón és az érdekesnek tűnő alaptörténeten túl, hogy kicsit közelebb kerüljek ehhez a nedűhöz, de természetesen és nem utolsó sorban azért jó sztorit is vártam körítés gyanánt.

Londonban, az 1800-as évek vége felé járunk, Robert Vallis bőrébe bújva, akiről már az elején kikötik: nem biztos, hogy kedvelni fogjuk, de ő lesz útitársunk kalandjainak bemutatása során, melynek létfontosságú, a cselekményt beindító eseménye stílusosan egy kávézóban történik. Samuel Pinker, a londoni kávénagykereskedő megkörnyékezi pénztelen, költőlelkű főhősünket egy ajánlattal, melynél hasznosíthatja beállítottságát és még munkát is kaphat, mindössze a kávék vonatkozásában kell játszania a szavakkal. Először nincs tisztában azzal, mit is vállal el, de első napján fény derül az igazságra: a kereskedő lányával, Emily-vel közösen fogják megalkotni a kávék kategórizálásának nagykönyvét, illatmintákkal bővítve. Ekkor még nem is sejti, mennyi kaland és kihívás vár rá, melyben természetesen a szerelemnek is jut hely bőven.

Érdekes pszichológia ez, amikor már az elején tényként közlik: „Kétlem, hogy nagyon megkedvelnék, de ez nem baj. Én magam sem kedvelem túlságosan a fickót. Olyan… nos, majd meglátják, milyen.” Igen, meg is láttuk ígéretéhez híven, de nem kell aggódni, annyira nem rossz azért. :) Tipikus fiatalember, aki könnyelműen veszi az életet és igyekszik minden percét kiélvezni néhol meglehetősen szabadszájú stílusban. Az együttléteket és vágyait kertelés nélkül tárja elénk, de a kávé szenvedélyes bemutatása mellett igazából meg tudom érteni ennek a létjogosultságát is, hiszen ahogy a kávékóstolás esetében, úgy itt is elég intenzívek az érzékelések és érzések.
Mellette a másik fő karakter Emily, akinek sorsát szintén végigkövetjük, hiszen rengeteg időt töltenek együtt és ennek meglesz a gyümölcse. Különleges személyiség ő, hiszen kívülről próbál felelősségteljesnek, komolynak és fegyelmezettnek tűnni, de valójában ugyanolyan játékos, mint az ahogy egy fiatal nőhöz illik. Kettejük kapcsolata áll a mű középpontjában még úgy is, hogy lesznek olyan tényezők, melyek jócskán megnehezítik életük közösen alakulását és néha mindez a háttérbe szorul, de remekül van alakítva mindkettejük sorsa, hiszen sosem lehetünk biztosak, mi is lesz a végkifejlet egészen az utolsó lapokig.

Nem csupán a különféle kávéfajták jellemzőit és ízjegyeit kísérhetjük végig a könyv folyamán, de egyúttal a kapitalizmus működésébe is betekintést nyerhetünk Pinker munkásságának köszönhetően, ahogy ezzel a kávé „lexikonnal” felépíti tervét és kávébirodalmát. Mindig is szerettem azokat a regényeket, amelyek történelmi elemeket is beépítenek a cselekménybe, ez itt is remekül megjelenik, nem csupán az említett kapitalizmus és a kávé történetébe avat be minket az író (még az afrikai kontinenst is bevonva), hanem a későbbiek folyamán a szüfrazsettek is előtérbe kerülnek, akikhez Emily csatlakozik, tovább bonyolítva mindent.

Minden fejezet elején kapunk egy-egy néhány soros ízelítőt a kávékkal, illetve magával a kóstolással, ízleléssel kapcsolatban különböző forrásokból, mely általában passzol az adott rész hangulatához, közegéhez, ez szintén színesíti, tovább fokozza a kávé intenzív megjelenését. Határozottan közelebb hozott a regény a kávéhoz, úgyhogy ha nem szeretik, azért, ha pedig igen, hát azért olvassátok el, pluszba pedig még egy kiváló, eseménydús történetet is megismerhettek kalandokkal, szerelemmel és megannyi érdekességgel.