A megbánás prózája sci-fi köntösbe bújtatva | Lily Brooks-Dalton: Az éjféli égbolt

Az év vége igazán borongósra sikerült, ilyenkor szeretem úgy megválasztani az aktuális olvasmányomat, hogy passzoljon ehhez a hangulathoz. Amikor elkezdtem Lily Brooks-Dalton regényét, Az éjféli égboltot, már az első sorok elolvasása után tudtam, hogy ezúttal nagyon jó párost fognak alkotni a ködös napokkal.

2020-ban ez volt az a könyv, amelyet a legjobban vártam, főként, hogy beharangozták, film változat is készül belőle, sci-fit pedig képernyőn életre keltve a Gravitáció című film óta imádok nézni. Sajnos eddig, mint égen a csillag, annyi a csalódott vélemény a filmet övezve, így nagy bánatomra nem hiszem, hogy sort fogok keríteni rá, már csak azért sem, mert a könyvet imádtam, és semmiképpen sem szeretném elrontani az élményt. Na de lássuk a könyvet közelebbről.

A történet szerint Augustine, az idős asztronómus egyedül tengeti életét egy elhagyatott kutatóállomáson. Nem mindig volt ez így, de az ott dolgozók kaptak egy olyan hírt, ami miatt evakuálták az egész helyet, főszereplőnk viszont megtagadta, hogy velük tartson, így maradt magára. Legalábbis ebben a hitben volt, amikor is a többiek távozása után nemsokkal rátalál egy titokzatos lányra, aki nem beszél. Hiába próbálja a férfi felvenni a kapcsolatot kollégáival, a rádiófrekvenciák némák maradnak, így végérvényesen magukra maradtak.

Emellett egy másik szálon is fut a cselekmény, ebben egy űrhajó tart hazafelé a Jupiterről, a rajta tartózkodó csapat is szembesül a helyzettel, hogy a Küldetésirányítás mindenféle magyarázat nélkül elhallgat és nem tudnak senkivel kapcsolatot létesíteni. Itt Sullivan szemszögéből követjük az eseményeket, de a nő nem csupán azt közvetíti számunkra, ami a fedélzeten történik, hanem saját belső lelkivilágába is bepillantást nyerhetünk: házassága felbomlása, illetve lánya hátrahagyása örökös vívódásra készteti, vajon jó döntésnek bizonyult-e életpályája, amely a magánéletébe került.

Ez a könyv az elejétől a végéig egy érzelmi hullámvasút. A hangsúly nem a sci-fire jellemző monumentalitásra terelődik, sokkal inkább a személyekre, akiknek életútjába is betekintést nyerhetünk. Augustine és Sully is olyan dolgokat tett életében, amelyeket utólag visszatekintve megbántak, így ez a könyv leginkább a megbánás krónikája, sci-fi köntösbe bújtatva. Viszont a kutatóállomás, illetve az űr ad egy olyan táptalajt az egésznek, amelybe tökéletesen beilleszthetőek ezek a belső vívódások, hiszen nem éppen az a tipikus akciódús környezetek. Félreértés ne essék, vannak izgalmas részek is és egyáltalán nem fullad az egész bele az önsajnálat mocsarába, kellemesen evez a múlt és a jelen tengerében, és megpróbálja túlélni a kialakult viharokat.

Ahogy haladunk előre a cselekményben, közben ott lebeg az a feszültség is, hogy vajon mi történt az emberiség többi tagjával, akikről semmit sem tudunk. Így megjelenik az elszigeteltség, a magány is, amely gondolkodásra készteti főszereplőinket, és ami a fő mozgatórugója életük átgondolására. Imádtam, hogy nem vált sablonossá, ahogy az amerikai filmek szoktak, amelyben minden és mindenki a helyére kerül, olyan lezárást kapott, amelyet szerintem megérdemelt a történet. Sajnos spoilermentesen csupán ennyit tudok leírni róla, de aki eljut a végére, az úgy is tudni fogja, mire gondoltam. Na és a fordulat! Nekem viszonylag későn esett le, de akkor még a hideg is kirázott attól, mennyire tökéletesen van megkomponálva az egész és milyen szívettépően tökéletes. Ezért is fáj annyira, hogy a film az elmondások alapján nem tudta visszaadni mindezt és nem erre került a hangsúly.

Nyugodt szívvel ajánlom azoknak, akik szeretik azokat a regényeket, amelyek elgondolkodtatnak, érzelmeket szítanak, illetve azoknak is, akik nem szeretik a sci-fiket, hiszen, ahogy írtam, ez a történet nem az a tipikus sci-fi, amely az olvasók emlékezetében él a műfajról. Nekem nagy kedvenccé vált és remélem, hogy 2021-ben is részem lehet hasonló történetben, mert ez mostanság nagyon hiányzott a repertoáromból.

5/5

Lily Brooks-Dalton: Az éjféli égbolt

Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2020
Eredeti cím: Good Morning, Midnight
Eredeti megjelenés éve: 2016
Oldalak száma: 240 (papír és e-könyv)
Beállításaim
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments