David Mitchell – Felhőatlasz

A 2012-es év egyik várományos filmjeként robbant be a köztudatba, mely David Mitchell regényeként elevenedik meg a mozivásznon. Mivel annyi pozitív visszajelzést láttam, gondoltam még a film megtekintése előtt elolvasom, hogy megfelelő háttérismeretekkel ülhessek majd neki a nézésének. Bár eddig a szakaszig még nem sikerült eljutnom, mindenképpen érdemes szólni erről a műről a film nélkül is.

felhoatlaszAki a kezébe veszi tanúja lehet, hogy bizony nem egy szokványos regénnyel van dolgunk, hiszen 6 részre osztva, így ezzel 6 történettel gazdagodhat az olvasó, amik még önmagukban is megállnák a helyüket. Viszont a felépítésük sem ilyen egyszerű, hiszen belekezd az 1. felvonásba, majd az események megszakítással máris következik a 2. rész, amit a 3. vált fel, ugyancsak félbeszakítva előző társát. Mikor elérkezünk a 6.-hoz, az már végigviszi és lezárja az adott történetet, majd ezt a logikát követve jön az 5., 4., 3., 2. és végül az 1. lezárása, közben pedig nem szűnik meg az egyes részek közötti kapcsolat, egyfajta láncot alkotva haladunk így az események végére.

Minden egység más idősíkban játszódik, így kalauzol bennünket végig a történelem folyamán. Találkozhatunk az 1800-as évek egyik ügyvédjének, Adam Ewing-nak a hajóútjáról írt naplóbejegyzéseivel, majd az 1930-as évekbeli zeneszerző, Robert Frobisher karrierjével és életútjával, amiket levelek segítségével oszt meg velünk, s amelyek címzettje Rufus Sixmith, akiről a következő részben kapunk több információt, ahol Luisa Rey riporternő próbál egy hatalmas titkot nyilvánosságra hozni a férfi segítségével. Ezt követően jutunk el Timothy Cavendish könyvkiadó hányattatott sorsához, aki a riporternő kalandjait olvassa regény formájában. Az ötödik részben már a jövő tárul elénk egy klón, Szonmi 451 vallomása alapján, végül pedig még messzebbre utazunk az időben és láthatjuk, hogy a világ pusztulása után hogyan boldogulnak a túlélők és mégis hogyan kapcsolódik történetük Szonmi-éhoz.

TOVÁBB →

Balek vagy nem balek?

Nem szeretem az orvosi dolgokat, az injekciós tűkkel ki lehetne kergetni a világból is, sokáig ezért nem is néztem a dokis sorozatok felé. De amikor belelestem a Dr. House sorozatba (még ha kitakartam is a necces részeket) nagyon élveztem Hugh Laurie stílusát, ezután pedig nem volt kérdés, hogy a sorozatot végig KELL néznem. Aztán egyszer csak elfogytak a részek, véget ért House története. Ekkor akadtam rá, hogy ez a jóember bizony könyvet is írt, mely A balek (The Gun Seller) címet viseli. Kíváncsi voltam szövegen keresztül mit tud visszaadni, de sajnos elég vegyes érzéseim támadtak az elolvasása után.

A borító

Azt tudni kell, hogy eredeti nyelven a mű 1996-ban jelent meg, míg a magyar fordítás bizony több, mint 10 évet váratott magára. Ez azért fontos, mert amikor íródott House-nak még csak az elvetett magvai sem voltak jelen a színész életében és szerintem nem vagyok vele egyedül, aki azért olvasta el, mert történetesen Hugh Laurie írta. A magyar borítót épp ezért tartom becsapósnak és félrevezetőnek. Mert mit lát rajta az ember, ha szembejön vele?

balek_nagy_207x300

Dr. House mosolyog rá vissza, háttérben egy kocsiból kiszálló nő lábaival, ám az egész úgy fest, mintha a nőről szóló képbe beerőszakoskodott volna Hugh, hogy elrontsa az élményt és kifejezze, itt bizony én vagyok a főszereplő! Ezért akár bármi is elgyen írva a könyv hátuljára, a rajongó megveszi, mert így kaphat egy újabb szeletet kedvencéből. Az eredeti borítók ezzel szemben a történet VALÓDI szálát ragadják meg, korhű ábrázolásban, érdektelen illusztrációkkal.

TOVÁBB →

Az a bizonyos Ötven árnyalat

szurkeotvenarnyalataKindle tulajdonosként azonnal belevetettem magam az ebookok világába, a legnehezebb kérdés az volt, melyik könyvet is kezdjem el olvasni elsőként rajta? Húsznál is több digitális platformú műhöz jutottam hozzá, de a választásom mégis az Ötven árnyalat trilógiára esett, pontosabban akkor még csak az első részére, A szürke ötven árnyalatára. Igazából nincs különösebb ok a miértre, kíváncsi voltam rá a nagy hype által, még ha sokat szidták is, azt hozzá kell tennem nem sokat tudtam magáról a történetről.

Így, hogy az egész trilógiát elolvastam szinte kidőlnek belőlem a gondolatok és hol máshol is adhatnám ki magamból, mint itt – még az is lehet rendszeresíteni fogom minden elolvasott könyvvel, meglátjuk, egyelőre maradjunk ennél a trilógiánál. Persze hangsúlyoznom kell, nem vagyok nagy szakértője a könyvelemzésnek, csupán szerény véleményemet osztom meg, lehet egyetérteni, ellenezni vagy akármi mást a megfelelő módon.

Továbbá itt hívnám fel a figyelmet rá, hogy pár spoiler elsütése lehetséges, úgyhogy aki épp olvassa vagy szeretné elolvasni az csak a saját felelősségére ugorjon neki ennek, vagyis ha ilyet látsz, hogy SPOILER, vigyázz!! Meghalsz, kész, véged!! csak óvatosan! Akkor ugorjunk is neki!

TOVÁBB →