Könyvmolyként mindig is úgy gondoltam, ha eljön az ideje a gyermekvárásnak, kötetről-kötetre fogom bújni a különböző, témát boncolgató szakirodalmat, illetve regényeket. Amikor végül beköszöntött ez az időszak, valahogy nem éreztem szükségét, hogy ilyen irományoknak álljak neki, szerencsére, amely információk fontosak voltak számomra, azt ismerősöktől, illetékes személyektől be tudtam zsebelni.
Egy valamit megtanultam: minden terhesség más, máshogy is éli meg mindenki, nem lehet minden sémát mindenkire ráhúzni, sőt! Úgy gondolom roppant szerencsésnek mondhatom magam, hogy a negatívabb vetülete messzire elkerült és nagyon kellemes 9 hónapot tudhatok immár magam mögött (már tényleg bármelyik pillanatban elérkezhet az idő!). Végül Szécsi Noémi könyve volt az, amely kivételt képezett és végül csak helyet kapott a polcomon és ha már beszereztem, nem is tudtam megállni, hogy addig, amíg még tart a dolog, el ne olvassam A kismama naplóját.
A várandóságtól megdicsőült terhes nő terebélyesedő pocakját nézegeti állandóan, és hogy a babának jó legyen, pontosan kimért saláta-, szénhidrát- és fehérjemennyiségeket vesz magához. Legalábbis így van megírva a Nagykönyvben. Csakhogy hisztis, hiú és falánk nők is esnek teherbe, és lesznek belőlük hisztis, hiú és falánk kismamák. Erről olvashatunk Szécsi Noémi második kötetében, amely ezúttal nem regény, hanem egy terhesség naplószerűen elbeszélt története.
Visszatekintve rekord gyorsasággal telt ez ez a 9 hónap, így jó volt egy kicsit elmerülni újra a kezdeti korszakban, hiszen értelemszerűen ezzel indít a könyv. Dátumokra bontva olvashatjuk a fejezeteket, melyek szerencsére nem óramű pontossággal veszik sorra a hónapokat, esetleg heteket, hanem teljesen random időpontok köré szövi leírásait, történeteit, fókuszpontba véve egy-egy jelentősebb eseményt. Az írónő humoros, könnyed, sokszor szókimondó hangvétellel végigkalauzol megpróbáltatásain, vizsgálatain, mindennapjain, amolyan igazi életszagúan.
Bár az általa leírtakkal és a saját tapasztalataival nagyon kevés helyzetben tudtam azonosulni, azért érdekes volt egy úgymond sorstárs gondolatait olvasni. Van itt minden: várakozás, öröm, bánat, kesergés, kétségek, némi szenvedés, de ennek ellenére mégis képes strapabíró lenni és észnél maradni. Noha több volt a negatív vetülete a leírtaknak, a humornak és az öniróniának köszönhetően nem fordult át nyavalygásba és önsajnálatba, melytől a falra tudnék mászni. Ha ugyanis megkérdeznék, mi volt a legrosszabb a terhességem során, egyértelműen a hozzám hasonló cipőben járó nők panaszkodásának, elégedetlenkedésének hallgatása lenne. Gondolom ez emberi természet kérdése is, de mivel nem vagyok az az idegbeteg fajta, ez egyértelműen tükröződött a pocaknövekedésem során is, viszont más emberekkel összekerülve sosem értettem, miért kell ezt az egészet nyűgként, gondként, teherként felfogni. Persze nem vagyunk egyformák és megértem, ha valakinek annyi problémája jön elő, melyeknek köszönhetően nem kívánatossá válik ez az egész időszak, de csak jobb pozitívan előtekinteni, mint állandóan azon keseregni, mennyi nyűgje van.
Noémi tehát egyértelműen a szórakoztatásra gyúr és ez jól áll neki, fittyet hány mindenre és két lábbal a földön maradva, szívből írja meg saját érzéseit a terhességről és az anyaságról, melytől ugyan nem hangosan, fulladozva nevet az ember, de jókat mosolyog magában mindenféle kényelmetlenség vagy fenntartás nélkül. Ráadásul az elbeszélések és sztorik közepette még olyan alap információkal is szolgál, amely esetleg egy teljesen kezdő számára még hasznosak is lehetnek.
Szoktam hason keresztül simogatni, de arra egyelőre nem tudtam magam rávenni, hogy szeretetteli monológokat intézzek bent tartózkodó kicsinyemhez, mert ez engem jobban emlékeztet Lady Macbeth őrülési jelenetére, mint bármi másra. Majd ha ki tetszik jönni, dumálhatunk, addig tessék megelégedni ideges, affektált hangommal, azzal, ahogy másokhoz beszélek.
Pont olyan regény lett, amilyenre vágytam: nem oktat ki, nem tukmálja rád a véleményét, egyszerűen csak leírja a vele megtörténteket és hagyja, hogy egyetérts vele, vagy csak egyszerűen olvasmányként felfogva haladj benne tovább.
Szécsi Noémi - A kismama naplója
Kiadás éve: 2003
Eredeti cím: ua.
Eredeti megjelenés éve: ua.
Oldalak száma: 324