Annak idején A sziget nagyon érdekes témájával és sokrétűségével belopta magát a szívembe, azt azért hozzá kell tennem, hogy a disztópia műfajnak és Izlandnak köszönhetően egyáltalán nem volt nehéz dolga, hiszen mindkettő olyan, ami felettébb érdekel, ráadásul Izlandhoz köthetően még nem olvastam olyan sok regényt, így szinte éhezve faltam a hangulatos, ezt a tájat boncolgató sorokat. Ehhez képest a Szent szó mindenféle tekintetben teljesen más, mind műfajában, mind pedig témájában, ami viszont változatlan maradt, az a hangulat, ami továbbra is nagyon közel áll hozzám.
A történet szerint nyomtalanul eltűnik egy fiatal, népszerű influenszer nő, Edda, hátrahagyva férjét és újszülött gyermekét. Senki sem tudja, merre lehet, ám nem azért, mert valami baj történt vele – elég hamar kiderül, hogy repjegyet vásárolva önként távozott a családja köréből. Végül az öccse lesz az, aki némi unszolásra ugyan, de nekiindul, hogy felkutassa a nővérét, utazása során pedig a nem mindennapi családi múlt elevenedik fel, miközben egy számára idegen világban igyekszik a rejtély végére járni.
A nővérkeresésből kiindulva, jelen cselekmény fő vonulata a krimi, a család múltjának bemutatásával megbolondítja némi lélektani, sorsregény beütéssel, ám az írásbeliségen is filozofálgat egy kicsit, így a kép tovább árnyalódik (arról nem is beszélve, hogy még egy csipetnyi sci-fi szálat is bele tud keverni), és egy olyan sokrétű könyv kerekedik belőle, amelyben jó volt elmerülni.
Számomra a legérdekesebb dolog ebben a regényben a családi múltat végigvonultató rész, amikor a múlt és jelen párhuzamosan van felvonultatva, és rengeteg háttér információt tudunk meg karaktereinkről. A két testvér tulajdonképpen féltestvér, hiszen csupán az apa a közös, a két anya pedig úgy dönt, összefog és közösen fogják nevelni a gyermekeket, az apa nélkül. Már ez önmagában egy roppant érdekes szituáció, ehhez jön egymástól nagyon különböző személyiségük, melyből aztán életútjuk is teljesen máshogy alakul, hiszen Edda, aki kinyílt, az öccs, Einar pedig, aki visszahúzódó, megbúvó. Az már csupán hab a tortán, ahogy kibillenti az alaptörténetben ezeket a személyiségeket, és Edda válik a rejtőzködővé, Einar pedig, mivel a keresésére indul, nyitnia kell, hogy megtalálhassa. Az írónő nagyon ért a karakterek formálásához, fejlesztéséhez, ennek a történetnek ez egy nagyon markáns erőssége. Kellett ugyan egy kis idő, mire a szerepek egymáshoz való viszonyulásába belerázódtam, de amikor elkaptam a fonalat, már nem volt nehéz dolgom és onnantól már vitt előre a lendület. A végét illetően éreztem talán még úgy, hogy hamar elvált az utam a szereplőktől a titok nyitja után, kicsit még merengtem volna tovább ebben a közegben.
Ahhoz képest, hogy 284 oldalt számlálnak a lapok, több keményebb téma is előkerül, ráadásul ilyen sokrétűen, és az a legjobb, hogy mindez gondosan átgondolva, szépen és megfelelően megírva, nem túlcirádázva, vagy összevisszaságban, úgy gondolom, valahol itt kezdődik igazán az a szépirodalom, amit szépirodalomnak nevezünk. Még jobban megerősített abban, hogy több skandináv íróval, illetve regénnyel kellene megismerkednem a jövőben.
Köszönöm a Kiadónak, hogy elolvashattam!
4/5
Sigríður Hagalín Björnsdóttir: Szent Szó
Kiadás éve: 2021
Eredeti cím: Hið heilaga orð
Eredeti megjelenés éve: 2018
Oldalak száma: 284 (papír és e-könyv)