Nagyon érdekes könyvek között hasonló témával foglalkozó történeteket találni. 2013-ban A. J. Waines megírta a Lány egy vonaton című regényt, amivel – valljuk be -, nem igazán érte el az áttörést 2015 februárjában, amikor megjelent, hiszen csak nemrég juthatunk hozzá mi is magyarul. Bezzeg amikor Paula Hawkins írónőtől megjelent 2015 januárjában A lány a vonaton, hipp-hopp világsikerré nőtte ki magát és úgy fogyott a polcokról, mint a cukor. Mondhatni elég szerencsétlen helyzetben jelent meg a Lány egy vonaton, de ahogy az értékeléseit böngésztem bizony sokan estek abba a hibába, hogy Hawkins regénye helyett véletlenül ezt kapták és nem bánták meg. Na meg volt, akinek fel sem tűnt a dolog. Féltem kicsit, mennyire érdemes belevágnom, ha egyszer gyakorlatilag ugyanaz az alapja mindkét könyvnek, de így kiolvasva már azt mondom: semmiképp sem bántam meg, hogy a látókörömbe került (mielőtt még az eredeti borítóját lecserélték volna arra a förmedvényre, amelyet végül kapott, elveszítve ezzel egyediségét).

Főszereplőnk Anna Rothman újságírónő, aki egyik vonatútja során egy furcsán viselkedő lány mellé kerül. A lány zavart, ideges viselkedése már kezdi az ő nyugalmi állapotát is felborítani, de aztán a jegyén szereplő állomás helyett végül sietősen, hamarabbi megállónál hagyja el a vonatot, mint kellene. Ha nem lenne ez Anna számára elég különös, utána nem sokkal a vonat elé veti magát egy fiatal lány, ezért kénytelen leszállni ő is a vonatról, ám egy férfi közben felsurran az ő helyükre és nagyon keres valamit, ami felkelti Anna érdeklődését. Ugyanez a férfi pedig ellopja az ő táskáját is, de amikor visszaszerzi nem talál benne semmit, ami eltűnt volna. Később kiderül, a mellette ülő lány végzett magával, ráadásul egy medált rejtett Anna táskájába, melynek furcsa tartalma nem hagyja nyugodni a nőt és ebből a nyomból kiindulva igyekszik a rendőrség által öngyilkosságnak titulált ügy végére járni, mivel úgy gondolja: gyilkosság történt.

Akarva-akaratlanul is összehasonlítási alapot képez Paula Hawkins regénye, hiába szerettem volna önálló műként jellemezni, egyszerűen nem lehet elmenni a hasonlóságuk mellett. Itt is jelen van a több nézőpontú cselekményleírás, de itt nem történik olyan gyakran, mindössze a rejtély végső összeállása előtt kapunk betekintést a titokzatos, öngyilkosnak titulált lány, Elly kulcsfontosságú napjaiba. Így számomra sokkal letisztultabb és átgondoltabb formát öltött, mint A lány a vonaton, nincs az az ide-oda kapkodás egyik szereplőről a másikra, jóval követhetőbb is ebből kifolyólag.  Ráadásul nem lő le minden csattanót, csak egyfajta előzetes bemutatást nyújt a teljes igazságba, erre teszi rá végül Anna cselekményszála a pontot az i-re.

A szereplők jól kidolgozottak és nem ellenszenvesek (persze azok szépen kikerülnek a szimpátia alól, akikre rávetül a gyanú árnyéka), sokkal szerethetőbbek, mint a másik regény esetében. Anna egy tipikus újságíró vénával rendelkező nő, akinek a múltjában szerepelt már az öngyilkosság (nem az ő részéről), így egyáltalán nem idegen számára a helyzet, ezért is kötelezi ennyire el magát Elly titkának feltárására, érzi, hogy valami nincs rendben. Sokkal önzetlenebb célok vezérlik őt, mint A lány a vonaton alkoholista karakterét, számomra ezért is volt szimpatikusabb az egész könyv.

Tetszett, hogy csak a legvégére állt össze a teljes kép arról, mi és hogyan történt, hiába tudtam meg információkat, csak a sötétben tapogatóztam annak ellenére is, hogy egyik csattanó után már egy újabb csattanó derült ki, de a befejezés hajrájában tudta tovább fokozni a feszültséget és egy olyan verzióval sikerült elrukkolnia, amire abszolút nem gondoltam volna.

Ha az előnyeit kellene felsorolnom Hawkins regényéhez képest, azt mondanám sokkal összeszedettebb, kiforrottabb, logikusabb volt jobb karakterekkel, érdekesebb történetvezetéssel, több feszültséggel és titokkal. Hátránynak csak annyit mondanék: kár, hogy nem ez a mű lett felkapva és nem járt meg neki a kellő figyelem és elismerés.