Mimatka…? | Karin Tidbeck – Amatka

Ez volt az a regény, amely különös neve nyomán ragadta meg a figyelmemet. Mint kiderült, semmi mágikus humbug, mozaikszó vagy fondorlatos kifejezés nem áll emögött, mindössze egy disztópikus kolónia elnevezését rejti magában, ennek ellenére a Férjnek mindig sikerült valami poénnal elütni Karin Tidbeck – Amatka regényének címét, ahányszor csak szóba került. Nem csupán  annyi bizonyos, hogy a névválasztás különleges, maga a mű is elég érdekes könyvre sikeredett, már amikor az ember rájön, mit is olvas tulajdonképpen.

Annyi bizonyos, hogy az emberek kolóniákba tömörülve élik mindennapjaikat, mint ahogy főszereplőnk, Vanja is. Tájékoztatási asszisztensként azt a feladatot kapja, hogy hazájából, Essre városából elutazzon Amatkába és feltérképezze az ottaniak higiéniai körképét a kormány számára. Minden kolóniának sajátságos helyzete és élete van, Amatkának például zord és fagyos időjárás jutott, valamint a gombatermesztésre koncentrálnak. A hideg jelentősen átalakítja higiéniai szokásaikat, ám nem csupán ebben rejlik az ottaniak furcsa viselkedése, ez elég hamar ki is derül, de hogy pontosan mitől is van mindez, azt Vanja deríti ki az olvasók számára. Elnyomás, titkolózás, különleges múltbéli események, egy szóval minden van itt, aminek érdemes utánajárni. Na de a legfurcsább, az a folyamatos jelölés, amely mindenki számára kötelezően előírt! ‘Hogy micsoda…?’ Kérdezhetnétek. De nyugodjatok meg, a regény folyamán én is állandóan ezt kérdezgettem magamtól.

Értékelést írni erről nem egy egyszerű menet. Nem emlékszem olyan könyvre, amelyhez így álltam volna hozzá, dehát egyszer mindent ki kell próbálni!

Az iromány felééig eljutva, ha valaki megkérdezte volna tőlem, mit olvasok (majd a név hallatán még furcsább szemeket meresztgetve megkaptam volna: és az mi?!), egészen egyszerűen azt vágtam volna rá, hogy fogalmam sincs. Egy nyomasztó, rideg közegbe kerül fő karakterünk, aki megismerkedik a város néhány lakóival, illetve újdonsült lakótársaival, elmegy egy-két helyre, kérdezget és jegyzetel a tisztálkodószerekről (miért? mert csak!), furcsán mantrázza egyes tárgyak neveit, aztán gyanúsak lesznek neki az emberek, aztán ismételget még egy sort, hogy a hülyéknek is világos legyen, mi van körülötte, de aztán egyszer elfeledkezik róla és hopp, megtörténik a baj és ez probléma lesz, de azért fontosabb, hogy mások gyanúsan viselkednek és kétes dolgokat tárnak elé, na de NEHOGY elmaradjon a jelölés!

Öhm, hogy mi…?

Na nem kell megijedni, azért nem ekkora káosz uralkodik a regényen, mindössze annyira különleges és furcsa a közeg, hogy amit olvastam, el kellett gondolkodnom rajta, mi is ez az egész, de aztán vállrándítva tovább olvastam, mondván, úgy is kiderül. Ahogy pedig a nagykönyvben meg van írva, körvonalazódtak a keretek szépen lassan, ahogy teltek a napok és történtek a dolgok. Nem igazán tudnék egyelőre párhuzamot vonni más művekkel, amely hasonló hangulatot tükrözne, nagyon egyedi volt számomra. Egy kis kiragadott szelet egy máshogyan működő társadalomból és világból, már-már szürreálisnak ható elemekkel, sok terek hagyva az elképzeléshez az olvasónak. Szívesen merültem volna még tovább bele, rengeteg potenciál van még benne és amennyire felvont szemöldökkel olvastam az elején, annyira nehezen engedtem el a végén. Remélem még találkozni fogok ezzel a szokatlan és megmagyarázhatatlan világgal.

Karin Tidbeck – Amatka

Kiadó: Athenaeum Kiadó
Kiadás éve: 2017
Eredeti cím: Amatka (svéd)
Eredeti megjelenés éve: 2012
Oldalak száma: 240
Beállításaim
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments