Az a bizonyos Ötven árnyalat

szurkeotvenarnyalataKindle tulajdonosként azonnal belevetettem magam az ebookok világába, a legnehezebb kérdés az volt, melyik könyvet is kezdjem el olvasni elsőként rajta? Húsznál is több digitális platformú műhöz jutottam hozzá, de a választásom mégis az Ötven árnyalat trilógiára esett, pontosabban akkor még csak az első részére, A szürke ötven árnyalatára. Igazából nincs különösebb ok a miértre, kíváncsi voltam rá a nagy hype által, még ha sokat szidták is, azt hozzá kell tennem nem sokat tudtam magáról a történetről.

Így, hogy az egész trilógiát elolvastam szinte kidőlnek belőlem a gondolatok és hol máshol is adhatnám ki magamból, mint itt – még az is lehet rendszeresíteni fogom minden elolvasott könyvvel, meglátjuk, egyelőre maradjunk ennél a trilógiánál. Persze hangsúlyoznom kell, nem vagyok nagy szakértője a könyvelemzésnek, csupán szerény véleményemet osztom meg, lehet egyetérteni, ellenezni vagy akármi mást a megfelelő módon.

Továbbá itt hívnám fel a figyelmet rá, hogy pár spoiler elsütése lehetséges, úgyhogy aki épp olvassa vagy szeretné elolvasni az csak a saját felelősségére ugorjon neki ennek, vagyis ha ilyet látsz, hogy SPOILER, vigyázz!! Meghalsz, kész, véged!! csak óvatosan! Akkor ugorjunk is neki!

 Alapkoncepció

Történetünk egyik főhőse egy ártatlan, kicsit sete-suta egyetemi végzős hallgató lány, Anastasia, a másik pedig a rideg multimilliárdos üzletember, Christian Grey. Gondolom nem nehéz kitalálni, hogy ők ketten nem kecskéket fognak együtt tenyészgetni, hanem figyelmük egyre jobban egymás felé fordul, nem is akármilyen módon, nem is akármilyen karikával ellátva.

A könyveket a rettegetett, meme-sített Tótisz András fordításában olvashatjuk és igen, a Kings of Leon együttes gyönyörűen leoroszlánkirályozásának szülőatyjáról lenne szó. Az említett jeleneten igen jót mulattam, de szerencsére több ekkora baklövéseket nem követ el, vagy legalábbis nem tűnik fel. Nyelvezetét tekinte igazán nagyon nehéz dolga nincsen, hiszen a műben rengeteg a szóismétlés, az egyszerű megfogalmazás és bár ott vannak a 18+ részek, de egy idő után majdhogynem azok is egy kaptafára zajlanak le.

Twilight?!

Az írónő, E. L. James nem is tagadja, hogy az Alkonyat története ihlette könyvsorozatát és ez bizony rendesen meg is mutatkozik a művekben, elég ha magát az alaptörténetet nézzük. Egy félénk, ügyetlen lány beleszeret a kinézetre teljesen tökéletes férfiba, aki „szörnyű” titkokat rejt mélyen legbelül. Még Edward szeme színének hangulatai általi változását is egy az egyben átvette(!), ami egy halandó embernél azért elég érdekes lehet, néhol már tényleg egy szivárványszínű szempárt képzeltem el, annyira hangsúlyozva volt sötétsége, illetve világossága. A családi háttérben is megmutatkozik ez, szerencsére természetfeletti erőknek nyoma sincs, így maradhatunk a Földön normális, vagy annak tűnt emberek világában.

Történet (felhívnám a figyelmeteket: SPOILER, vigyázz!! Meghalsz, kész, véged!!)

Az első részben ugye megismerjük a szereplőket, végigkísérhetjük első találkozásukat majd azt, hogyan is gabalyodnak egymásba és hogyan jutnak el addig, hogy oldalakon és fejezeteken keresztül 18+ jelenetek tömkelegét kaphassuk meg. Mr. ki*ott gazdag Grey nem elfedett tulajdonsága az irányításmániás életvitel, ami a szexuális életében is jelen van, ó de még hogyan! Életvitelének hatalmas titka, hogy alávetettekkel tölti szabadidejét, akikkel játszószobájában mindenféle kínzóeszközzel „mulat” és élvezkedik. Ebbe rángatja bele a még szexszel csak köszönőviszonyban sem lévő Ana-t szerződések megkötései által, egyrészt egy titoktartási, másrészt pedig a szadomazo életvitelével kapcsolatos szabályai lefektetése által. Azért kicsit erősnek vélem, hogy a lány így belemegy egy ilyen „kapcsolatba”, holott még azt sem tudja mire vállalkozik, meg hogy egyáltalán hogyan is kellene ennek rendesen működnie. A baj aztán később meg is történik, egy kicsit durvább légyott és főhősnőnk sírva menekül és az első rész itt ér véget. Na ez egy őszinte reakció volt, nem úgy mint az ‘azt se tudom mi az és mit akarsz DE LEGYEN mert olyan széép vagy!

A sötét ötven árnyalatában aztán olyan hirtelen jönnek újra megint, hogy az ember el is felejti, hogy szétmentek előtte és megkezdődik a határaik megismerése, elmerülünk jobban a karakterekben, bonyolódnak is az események a múltbéli dolgok által és néhol kifejezetten izgalmas lesz a sztori. Nekem ez a könyv tetszett a három közül a legjobban, a szexjelenetekben elmerülések is meghozzák a kívánt hatást és mellette vannak egyéb érdekes történések is. A végefelé aztán, hogy-hogy nem férfiemberünk kezd megváltozni, na persze szépen lassan és igen, kimondatik a bűvős szó kettejük között és egyre nagyobb lesz a boldogság olyannyira, hogy végül meg is kéri a lány kezét.

A szabadság ötven árnyalata zárórészben aztán megint olyan nagyot ugrunk, hogy már házasok is, a visszaemlékezésekből tudhatjuk meg a részeleket, mi mikor és hol történt. Na itt volt az, amikor a szexjelenetek már annyira elnyomták a sztorit, hogy már kezdett idegesítővé válni, szerencsére a végefelé már cselesen át lettek ugorva ezek a részek és csak sejthettük, hogy ott bizony volt akció. Az előző könyvben vázolt exfőnök bosszúhadjáratra indul, mely már felütötte fejét az előzőekben is, de itt bontakozik ki igazán. Megtudjuk mindennek az okát is és természetesen Anastasia az, aki feláldozza magát, hogy a végső csapásban ő szenvedje el a legnagyobb sérüléseket (hopp, egy Twilight megint). Ami nagyon hihetelen a végén, hogy a karakterek AKKORA változáson mennek át, amit az előzőekben szinte alig láttunk, így lesz a rideg, zárkózott, érintésfóbiával küszködő, szívtelen emberből érző, szerető és a múltját a lányra zúdító férfi. Nyílván, mint minden happy endnek, itt is a végén már nem csak ketten lesznek ebben a kapcsolatban, hanem bizony megjelenik „Picipötty” is (nagyon aranyos névvel illették, ezen mindig jót mosolyogtam), azaz egy gyermek. Az epilógusban aztán bepillantást nyerhetünk évekkel későbbi boldog családi életükbe, ahol minden csupa móka és kacagás. Ami furcsa volt, hogy utána betekintést nyerhettünk Grey szemszögéből is az eseményekbe, először gyermekként, majd az Ana-val történő első találkozásuk emlékét eleveníthetjük fel gondolataival. A gyermeki rész létjogosultságát nem igazán értettem, oké, hogy nehéz gyermekkor, új és jó nevelőszülők, de ez csak úgy lógott a levegőben, mert ennek részleteit igazából a részek folyamán már megismerhettük. A felnőtt Grey viszont tetszetős volt.

Probléma

Nekem a fő problémám az volt a művel, hogy oké, szexelnek (nem ez), de hogy minden problémájukat és nézeteltérésüket ezzel „oldjanak meg”, na az már túlzás volt és sehová sem jutottak így vele, megmaradt ugyanúgy a feszültség. Oké, a szex jó feszültségoldó, de nem feszültségelnyomó, a probléma nem kap szárnyra és száll el attól, hogy maguk a főszereplők elszállnak (olcsó szóvicc, tudom). Mint feljebb is említettem sokszor ezek a jelenetek akadályozták a történet továbbgördülését és megragadtunk ennél, pedig aztán igenis voltak fontos történések.

Összegzés

Mindent összevetve tetszett ez a széria, könnyen olvashatóságából adódóan hamar le lehet darálni és a hullámvölgyek ellenére is érvezhető. Újra nem hiszem, hogy elolvasnám, nem hiszem hogy pluszt adna hozzá vagy más nézetbe helyezné a dolgokat. Szóval akit mozgat a szexjelenet olvasása az vetődjön rá, aki romantikára vágyik az is vetődjön rá, aki izgalmat akar annak is azért tetszeni fog, csak meg kell szokni a főhős elbeszélő stílusát és nem lesz gond.

notbad notbad notbad notbad2 notbad2

Beállításaim
Visszajelzés
guest
2 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
balatonilany3
balatonilany3
2012. december 21. 10:43

Tetszik a véleményed a könyvekről Rami!!! :) Bár nekem egy másik sorozat jobban tetszik, ha már a felnőtt könyvekről van szó… olvass bele J.R.Ward Fekete tőr testvériség sztorijaiba… igaz, hogy vámpírokról van szó, de meg se közelítik a Twilightos hülyeséget… :D Puszi Évi

Mona
Mona
2012. december 21. 10:47

Köszönöm :) Mintha már hallottam volna róla, na majd utánajárok ;)