Két fajsúlyos mű közötti könnyed fellélegzés | John Scalzi: A Kaidzsú Állatvédő Társaság

John Scalzi munkásságával annak idején a Bezárt elmék elolvasása során találkoztam, akkor számomra a túl humoros felhang kissé rányomta a bélyegét az amúgy nagyszerű ötletekkel tarkított történetre, valamint a krimi szál miatt sem vált a kedvencemmé, amolyan egyszer elolvasós, stílusba betekintős, majd szépen elfeledett státuszt vívta ki magának. Majd jött 2022, amikor is a pazarul sikerült magyar borítóval belengette az Agave A ​Kaidzsú Állatvédő Társaságot, én pedig kapva-kaptam az alkalmon, hogy újra megpróbálkozzam Mr. Scalzival, hátha ezúttal nagyobb lesz a szerelem. Éppen végigértem a Dűnén, ami – bár kedvenc lett – azért elég nagy falatnak bizonyult, így valami könnyedebb regényt remélve indultam neki, és mennyire jól tettem!

Jamie Gray próbál boldogulni a Covid időszakában, amely végigsöpör New Yorkon, viszonylag jónak mondható állása egykettőre átalakul a megváltozott helyzet miatt, így már futárként kénytelen dolgozni. Egy rendelés teljesítése során találkozik régi ismerősével, Tommal, aki egy állatjogi szervezetnek dolgozik, ahova sürgősen kellene egy beugró ember, így Jamie kapva-kap az alkalmon, és elvállalja a munkát. Csakhogy az állatok, akiket védeni szükséges, nem a Földön élnek, hanem annak egy alternatív változatán, és hatalmas dinoszaurusz-szerű, Godzillához hasonló, kaidzsúnak nevezett állatok, akik óriási méretük ellenére mégis védelemre szorulnak. Innentől pedig kezdetét veszi az ismeretlen világ felfedezése, majd a kalandokkal és nem utolsó sorban veszélyekkel teli történet, nagyon furcsa helyzetekkel, és rengeteg humorral.

Ez volt az első Covid-regényem, amelybe beleágyazódik ez az új, nagyon nehéz, megváltozott időszak, de legalább elmondható, hogy ez a nyavalya legalább egy jó dolgot adott számunkra, mégpedig ezt a könyvet. Scalzi elmondása szerint éppen másik projekten dolgozott, ami elég nehézkesen ment neki, ám a pandémia alatt egyszer csak fogta magát, és megírta A Kaidzsú Állatvédő Társaságot. Fogalmam sincs, mikor nevettem fel utoljára ennyit egy regényen, a lehetetlen jelenetek és a furcsa dolgok megannyi humort szültek, én pedig egyszerűen imádtam! Ehhez a cselekményhez kellettek és illettek is a poénok, amelyek jókor voltak jó helyen elpuffogtatva, kellően egyensúlyozva a történetet egy kellemes középirányba, amely még nem fordul át komolytalanra, de oldja a komolyságot.

„- (…) Az egyetlen igazi kérdés már csak az, hogy kik a szörnyek?

– Ugye tudod, hogy ezt a kérdést minden egyes szörnyfilmben felteszik? Totál klisé.

– Tudom – válaszolta Tom. – Na és vajon az mit árul el rólunk, hogy ez a kérdés minden egyes alkalommal releváns?”

Fontos, hogy helyén kell kezelni ezt a regényt és nem szabad úgy nekiindulni, hogy ez valami nagyobb volumenű, nyakatekert sci-fi könyv lesz, inkább egy könnyed és szórakoztató utazás egy nagyon különleges világba, megtűzdelve popkulturális utalásokkal, így aki nem szokott sci-fi műveket olvasni, ő is bátran nekiállhat, kikapcsolódásnak remek alkalom, és arra is, hogy betekintést nyerjen ebbe a műfajba. Nem igazán szeretem a „szörnyirodalmat” (filmvásznon pedig még úgysem), de ez az alkotás egy kicsit kinyitotta felé az érdeklődésemet, így aki esetleg emiatt ódzkodna tőle, ne tegye, nem az a tipikus szörny témára épülő iromány.

Nagyon szeretném, ha a későbbiekben esetleg folytatást is kapna, mert egy érdekes, szerethető és nem utolsó sorban jó humorral megírt könyv, amelyben szívesen elmerülnék még további kalandozásokra. Most, hogy ezzel a regénnyel kicsit fellélegeztem, jöhet egy újabb fajsúlyos sci-fi!

5/5

John Scalzi: A Kaidzsú Állatvédő Társaság

Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2022
Eredeti cím: The Kaiju Preservation Society
Eredeti megjelenés éve: 2022
Oldalak száma: 314 (papír), 320 (e-könyv)
Beállításaim
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments