Gillian Flynn – Sötét helyek

sotethelyekAz írónő munkássága mondhatni egy fokkal jobban a reflektorfénybe került a Holtodiglan című regényéből készült filmnek hála (blogbejegyzésemet a könyvről ITT tudod megtekinteni róla), melyet jó kisiparosokhoz hűen promózták, ahol csak tudták. Nekem is volt alkalmam megtekinteni és azt kell, hogy mondjam, igazán jól vissza tudták adni a könyv világát karaktereivel és hangulatával együtt, különösebb kivetnivaló nélkül.

Ilyenkor természetesen már a többi műve is előkerül, előszeretettel hivatkozva első népszerűvé váló könyvére, így eshetett meg az, hogy egy korábbi művét, a Sötét helyeket úgy reklámozzák, mint ’A Holtodiglan szerzőjének új könyvét’, holott 3 évvel előbb jelent meg, mint felhypolt társa, csak éppen most már anyagilag megérte a fáradtságot, hogy ezt is lefordítsák. Na de nézzük, pszichothrillere nyomába érhet-e későbbi regényének!

A regény főszereplőjének, Libby Day-nek kimondottan nehéz gyermekkor jutott: hétéves korában nővéreit és édesanyját meggyilkolták, míg ő kimenekülve a házból és elrejtőzve túlélte a borzalmakat, melyet 15 éves bátyja, Ben követett el.

Libby harmincas éveire sem tudta teljes mértékben kiheverni a történteket, de még mielőtt azt hinnénk, depresszió nyomta rá bélyegét életére, ki kell, hogy ábrándítsak mindenkit, sokkal inkább az érzelemmentesség, az apátia az, ami uralkodik természetén. Nem él normális életet, ahogy kellene; munkája, barátai nincsenek, helyette inkább napokra begubózódik és a sorsára felfigyeltek adományából, valamint a tragédia feldolgozásáról írt könyvének (amelyeknek gondolatait gyakorlatilag a szájába adtak) bevételéből tartja fenn magát – ez azonban egyre apad.

„Ha lerajzolnánk a lelkemet, egy ákombákomot képzeljenek el, hegyes fogakkal.”

Egy titokzatos férfi épp vagyonának teljes kimerülése határán keresi fel, állítása szerint egy klub tagjai szeretnék egyik összejövetelükön megismerni, melyért természetesen pénzt is kapna, így kizárólag emiatt ellátogat, mint az kiderül a Gyilkosok Klubjába, ahol hírhedt bűnügyekkel foglalkozó rajongók tömörülnek és beszélik át a borzalmakat. Libby-t egy cél érdekében hívják oda: testvérének ártatlanságára bizonyítékot találni, melynek kutatását finanszíroznák, hogy kiderüljön, mi is történt valójában azon az éjszakán. Bár a nő szentül meg van győződve Ben bűnösségében, elkezd vizsgálódni az ügyben és ahogy egyre mélyebbre hatol egyre több mocskos részlet derül ki és megkérdőjeleződik minden vallomás.

Miközben olvastam a művet akarva-akaratlanul is összehasonlítottam a Holtodiglannal, hiszen több olyan vonás is fellelhető 1-1 elem kapcsán, mely azonos, vagy legalábbis hasonló mindkettőnél.

Ha esetleg nem olvastad az írónő Holtodiglan című könyvét, ezt a részt érdemes átugranod az esetleges spoilerek miatt!

Média

Vegyük elsőként a médiát, mely itt is erőteljes mértékben jelen van, elég csak arra gondolni, mennyi éven keresztül származott Libby-nek hozadéka abból, hogy megsajnálták az emberek egyedül maradt kislányként és sorra küldték neki a pénzt. Ráadásul még könyvet is írt – ez is ismerős vonulat, hiszen Amy Dunne életében is szerepet játszott, csak ott épp róla írtak könyvet, mellyel némi népszerűségre tett szert.

5886881Hangulat

Mindkét regénynél jelen van egyfajta negatív, darkos, nyomasztó hangulat, mely egyre jobban ráülepedik a cselekményre és a szereplőkre. A Sötét Helyek esetében sokkal erőteljesebben van jelen, nem hiába a téma is jóval lehangolóbb. Nyers, mindenféle kozmetikázás nélküli írásmód jellemzi: amit ki kell mondani kimond, még ha közízlést is sért.

Főszereplők

A főszereplő karakterek párhuzama mellett sem lehet szó nélkül továbblépni. Libby és Amy is angyalbőrbe bújt ördögök, már ami a személyiségüket illeti. Érzéketlenek, csak egy cél lebeg a szemük előtt, de amikor arról van szó szemrebbenés nélkül tudnak műbájologni. Libby-nél legalább nyomós indoka van a jellemtorzulásnak, így őt nem lehet olyan mértékben elítélni, mint Amy-t, de furcsa hozzáállásával és húzásaival megkedvelni is esélytelen.

Fordulat

Fordulatban egyik könyvnél sincs hiány, de itt kivételesen jót tett a műnek, hogy a Holtodiglan előzte meg, így már sejthetjük, hogy nem minden úgy van, ahogy látszik és van miért olvasni.

Most már olvashatsz :)

Ahogy haladunk előre az ügy boncolgatásában, úgy rajzolódnak ki előttünk a karakterek. Az írónő remekült figyelt arra, hogy ezt a fokozatosságot a kellő mértékben és kellő adagolásban kapjuk – sosem engem túl sokat láttatni, a soron következő fejezetben pedig plusz adalékkal varázsolja pikánsabbá, érdekesebbé a szereplőket egészen addig, amíg a végére összeállíthajuk róluk a teljes képet. Érdekes dolog, hogy az ilyen remek felépítés ellenére egyik szereplő iránt se köteleződünk el, senki sem válik kedvencünkké, hiszen mindenkinek van valamilyen gikszere, amellyel ha nem is gyűlöletet, de minimum ellenérzést vált ki bennünk. Zseniális húzás, hiszen ennek köszönhetően mindvégig objektívan tudjuk kívülről szemlélni, illetve rálátni az eseményekre, ugyanakkor belemélyedünk annyira a világukba, hogy elkerüljük az eset iránti teljes szenvtelenséget.

„Megálltam a házam előtt, és leléptem a járda betonjára, ahová valaki évtizedekkel korábban azt karcolta: „Jimmy szereti Tinát”. Néha bevillant, vajon mi lett a párocska sorsa: a fiú baseballjátékos a másodosztályban/a lány rákkal küzdő háztartásbeli Pittsburghben. A fiú elvált tűzoltó/ a lány ügyvédnő, aki tavaly fulladt a tengerbe a Mexikói-öbölben. A lány tanítónő/a fiú húszéves korában meghalt agyértágulatban. Jó kis képzeletbeli játék volt ez, bár kissé nyomasztó. Szokásom volt legalább egyiküket kinyírni.”

A regényben 1-1 szereplő szemszögéből értesülünk a cselekmény folyásáról, mindig ahhoz gurítva az események fonalát, ahol a legérdekesebb dolgok zajlanak, majd persze a legjobb résznél kapjuk a következő szereplőt, már más aspektussal és jelenettel, aljasan buzdítva ezzel a továbbolvasására. Ennél a könyvénél is működik, ahogy a későbbiekben is, gyakorlatilag nem tud hibázni Gillian.

Öröm volt látni, hogy egy brilliáns thrillet megalkotó írónő előző könyvében is megtalálható ez a magas színvonalon való írásmód és semmilyen stílusbeli, vagy műfajbeli visszaesés nem tapasztalható: már akkor is tudott, most is tud. Várom mivel lep meg legközelebb. :)

notbad notbad notbad notbad notbad

Beállításaim
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments