Nem szeretem az orvosi dolgokat, az injekciós tűkkel ki lehetne kergetni a világból is, sokáig ezért nem is néztem a dokis sorozatok felé. De amikor belelestem a Dr. House sorozatba (még ha kitakartam is a necces részeket) nagyon élveztem Hugh Laurie stílusát, ezután pedig nem volt kérdés, hogy a sorozatot végig KELL néznem. Aztán egyszer csak elfogytak a részek, véget ért House története. Ekkor akadtam rá, hogy ez a jóember bizony könyvet is írt, mely A balek (The Gun Seller) címet viseli. Kíváncsi voltam szövegen keresztül mit tud visszaadni, de sajnos elég vegyes érzéseim támadtak az elolvasása után.
A borító
Azt tudni kell, hogy eredeti nyelven a mű 1996-ban jelent meg, míg a magyar fordítás bizony több, mint 10 évet váratott magára. Ez azért fontos, mert amikor íródott House-nak még csak az elvetett magvai sem voltak jelen a színész életében és szerintem nem vagyok vele egyedül, aki azért olvasta el, mert történetesen Hugh Laurie írta. A magyar borítót épp ezért tartom becsapósnak és félrevezetőnek. Mert mit lát rajta az ember, ha szembejön vele?
Dr. House mosolyog rá vissza, háttérben egy kocsiból kiszálló nő lábaival, ám az egész úgy fest, mintha a nőről szóló képbe beerőszakoskodott volna Hugh, hogy elrontsa az élményt és kifejezze, itt bizony én vagyok a főszereplő! Ezért akár bármi is elgyen írva a könyv hátuljára, a rajongó megveszi, mert így kaphat egy újabb szeletet kedvencéből. Az eredeti borítók ezzel szemben a történet VALÓDI szálát ragadják meg, korhű ábrázolásban, érdektelen illusztrációkkal.
Kindle tulajdonosként azonnal belevetettem magam az ebookok világába, a legnehezebb kérdés az volt, melyik könyvet is kezdjem el olvasni elsőként rajta? Húsznál is több digitális platformú műhöz jutottam hozzá, de a választásom mégis az Ötven árnyalat trilógiára esett, pontosabban akkor még csak az első részére, A szürke ötven árnyalatára. Igazából nincs különösebb ok a miértre, kíváncsi voltam rá a nagy hype által, még ha sokat szidták is, azt hozzá kell tennem nem sokat tudtam magáról a történetről.