A 2020-as évem könyvekben

Gondolom senkinek sem mondok újat azzal, ha kijelentem, 2020 egy nagyon furcsa év volt, minden szempontból. A vírusnak köszönhetően sokkal inkább begubózós év volt ez, bár azt hozzá kell tennem, nekem semmi problémám sincs az otthonléttel, úgyhogy ebből a szempontból, hogy a családommal jóval többet voltunk összezárva kicsi panel lakásunkban, mint normális esetben, számomra nem volt akkora érvágás. Az viszont, hogy mindössze kétszer láttam a szüleimet, testvéreimet, nagyszüleimet 2020-ban, már más lapra tartozik és ezt tényleg szívből sajnáltam.

Az olvasási szokásaimra olyan drámai mértékben a koronavírus nem volt hatással, talán annyiban, hogy kicsivel több időm jutott elmélyedni egy-egy könyvben. Amit inkább fontosabbnak tartok kiemelni, az az, hogy szembesültem vele, a kiadókra mekkora hatással lehet egy ilyen kialakult helyzet és mennyi mindent megváltoztathat, főképp negatív irányba. Ráébresztett, hogy nekem, mint olvasónak is nagy szerepem van abban, hogy merre tud tovább haladni egy-egy kiadó, ezért már próbálok odafigyelni, hogy inkább közvetlenül a kiadóktól rendeljek, ha van rá lehetőségem, hiszen ezzel segítem, hogy a bevételt a kiadó kapja és ne megosztozva más féllel.

TOVÁBB →

Harminc év, harminc könyv

Harminc év. Leírva is sok, hát még belegondolva, mi minden történt velem ezen idő alatt. Természetesen nem fogok most számot vetni eddigi pályafutásomról, hiszen ez a blog nem erről szól, így mivel könyves dolgokról szeretek leginkább pötyögni, közelítsük meg hát ebből a szempontból! Összeszedtem nem kevesebb, mint harminc olyan olvasmányt, amelyhez egy-egy emlékem, fontosabb állomásom kötődik. Ha úgy tetszik, egyfajta máslaposság book tag, így ha éreztek magatokban affinitást és kellő türelmet, hogy mind a harminc ponton végigrágjátok magatokat, nyugodtan hozzákapcsolhatjátok a saját gondolataitokat és könyveiteket, rettentően kíváncsi lennék rájuk!

TOVÁBB →

Szemezgetés a 2018-as év legmeghatározóbb könyvélményeiből

Már második éve, hogy belevágtam a moly.hu egyik kihívásába, melynél a közösség által megírt legmeghatározóbb könyvek listájáról kell hét kötetet kiválasztani és elolvasni az évben. Valahogy a szívemhez nőtt ez a kihívás, mindig érdekes látni, kinek mi volt az, amely a legjobban a szívéhez nőtt az adott évben, illetve olyan könyvekkel is találkozhatok így, amelyekkel alapesetben egyáltalán nem biztos, hogy összefutnék. Például ilyen volt Ava Dellaira: Kedves halottak! című regénye, amelyet a tavalyi évben az elsők között olvastam a listáról, talán ez is közrejátszott abban, hogy ennyire belelkesültem a továbbiakban. De mindezen felül legalább ad egy plusz löketet abban is, hogy egy régebb óta halogatott művet a kezembe vegyek.

Az idei évben az alábbi könyvekre esett a választásom (azt hiszem nem árulok el nagy zsábkamacskát azzal, hogy kivétel nélkül mindegyik belopta magát a szívembe így, vagy úgy):

TOVÁBB →

A 2019-es évem könyvekben

A 2019-es év egészen változatosra sikeredett, hiszen augusztusig még otthon voltam a lányommal, de utána már újfent munkába álltam, ez azért nagyban módosította az olvasási szokásaimat. Azon felül, hogy leredukálódott az olvasásra jutó időm, újra előtérbe került hűséges társam, a Kindle, amelyet főként este bújok és nagyon áldok a háttérvilágítás miatt.

Összesen 37 könyvet sikerült elolvasnom, magamhoz mérten mondhatom azt, hogy nem túl jó, de nem is túl tragikus. Oldalszámban mindez 13.294-et jelent (ha beleveszem a megkezdett, de még nem befejezett könyvem oldalait is). Nem meglepő módon az e-könyvek ismét lekörözték a hagyományos formátumot, de ha még most nem is annyira kimagasló az eltérés, jövőre már egyértelmű lesz az eltolódás. A magyar írókat illetően nagyjából olyan arányban olvastam, mint a tavalyi évben, nagy mellényúlásom szerencsére nem is volt.

TOVÁBB →

Mi van veled, semmi?

Jó ideje, hogy hallattam magamról itt a blogon, mondhatnám azt is, hogy tartottam egy kis nyár eleji szünetet, hogy átgondoljam, mikről és miket szeretnék írni, de igazából nem ezt történt. Most is, amikor leültem a laptophoz, egy értékelésről szerettem volna írni, mintha mi sem történt volna, de a gondolataim teljes mértékben elkalandoztak, a kezeim pedig nem arról kezdtek írni. Nagyon furcsa időszakot élek meg jelenleg az olvasás terén, ami eddig is jelen volt, valahol a felszín alatt, szépen kordában tartva, mivel úgy olvastam, ahogy a nagykönyvben meg van írva, de most viszont felbukkant és hű társamként kísér a regényeim olvasása közben. Ha már blogot írok, úgy gondoltam most teljes mértékben átcsapok személyes hangvételre, mert most erről esik jól írni. Ti pedig vagy elolvassátok, vagy nem. :)

Az életem terén semmi okom sem lehet panaszra, egy nagyon jó periódusom zajlik: itthon vagyok a lányommal, a családommal, ahol remekül megfér a hobbim mindenfajta tevékenység mellett. Eleinte hatalmas intervallum jutott az olvasásra, mára ez azért már lecsökkent, de tudok időt találni rá. Szeptembertől egészen más lesz a helyzet, hiszen újra visszatérek a munkámhoz, mellyel valószínűleg drasztikusan apad az olvasásra jutott időm. Persze minden csak időbeosztás kérdése, biztos vagyok benne, hogy találok rá módot és helyzetet, nem is ez az, ami leginkább zavar.

Magával az olvasási tevékenységemmel már más a helyzet. Aki egy kicsit is ismer, az tudja, hogy mostanság elég sokféle könyvet olvasok. Nem mindig volt ez így, de most érzem úgy, hogy kiforrta magát, melyek azok az irányvonalak, történetek, amelyek felé húz a szívem. Szerencsére túlléptem azon a korszakon, hogy mindent bezsebeljek, ami szembejön velem, csak azért, mert például akciós (mégha jónak is tűnik az alaptörténete). De ez nem jelenti azt, hogy kevesebb könyvet szeretnék elolvasni. Hiába a változás és a szelektálás, a helyzet az, hogy a többféle műfaj iránti érdeklődés miatt így is baromi sok az a regény, amelyre kíváncsi vagyok és mindenképpen szeretném, ha részem lehetne benne. Hiába “nőttem fel” a könyvekhez, ezzel csak azt értem el, hogy tágult az érdeklődési köröm, ami persze nem baj, sőt, csak a piac annyira hatalmas, hogy folyamatosan úgy érzem, lemaradásban vagyok (köszönhető ez annak is, hogy jut elég időm követni a megjelenéseket, újdonságokat). Félreértés ne essék, nem a trendeket szeretném folyamatosan meglovagolni, mert az olvasás nem erről szól számomra, csak amikor egy nagyobb közösségnek van része egy regény olvasási élményébe, jól esik a részese lenni, beszélni róla, nem pedig akkor becsatlakozni, amikor már csak ördögszekerek járnak felette. Miközben pedig ott vannak a kezemben az aktuális olvasmányaim, melyekkel szinte egy helyben toporgok. Rendkívül frusztráló dologgá vált ez számomra, néha már az éppen olvasott könyvre is rányomja a bélyegét.

Nagyon furcsa érzés az, amikor lüktet benned a tudat, hogy úgysem fogsz tudni minden jónak tűnő regényt elolvasni, mert annyi idő a világon nincs, de talán ez majd idővel normalizálódik, amikor több minden lesz, ami elvonja a figyelmemet. Jelenleg sodródok az árral és remélem, hogy találok rá módot, hogy ne e köré koncentrálódjanak a könyvekkel kapcsolatos gondolataim. Lehet az lesz a terápiám, hogy többször írogatok ide, igyekszem kihozni a maximumot a blogomból, kicsit átformálva a bejegyzéseket. Meglátjuk.

Szóval nincs velem semmi különös, csak a tipikus könyvmoly probléma, ami most kivételesen kikívánkozott belőlem, és amit egy emlékként idehelyezek a blogom virtuális kis polcára, elrejtve egy befőttes üvegben.

Helló máslaposság.hu!

A 2019-es év nem is indulhatna jobban, egyből két mérföldkő is történt a blog életében.

Egyrészt az Instagram oldalam elérte az 1000 követőt, amit nagyon szépen köszönök mindenkinek! Végre megtaláltam azt a fajta fotózási témát, amelyben a legjobban ki tudom élni a kreativitásom, az pedig egy jó nagy löketet ad, hogy már ennyien vagytok kíváncsiak a képeimre. 

Másrészt viszont egy felröppent gondolatot is valóra váltottam: magyarítottam a blog elnevezését. Úgy gondolom, ha magyarul írok magyar közönségnek, igenis legyen egy magyar megnevezése a felületnek, de sokáig nem találtam megfelelő elnevezést, ami ne lett volna sablonos. Aztán egyik nap derült égből villámcsapás, szembejött velem a máslaposság szó, mely frappáns fordítása a book hangover kifejezésnek, innentől pedig nem volt megállás, a Férjjel megvalósítottuk a blogot (na jó, igazából az oroszlánrésze a szerveres beállításoktól a blog felállításáig az ő érdeme, én azt mondtam, mi az, ami nem jó :D). A bejegyzések a régiek, de minden más új, kezdve a logóval és az egész designnal, sőt, most már fel is iratkozhattok a blogra, így egyből értesültök az újdonságokról (bal felül a kis mappára rákattintva jön elő néhány további alponttal együtt). Továbbá, ha egy-egy iromány tetszett, ezt már alul is jelezhetitek, mint ahogy ennél is látni fogjátok.

Remélem elnyeri tetszéseteket ez az új felület, ha pedig bármi észrevételetek lenne, ne habozzatok szólni!