Amikor kezdetét vette a Wayward Pines nevű sorozat, megannyi helyről olvastam, mennyire érdekes és jó, ugyanakkor rejtélyes is az egész, ezért nem telt el sok idő és már a kanapén ülve daráltuk a részeket, vagy éppen hétről-hétre vártuk az új epizódokat, amikor a lemaradást már sikeresen behoztuk. A legjobban az tetszett benne, hogy szinte minden rész meg tudott lepni valamivel, amire eddig nem számítottam és nem teketóriázott, hanem pörgősen haladt az eseményekkel, nem ragadt le túl sokáig egy-egy dolognál és nem veszett el a részletekben sem. Ezek után nem volt kérdéses, hogy az alapjául szolgáló, Blake Crouch által írt könyvsorozatot is el kell olvasnom, persze egy leheletnyi időtávot azért hagytam közöttük, hogy kicsit feledésbe merüljön, de aztán rájöttem: ha közvetlenül utána olvastam volna a könyveket, akkor sem érezhettem volna úgy, mintha kétszer mélyednék el ugyanabban a történetben, hiszen szignifikáns eltérés van a két alkotás között egy bizonyos ponttól.

Az idahói kisvárosba, Wayward Pines-ba küldik Ethan Burke titkos ügynököt azzal a céllal, hogy keresse fel egy hónapja eltűnt kollegáit, de egy balesetnek köszönhetően a település kórházában ébred, ahol a személyes holmijai eltűntek mellőle, nem tud kapcsolatba lépni szeretteivel, ráadásul utazásának célja sem érdekel senkit, sem pedig az, hogy ki ő. Amikor pedig végére szeretne járni a dolgoknak, csak még több kérdéssel találja szembe magát, egy titkokkal és gyanús dolgokkal teli kisváros várja a kórház falain túl. De miért van a város kerítéssel körülhatárolva? Miért nem mondanak neki az emberek semmit? Miért próbálják ráerőltetni, hogy ezentúl itt kell élnie?

Először nagyon furcsa volt az egész évad végignézése után olvasni a regény sorait és visszamenni Ádámhoz és Évához, de a nehezét nem maga az újrakezdés jelentette, hanem az események tempójának drasztikus változása. Azt túlzás lenne állítani, hogy az egész első könyv egy sorozatepizódnak felelt meg, de szinte szemvillanásnak tűntek a látottak a sorok olvasásához képest. Ethan első napjait kellő részletességgel fejti ki, holott a sorozat jóval rövidebb fejezetben lép túl ezen és már pörgeti is a következő rejtélyeket, a könyvben pedig csak olvassuk és olvassuk és olvassuk az első megpróbáltatásait és kihívásait anélkül, hogy több információ csurranna-cseppenne számunkra. Persze utána már papíron is beindulnak a dolgok, köszönhetőn annak, hogy tulajdonképpen már itt eltér a tévében látottakhoz képest az alap koncepció, másokra helyeződik a hangsúly és nem úgy történnek az események, ahogy várnánk, ezért már sokkal érdekfeszítőbbé válik az új, eddig még nem látott, vagy nem így látott cselekmény. Szóval már itt leszögezném a tanulságot: nem szerencsés a megnézése után rávetemedni az olvasásra, legyetek előrelátók és fordítsátok meg a folyamatot, jobban jártok – legalábbis ennek elolvasása után így vélekedtem. Aztán jött a többi rész.

A pokol kapujában címet viselő második kötetet újabb pihenő előzte meg, de ennek elkezdése volt az a pont, ahol teljesen magába szippantott a trilógia. Visszakerülvén a nyeregbe egy izgalmas, ugyanakkor több szálon és idősíkon futó sztorin keresztül folytatódik a kisváros sorsa, ahol még mindig akad megválaszolatlan kérdés, de már többet tudunk Ethan-nek hála arról, hogy mi ez a hely és miként funkcionál, mint maguk a városlakók. Itt már jóval több szereplő kap hangsúlyt, de egyikük sem tölt be annyira központi helyet, mint Ethan, aki Wayward Pines-ba érkezése után megpróbál az események miértjének végére járni és mindent megtudni az egész rendszer működéséről. Ebben persze az is szerepet játszik, hogy ő lesz a város új seriffje, ezért az eddig eltitkolt dolgok egy részét munkájából adódóan muszáj felfedni előtte, hogy kellőképp tudja irányítani és kontroll alatt tartani a lakók életét.

Az író a mondatok játékával kiválóan tudja fokozni a feszültséget: a szokásos leíró és párbeszédes részek után, leggyakrabban egy-egy fejezet lezárásaképp tőmondatokkal növeli a hatást és sarkall arra, hogy a kijelentések okainak, illetve az ezekből következő további fejleményeknek utánajárjunk és továbbolvassuk a könyvet. Pont attól válik nagyszerűvé, hogy nem magyaráz túl mindent, hanem röviden és tömören kijelent egy-egy történést, vagy éppen nem konkretizálja, de tudni lehet mi fog történni ezzel az egyértelmű utalással és már jön is a következő fejlemény, ezt magunk mögött hagyva, ezzel is görgetve az események fonalát.

A harmadik részről – mely Az utolsó város elnevezést kapta – már igencsak nehéz úgy írnom, hogy ne fedjek fel semmi olyan információt, mely által elveszhet a felfedezés élménye, ezért csak annyit árulnék el, hogy ebben már azt is megtudhatjuk, hogy kezdődtek a város első napjai és hogyan teremtették meg azt a közeget, amely a könyv szerinti jelenben működik. Elődeihez hasonlóan folytatódik a megszokott tendencia és előttünk még mindig ismeretlen információk birtokába jutunk, mígnem végre teljesen össze nem áll a kép a kisvárosról és lakosairól. De emellett nem csak a múlt történéseit ismerjük meg teljes valójában, hanem az aktuális, a másodikban félbehagyott problémát is továbbviszi, így nem csak egyszerű nosztalgiába csap át, hanem egyidejűleg aggódhatunk is a lakosság sorsa miatt, hogy sikerül-e túljutniuk az előidézett krízisen.

Még ebben a kötetben is meg tudott lepni az író, már ami a cselekményt illeti, mivel abszolút kiszámíthatatlanná tette a végéhez közeledve is. A legvégéhez pedig csak annyit fűznék hozzá: HOGYAN lehetett így „befejezni”?! (és ez most nem negatív értelemben értendő!)

Az alapkoncepción túl a sorozatnak sikerült olyan módosításokat belevinnie és ezáltal eltolni a hangsúlyokat, hogy a könyv ugyanúgy élvezhető maradt utólagos olvasással is, úgyhogy ha valaki netalántán látta már, akkor se tántorodjon el attól, hogy elolvassa, mivel tényleg nagyon más a kettő mű és a titok tudásának birtokában is érhetik meglepetések.

A hét jó híre viszont, hogy bár a sorozat egy évadának lezongorázása után úgy tűnt, nem lesz 2. évad, de most végre észhez tértek és berendelték a folytatást! Így ha a könyvtrilógia véget is ért, most azért lehet izgulni, a képernyőn hogyan folytatják a szintén cliffhangerrel záródó évadot, hiszen a lehetőségek nagyon szerteágazóak, már csak abból is kiindulva, hogy teljesen más fordulatot és hangsúlyt kapott az alaphoz képest. Mindenképpen várós!