Timur Vermes – Nézd, ki van itt

nezdkivanittSokáig halogattam ennek a könyvnek az elolvasását, bár úton-útfélen dicséretbe botlottam vonatkozásában, azért valljuk be nem szívesen olvas az ember egy olyan diktátorról, mint amilyen Hitler is volt, hiába az állítólagos elismerés. Számomra még az is rátett egy lapátra, hogy féltem, a nagy humorkodás és szatíra jellege átesik a ló túloldalára, vagy másik eshetőségként előfordulhat, hogy éppen túlságosan kegyetlen és tömör lesz, beleszuszakolva és teletömve Hitler nézeteivel és gondolkodásmódjával, mely rányomja bélyegét a műre és elnyomja magát a cselekményt.
Aztán amikor rávettem magam és nekiálltam olvasni, szerencsére kellemeset csalódtam Timur Vermes – Nézd, ki van itt címet viselő munkájában, hiszen az előbb felsorolt aggályaimat – ha nem is maradéktalanul, de pont elégségesen – eloszlatta azzal, hogy azért többé-kevésbé egyensúlyban tartotta mind a humort, mind Hitler gondolatait és még egy derék történetet is sikerült kerekíteni belőle.

TOVÁBB →

Jonas Jonasson – Az analfabéta, aki tudott számolni

azanalfabetaakitudottszamolniAmikor annak idején elolvastam Jonas Jonasson első könyvét, A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt című társadalmi-politikai szatírát (aminek tavaly kijött a filmes változata is, ha valaki /velem együtt/ lemaradt volna róla, bár sajnálatos módon nem hiszem, hogy annyira kapkodnának akár az USA földjén, akár hazánkban a svéd felvétel lefordításával), annyira egyedinek tartottam, hogy úgy véltem ilyen könyv biztos nem lesz több a regények repertoárja között.
Aztán napvilágra került új könyvének a címe; Az analfabéta, aki tudott számolni és ekkor mindössze arra gondoltam, hogy ilyen frappáns címek is csak Jonas fejéből tudnak kipattanni… de tulajdonképpen úgy elvonta ez a figyelmemet, hogy nem is gondoltam bele, vajon mi állhat emögött a cím mögött majd cselekményileg. Majd a művet ölbe véve kiderült számomra a nagy turpisság, hogy az elsőként bevált sémát egy az egyben úrjahasznosította és bevetette még egyszer. Micsoda pofátlanság! – gondoltam elsőre, de így a végére érve kijelenthetem: piszkosul jól megkomponálta megint.

TOVÁBB →

Jonas Jonasson – A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

a100evesemberJó ideje ugyan, hogy a könyv végére értem, de az elmúlt 2 hetem sűrűsége miatt most lett először szabad a délutánom annyira, hogy nyugodtan, a gondolataimat összekapirgálva végre visszatérhessek a könyvek világába. A legrosszabb az volt, hogy még az olvasásra sem maradt elegendő időm, de úgy vélem ez az az áldozat, amely abszolút megérte a Kindle-mentes napokat. :) /az okokról majd később részletesebben/

Lényeg a lényeg, ezúttal Jonas Jonasson A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt című könyve volt az, melyet kiolvasottam letehettem az asztalra – bár esetemben talán az átnyomhattam a következő ebookra eset úgy vélem találóbb lenne. A cím már önmagában felkeltette az érdeklődésemet, a legjobb dolog pedig az volt, hogy ez egyben mindent elárult magáról a történetről is, így megspórolhattam a rövid tartalom átbogarászgatását (amit amúgy sem szívlelek éljenek a meglepetések!).

TOVÁBB →

Gail Carriger – Soulless – Lélektelen

soullessXIX. század, csipkék, fodrok, ízléstelenebbnél ízléstelenebb kalapok, kravátlik, napernyők, bálok, gőzgépek, léghajók, tudósok – steampunk, gőzpunk, urban fantasy, és még dobálózhanék tovább a különféle jelzőkkel, amelyek Gail Carriger Soulless – Lélektelen című könyvét jellemzik. Egészen egyedi alaptörténetű művel van dolgunk, ahol egyszerre vannak jelen a régi idők sajátosságai a természetfeletti lények világával.

A dolog azonban nem áll meg ennyinél, hiszen különlegességét tovább tetőzi, hogy a szokásos vámpírok, vérfarkasok, szellemek és kísértetek mellett egy újabb teremtménnyel is megismerkedhetünk: főhősnőnk egy lélektelen, természeten túli hölgy, akinek érintésére visszahúzódnak a fogak és eltűnnek a bundák – képes semlegesíteni a természetfelettit. Így már még inkább érdekesebb, nemde?

TOVÁBB →

Balek vagy nem balek?

Nem szeretem az orvosi dolgokat, az injekciós tűkkel ki lehetne kergetni a világból is, sokáig ezért nem is néztem a dokis sorozatok felé. De amikor belelestem a Dr. House sorozatba (még ha kitakartam is a necces részeket) nagyon élveztem Hugh Laurie stílusát, ezután pedig nem volt kérdés, hogy a sorozatot végig KELL néznem. Aztán egyszer csak elfogytak a részek, véget ért House története. Ekkor akadtam rá, hogy ez a jóember bizony könyvet is írt, mely A balek (The Gun Seller) címet viseli. Kíváncsi voltam szövegen keresztül mit tud visszaadni, de sajnos elég vegyes érzéseim támadtak az elolvasása után.

A borító

Azt tudni kell, hogy eredeti nyelven a mű 1996-ban jelent meg, míg a magyar fordítás bizony több, mint 10 évet váratott magára. Ez azért fontos, mert amikor íródott House-nak még csak az elvetett magvai sem voltak jelen a színész életében és szerintem nem vagyok vele egyedül, aki azért olvasta el, mert történetesen Hugh Laurie írta. A magyar borítót épp ezért tartom becsapósnak és félrevezetőnek. Mert mit lát rajta az ember, ha szembejön vele?

balek_nagy_207x300

Dr. House mosolyog rá vissza, háttérben egy kocsiból kiszálló nő lábaival, ám az egész úgy fest, mintha a nőről szóló képbe beerőszakoskodott volna Hugh, hogy elrontsa az élményt és kifejezze, itt bizony én vagyok a főszereplő! Ezért akár bármi is elgyen írva a könyv hátuljára, a rajongó megveszi, mert így kaphat egy újabb szeletet kedvencéből. Az eredeti borítók ezzel szemben a történet VALÓDI szálát ragadják meg, korhű ábrázolásban, érdektelen illusztrációkkal.

TOVÁBB →