Szemezgetés a 2018-as év legmeghatározóbb könyvélményeiből

Már második éve, hogy belevágtam a moly.hu egyik kihívásába, melynél a közösség által megírt legmeghatározóbb könyvek listájáról kell hét kötetet kiválasztani és elolvasni az évben. Valahogy a szívemhez nőtt ez a kihívás, mindig érdekes látni, kinek mi volt az, amely a legjobban a szívéhez nőtt az adott évben, illetve olyan könyvekkel is találkozhatok így, amelyekkel alapesetben egyáltalán nem biztos, hogy összefutnék. Például ilyen volt Ava Dellaira: Kedves halottak! című regénye, amelyet a tavalyi évben az elsők között olvastam a listáról, talán ez is közrejátszott abban, hogy ennyire belelkesültem a továbbiakban. De mindezen felül legalább ad egy plusz löketet abban is, hogy egy régebb óta halogatott művet a kezembe vegyek.

Az idei évben az alábbi könyvekre esett a választásom (azt hiszem nem árulok el nagy zsábkamacskát azzal, hogy kivétel nélkül mindegyik belopta magát a szívembe így, vagy úgy):

TOVÁBB →

A 2019-es évem könyvekben

A 2019-es év egészen változatosra sikeredett, hiszen augusztusig még otthon voltam a lányommal, de utána már újfent munkába álltam, ez azért nagyban módosította az olvasási szokásaimat. Azon felül, hogy leredukálódott az olvasásra jutó időm, újra előtérbe került hűséges társam, a Kindle, amelyet főként este bújok és nagyon áldok a háttérvilágítás miatt.

Összesen 37 könyvet sikerült elolvasnom, magamhoz mérten mondhatom azt, hogy nem túl jó, de nem is túl tragikus. Oldalszámban mindez 13.294-et jelent (ha beleveszem a megkezdett, de még nem befejezett könyvem oldalait is). Nem meglepő módon az e-könyvek ismét lekörözték a hagyományos formátumot, de ha még most nem is annyira kimagasló az eltérés, jövőre már egyértelmű lesz az eltolódás. A magyar írókat illetően nagyjából olyan arányban olvastam, mint a tavalyi évben, nagy mellényúlásom szerencsére nem is volt.

TOVÁBB →

Mi van veled, semmi?

Jó ideje, hogy hallattam magamról itt a blogon, mondhatnám azt is, hogy tartottam egy kis nyár eleji szünetet, hogy átgondoljam, mikről és miket szeretnék írni, de igazából nem ezt történt. Most is, amikor leültem a laptophoz, egy értékelésről szerettem volna írni, mintha mi sem történt volna, de a gondolataim teljes mértékben elkalandoztak, a kezeim pedig nem arról kezdtek írni. Nagyon furcsa időszakot élek meg jelenleg az olvasás terén, ami eddig is jelen volt, valahol a felszín alatt, szépen kordában tartva, mivel úgy olvastam, ahogy a nagykönyvben meg van írva, de most viszont felbukkant és hű társamként kísér a regényeim olvasása közben. Ha már blogot írok, úgy gondoltam most teljes mértékben átcsapok személyes hangvételre, mert most erről esik jól írni. Ti pedig vagy elolvassátok, vagy nem. :)

Az életem terén semmi okom sem lehet panaszra, egy nagyon jó periódusom zajlik: itthon vagyok a lányommal, a családommal, ahol remekül megfér a hobbim mindenfajta tevékenység mellett. Eleinte hatalmas intervallum jutott az olvasásra, mára ez azért már lecsökkent, de tudok időt találni rá. Szeptembertől egészen más lesz a helyzet, hiszen újra visszatérek a munkámhoz, mellyel valószínűleg drasztikusan apad az olvasásra jutott időm. Persze minden csak időbeosztás kérdése, biztos vagyok benne, hogy találok rá módot és helyzetet, nem is ez az, ami leginkább zavar.

Magával az olvasási tevékenységemmel már más a helyzet. Aki egy kicsit is ismer, az tudja, hogy mostanság elég sokféle könyvet olvasok. Nem mindig volt ez így, de most érzem úgy, hogy kiforrta magát, melyek azok az irányvonalak, történetek, amelyek felé húz a szívem. Szerencsére túlléptem azon a korszakon, hogy mindent bezsebeljek, ami szembejön velem, csak azért, mert például akciós (mégha jónak is tűnik az alaptörténete). De ez nem jelenti azt, hogy kevesebb könyvet szeretnék elolvasni. Hiába a változás és a szelektálás, a helyzet az, hogy a többféle műfaj iránti érdeklődés miatt így is baromi sok az a regény, amelyre kíváncsi vagyok és mindenképpen szeretném, ha részem lehetne benne. Hiába “nőttem fel” a könyvekhez, ezzel csak azt értem el, hogy tágult az érdeklődési köröm, ami persze nem baj, sőt, csak a piac annyira hatalmas, hogy folyamatosan úgy érzem, lemaradásban vagyok (köszönhető ez annak is, hogy jut elég időm követni a megjelenéseket, újdonságokat). Félreértés ne essék, nem a trendeket szeretném folyamatosan meglovagolni, mert az olvasás nem erről szól számomra, csak amikor egy nagyobb közösségnek van része egy regény olvasási élményébe, jól esik a részese lenni, beszélni róla, nem pedig akkor becsatlakozni, amikor már csak ördögszekerek járnak felette. Miközben pedig ott vannak a kezemben az aktuális olvasmányaim, melyekkel szinte egy helyben toporgok. Rendkívül frusztráló dologgá vált ez számomra, néha már az éppen olvasott könyvre is rányomja a bélyegét.

Nagyon furcsa érzés az, amikor lüktet benned a tudat, hogy úgysem fogsz tudni minden jónak tűnő regényt elolvasni, mert annyi idő a világon nincs, de talán ez majd idővel normalizálódik, amikor több minden lesz, ami elvonja a figyelmemet. Jelenleg sodródok az árral és remélem, hogy találok rá módot, hogy ne e köré koncentrálódjanak a könyvekkel kapcsolatos gondolataim. Lehet az lesz a terápiám, hogy többször írogatok ide, igyekszem kihozni a maximumot a blogomból, kicsit átformálva a bejegyzéseket. Meglátjuk.

Szóval nincs velem semmi különös, csak a tipikus könyvmoly probléma, ami most kivételesen kikívánkozott belőlem, és amit egy emlékként idehelyezek a blogom virtuális kis polcára, elrejtve egy befőttes üvegben.

Helló máslaposság.hu!

A 2019-es év nem is indulhatna jobban, egyből két mérföldkő is történt a blog életében.

Egyrészt az Instagram oldalam elérte az 1000 követőt, amit nagyon szépen köszönök mindenkinek! Végre megtaláltam azt a fajta fotózási témát, amelyben a legjobban ki tudom élni a kreativitásom, az pedig egy jó nagy löketet ad, hogy már ennyien vagytok kíváncsiak a képeimre. 

Másrészt viszont egy felröppent gondolatot is valóra váltottam: magyarítottam a blog elnevezését. Úgy gondolom, ha magyarul írok magyar közönségnek, igenis legyen egy magyar megnevezése a felületnek, de sokáig nem találtam megfelelő elnevezést, ami ne lett volna sablonos. Aztán egyik nap derült égből villámcsapás, szembejött velem a máslaposság szó, mely frappáns fordítása a book hangover kifejezésnek, innentől pedig nem volt megállás, a Férjjel megvalósítottuk a blogot (na jó, igazából az oroszlánrésze a szerveres beállításoktól a blog felállításáig az ő érdeme, én azt mondtam, mi az, ami nem jó :D). A bejegyzések a régiek, de minden más új, kezdve a logóval és az egész designnal, sőt, most már fel is iratkozhattok a blogra, így egyből értesültök az újdonságokról (bal felül a kis mappára rákattintva jön elő néhány további alponttal együtt). Továbbá, ha egy-egy iromány tetszett, ezt már alul is jelezhetitek, mint ahogy ennél is látni fogjátok.

Remélem elnyeri tetszéseteket ez az új felület, ha pedig bármi észrevételetek lenne, ne habozzatok szólni!

A 2018-as évem könyvekben

Azt hiszem nem túlzás azt állítani, hogy a 2018-as év több tekintetben is kuriózumnak számított, először is annak köszönhetően, hogy anya lettem, mellyel egy merőben új fejezet nyílt meg az életemben. Ezzel párhuzamosan (vagy ennek köszönhetően…?) annyi könyvet sikerült elolvasnom itthonlétem alatt, mint soha még egyik évben sem. Egészen pontosan így festenek a számok:

Elolvasott könyvek száma: 68 db, ebből 30 papírkönyv, 38 pedig e-könyv. Évről- évre gyarapodik a kézzel fogható példányaim száma, ez ebből a viszonylag kiegyenlített darabszámból is látható. Most már több hónapja beállítottam a magam rendszerét, amellyel egyensúlyozhatok a kétféle típus között, viszont 2019-ben sokkal nagyobb hangsúlyt szeretnék fektetni az elektronikus példányokra (könyvespolc probléma miatt is), kíváncsi leszek, hogy ez miképpen befolyásolja majd az eredményt.

Elolvasott oldalak száma: 23.842.A legrövidebb regényem 136 oldallal George Orwell Állatfarmja volt, a leghosszabb pedig Kristin Hannah Fülemüléje 542 oldallal.

TOVÁBB →

BubbleBook októberi darkBubble könyves meglepetéscsomagja (SPOILER)

Az elmúlt időszak nem volt eseménytelen, már ami a hazai könyves meglepetés doboz piacát illeti, ugyanis a Book a Sloth Club sajnálatos módon kilépett a mezőnyből, így gyakorlatilag a BubbleBook maradt egyeduralkodóként. Az ő munkásságukat is a kezdetek óta figyeltem, de igazán a darkBubble csomaggal keltették fel jobban az érdeklődésemet, ezt a vonalat inkább érzem magaménak, mint a lightBubble-t. Ami tetszik (a közvetlen kommunikációjuk mellett), hogy a témákat illetően nem olyan nehéz rájönni, melyik könyvet fogja rejteni a doboz, így könnyebb eldönteni, áldoz-e az ember rá, vagy sem, illetve elkerülhető a duplikáció.

Egyszer mindenképpen ki szerettem volna próbálni ezt a fajta könyves dobozt is, erre pedig az októberi téma remek alkalmat adott, mely A kastély grófja elnevezést kapta, halloweeni időszakra abszolút találó lett. TOVÁBB →