Ugyan már elég korán születtek olyan regények, amelyek az éghajlati viszonyok megváltozásával foglalkoznak, vagy erre építik fel cselekményüket, maga a cli-fi műfaji elnevezés (teljes nevén climate fiction, szerintem ne akarjátok lefordítani, mert elég bugyután hangzik :)) a 21. század terméke, mondhatni a klímaváltozás irodalmi nyelvre történő lefordítása. Nagyon szoros a kapcsolat a sci-fi és a cli-fi között, tekinthetőek testvérműfajoknak is, csak a cli-fi központi témája specifikusabb, az időjárás megváltozásával kapcsolatos, és az ezek okozta politikai, gazdasági, társadalmi problémákat boncolgatja, illetve táptalajul szolgál történetek elmeséléséhez. Annyi bizonyos, hogy a mai magyar piacon megtalálható, még nem túl bővelkedő kínálat rohamosan növekedni fog az évek során, hiszen a klímaváltozás tanúi vagyunk, ezért kihatással van nem csupán az életünkre, de a képzelőerőnkre is.

Nálam most reneszánszát éli a sci-fi, ezért biztos voltam benne, hogy előbb, vagy utóbb belebotlok cli-fi-nak kikiáltott regénybe is (ugyan korábban is olvastam már, ám akkor még egyáltalán nem kapott ilyen címkét), ez most Charlotte McConaghy: Az utolsó vándorlás című könyvénél következett be. Vannak azok a könyvek, amelyeknél már az első sortól kezdve tudod, hogy ez a te könyved lesz. Nos, ennél a regénynél is ez történt, teljesen magával ragadott az a borongós, baljós hangulat, amelyet megüt, majd aztán végigkíséri vele Franny történetét.

Valamikor a közeli jövőben, amikor a globális klímaváltozás miatt egymás után halnak ki a fajok, Franny Lynch eltökéli, hogy követi a sarki csérek utolsó ismert kolóniáját az egész földgolyót átszelő utazásukon. Az apró madarak évente kétszer teszik meg az északi sarkkörtől a déli sarkkörig tartó távot, és a tudósok szerint ez lesz utolsó vándorlásuk, miután élőhelyeik pusztulása miatt nem élik túl az utat.
A fiatal nő a kihalt tengereket hiábavalóan kutató halászhajó, a Saghani fedélzetén ered a madarak nyomába a kiüresedő világban, valódi céljai azonban nem csupán a legénység többi tagja, hanem önmaga előtt is rejtettek. Milyen traumák, tragédiák és kétségbeesett remények hajtják őt és a legénységet ezen az őrült úton, Grönland partjaitól az Antarktisz olvadó jégmezőiig, és miért akar vándorlása végén Franny véget vetni az életének?

Múlt és jelen váltakozása által nyerhetünk bepillantást Franny életének alakulásába, hogy mi vezetett ahhoz, hogy elhatározza: elkíséri a sarki cséreket útjukon, bármi áron. Apránként kapjuk meg az információkat, eleinte még nem tudható biztosan, mi történt korábban, ahogy haladunk előre, úgy hinti el azokat a lényegi pontokat, melyekből összeáll a teljes kép. Nagyon tetszett, hogy ezzel kellőképpen lendületessé váltak a fejezetek annak ellenére, hogy egyáltalán nem egy akciótörténet, de mindig elérkeztem olyan ponthoz a nő múltjában, ami arra sarkallt, hogy továbbhaladjak. A főszereplő céljából kiindulva sejthető, hogy nem vidám események láncolata az, amelynek köszönhető a döntése, de szerencsére szó sincs vég nélküli önsajnálatról, vagy ok nélküli szenvedésről, ennek nagyon örültem, mert ilyenkor mindig benne van a pakliban, hogy átcsap ilyen irányba. A természeti élővilág pusztulásának, emellett adott egy nő, aki egyrészt tanúja ennek, másrészt pedig az ő sorsa sem alakult úgy, ahogy annak lennie kellett volna, szomorú, de egyben gyönyörű az az átkötés, ahogy ez a kettő kézen fogva andalog végig a sorokon át.

 A klímaváltozás korát éljük, akár tudomásul vesszük, akár nem, így most még cli-fiként, illetve disztópiaként emlegetjük ezt a könyvet, a kérdés már csupán az, meddig. Az utolsó vándorlásnak ugyan nem a figyelemfelkeltés a célja, hanem egy megváltozott, jövőbeli környezetbe került beillesztésre egy történet, szépirodalom formájában, mégis ott lebeg a levegőben az a vészjósló hangulat, amelyről tudható, hogy előbb vagy utóbb minket is elér.

Annak is ajánlom ezt a könyvet, aki belekóstolna egy cli-fi közegbe, de annak is, aki szeretne egy igazi melankolikus szépirodalmi művet elolvasni, vagy épp őszre keres egy bekuckózós regényt, amelyben el lehet veszni. Számomra remek olvasási élményt nyújtott, mondjuk témáját és hangulatát nézve egészen könnyű dolga volt, hogy beférkőzzön a szívembe, egyik nagy kedvencemet juttatta eszembe, mégpedig a Csodák korát, ha ez után még olvasnátok hasonlót, meleg szívvel ajánlom azt is.

Köszönöm szépen a Kiadónak a lehetőséget, hogy elolvashattam!

5/5