Még sosem készült book tag a blogon, nem is szándékozom rendszert csinálni belőle, de 2018 első féléve nagyon intenzív volt minden szempontból, így érdemlegesnek tartottam, hogy sorra vegyem pár olvasmányomat, ha már nem sikerül tartanom azt, hogy minden elolvasott regényről bejegyzést firkantsak.

Összesen 44 könyvet olvastam el eddig (tudom, kicsit ugyan túlnyúlok az időkereten, de úgy gondolom, ez a pár nap már nem oszt, nem szoroz, pláne, hogy még júniusban álltam neki annak a pár könyvnek, amelyek átnyúltak június első napjaira), hihetetlenül őrült szám, hiszen eddig évi szinten nem olvastam ennyit. A várakozással teli január mindenképpen sokat dobott a latba, de a lányom érkezése sem állított meg az olvasásban, sőt! Szinte mindenki számára sci-fi az, hogy az anyaság mellett még olvasni is jut időm, pedig a képlet nagyon egyszerű: csak etetések alkalmával olvasok, mégiscsak hasznosabb tevékenység, mint bámulni a plafont, arról meg nem tehetek, hogy a kisasszony nappal majdnem mindig kétóránként éhes.  ¯\_(ツ)_/¯ Na de lássuk egy kicsit részletesebben a könyveket.

A legjobb 2018-as olvasmányom

A megannyi regény között szerencsére több kiemelkedő olvasási élményben is részem volt, de ha egyet kellene kiemelnem, akkor eddig a Mi vagyunk a medvék viszi a prímet, a bejegyzésemben minden megtalálható, miért is lett ez a választottam.

A legjobb folytatás, amit 2018-ban olvastam

2018 határozottan nem a sorozatok éve nálam, pláne nem a folytatásoké. Mindössze 1(!) folytatásra vettem rá magam, mely nem más, mint A siló sorozat (első 3 részről itt, továbbiakról itt) többi kötetének első állomása, az Örökség (A műszak I.) Hugh Howey írótól. Szerencsére hozza azt a szintet, amit eddig kaptam és el is vártam tőle, bővebben majd a végigolvasás után írok róla.

Friss megjelenés, amit még nem olvastam, de szeretném

Szerintem nem kell mondanom, hogy kismillió mű van, amely érdekel, de még nem jutott rá sor, vagy ami még rosszabb: még be sem szereztem, pedig nagyon kíváncsi vagyok rá. Utóbbi széles tábornak egyik kiemeltje Marc Elsberg: Zero című regénye, erre az idén mindenképpen sort kerítek, mivel első regényét anno ledaráltam, annyira tetszett, remélem ezzel sem lesz másként.

Legjobban várt friss megjelenés az év második felére

Christina Dalcher: Vox – Az első olyan könyv, amelyre az Instagram segítségével figyeltem fel és körülbelül gyermeki örömujjongásban törtem ki, amikor megtudtam, hogy idén magyarul is megjelenik. Nagyon érdekes az alaptörténete, remélem ugyanilyen jó lesz maga a cselekménye is.

Legnagyobb csalódás

Mindenképpen B. A. Paris Összeomlása. Nem is szeretnék többet beszélni róla.

Legnagyobb meglepetés

A Kedves halottak! nagyon meglepett, csupa pozitív értelemben.

Kedvenc új szerző (debütáló vagy számomra új)

Egy remek akció keretén belül jutottam hozzá Philip K. Dick öt regényéhez (Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?, Kizökkent idő, Figyel az ég, A végső igazság, Elektronikus álmok) , miután a Blade Runner 2049 kellőképpen meghozta a kedvemet, hogy belevessem magam az író különleges világába. Jobbnál-jobb ötletekkel írt regényeket, sanszos, hogy ez a lista még bővülni fog a további műveivel.

Legújabb könyves szerelem

Ezt nagyon nehéz lenne egy könyvben összefoglalni, inkább a 21. Század Kiadó Kult könyvsorozatára mondanám, hogy szerelem első látásra mindegyik darabja,  az ízlésvilágomat tökéletesen tükrözik az egyes kötetek, bár még nem sikerült mindegyiket beszereznem, de ami késik, az nem múlik.

Legújabb kedvenc karakter

Ezzel a ponttal bajban vagyok, mostanság nem szoktam karakterekhez húzni, inkább magát az egész művet és az atmoszféráját nézem. Ha mindenképpen választanom kellene, a Suzy és a medúzák Suzy-ját emelném ki, a személyiségének jellege miatt.

Egy könyv, amin sírtam

Idén még nem sikerült egy könyvnek sem könnyeket kicsalnia belőlem.

Egy könyv, ami boldoggá tett

Valamilyen szinten minden könyv ezt teszi velem, de Eowyn Ivey: A hóleány elhozta számomra azt a téli hangulatot, amit annyira szeretek, szereplői által pedig azt a melegséget, amely boldoggá tett.

Kedvenc filmes adaptáció, amit idén láttam

A legsötétebb óra, nem véletlenül lett Oscar-díjas film a főszereplőt alakító Gary Oldmannek köszönhetően. Visszarepített Churchill korába, ami amúgy is közel áll hozzám, tökéletesen megragadva azt a feelinget, ami akkor lengte át az utcákat, illetve az egész mindenséget. Nem mellesleg pedig jó kis történelem óra is egyben.

Kedvenc értékelés, amit idén írtam

Világosan emlékszem, ahogy A víz érintése elolvasása utáni éjszaka az ágyban feküdve – mikor már mindenki elaludt – fogtam a telefont és gépeltem, mint a güzü, csak jöttek és jöttek a gondolatok, melyeket szabadjára engedtem és az elejétől a végéig egyhuzamban meg is írtam a bejegyzést róla. Ritka az ilyen, már csak a lányom miatt is nagyon szétdaraboltak mostanság a könyvértékeléseim.

A legszebb könyv, amit idén vásároltam (vagy kaptam)

A gyönyörű illusztrációk miatt Sara Pennypackertől a Pax, egyértelműen. Amikor sort kerítek rá, biztos vagyok benne, hogy képdömping várható róla.

Amit mindenképp szeretnék még az idén elolvasni

Mivel általában 300-400 oldalas regényeket olvasok, szeretnék ezen felül „nagyregénynek” is nekiállni, idén Dan Simmons-tól a Terrort néztem ki magamnak. Emellett pedig egy igen nehéz célom, hogy minden 2018-ban megszerzett könyvemet elolvassam (éljenek a molyos kihívások!), eleinte nem tűnt nagy falatnak, most már kevésbé vagyok bizakodó. :’)