Újraolvastam #1 – J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve (Harry Potter sorozat 1.)

Idén lesz húsz éve, hogy megjelent az az elsöprő sikerű sorozat, amely annak idején engem is elindított a könyvmolyság felé. Emlékszem, az első szobám padlószőnyegére kucorodva, a nyár kellős közepén faltam a kölcsön kapott köteteket, a létező összes olvasási pózt kipróbálva. Ugyan nem egyből figyeltem fel a varázslóvilágra, de amint beléptem a kapuján, többé nem eresztett. Azóta már több éve karácsonyi programnak számít hol magyarul, hol eredeti nyelven való megtekintése a filmeknek, de úgy gondolom a 2019-es évben már eljött az ideje és eleget felejtettem ahhoz, hogy újra elolvassam az egész szériát az elejétől. Sokat vacilláltam rajta, milyen formátumban történjen mindez, de végül csak az e-könyv nyert, mivel az éjszakák közepén, az elcsendesült lakásban keresve sem találhatnék hangulatosabb időszakot a történetekben való elmélyedésre. Ezeknek a borítója szerelem volt első látásra, ha egyszer megjelenne nyomtatott formában is így, én lennék az első, aki megrendeli őket! Ledarálni viszont nem szeretném az egyes részeket, két-három havonta csupán egy-egy könyvet tervezek, vagy még ritkábban, hogy tovább tartson az élmény. 

Nem tudom lesz-e mindegyik részről bejegyzés, nem is szeretnék szokásos értékelési posztot írni, inkább csak a benyomásaimat, felfedezéseimet osztanám meg, így aki esetleg nem olvasta volna, neki nem biztos, hogy hasznára fog válni, de mindenki döntse el maga. :)

Elöljáróban azt be kell vallanom, hogy némileg aranyhal memóriával rendelkezem, így a filmeknél is előfordult már, hogy valami elbizonytalanított, vagy nem úgy rémlett, ezért is vágtam bele újra az olvasásba, hogy teljesen összeálljon ismét a kép. 

Arra például egyáltalán nem emlékeztem, hogy az első rész még a 300 oldalt sem éri el, mégis lefekteti azokat az alapokat, mellyekkel azután tovább építkezik a varázslók világának fokozatos kibontásához. Terjengős leírások rémlettek, holott itt inkább a cselekményközpontúság uralkodott. Ebből ugye az is következik, hogy az ebből készült film lett a legkönyvhűbb, pedig történésekben aztán nincs hiány! Bevallom azért is élveztem nagyon az újrázást, hiszen a filmre támaszkodva tökéletesen magam elé tudtam képzelni mindent és mindenkit, ezért minden egyes kis részlet is jobban kihegyeződött előttem, főleg, hogy pár dolog megértéséhez már van háttér-, vagy jövőbeli információm. 

Ami nagyon furcsa volt, az maga Dumbledore karaktere, hiába ismerem a tetteit, személyiségét, számomra összeegyeztethetetlen volt ennek az első regénynek a szereplőjével, annyira nem éreztem tekintélyes és bölcs varázslónak az értelmetlen kijelentései, megnyilvánulásai miatt, inkább tűnt egy bohókás vénembernek.

Nyitánynak tökéletes, hiszen felvázolja a varázslóvilág és az iskola helyzetét, működését, de nem megy bele mélyen még semmibe, mégis tudható, hogy idővel itt jóval többről lesz szó, mint egy tipikus ifjúsági regényben. Az egyik legnagyobb ereje véleményem szerint ennek az egész sorozatnak az, ahogy az olvasókkal együtt “felnő”: kiterebélyesedik az egész világa, belemélyedünk a titkokba, magyarázatot kapunk az említett dolgokra. Ahogy a főszereplők idősödnek, úgy látnak egyre jobban bele az összefüggésekbe, történésekbe. 

Felkészül: A Titkok Kamrája!

avatar
  Beállításaim  
Visszajelzés