J. D. Barker munkásságát elnézve leginkább a 4MGY trilógiával alkotott nagyobb kör számára maradandót, ahol a három rész során feszültséggel teli, bizarr emberi elmét boncolgató, thriller elemekkel gazdagított krimiben merülhetünk el. A természetfeletti felé való kalandozása már sokkal inkább az én területem, annak idején a Szíve helyén sötétség alapozta meg a bizodalmam abban, hogy a thriller/horror műfajában megírt történeteinek bizony ott a helyük a polcomon. A Valami az emeleten vérbeli kísértettörténetként tökéletes olvasmány az őszi időszakra, és egyben kiváló bizonyíték arra, hogy az író a klasszikusabb idegborzoláshoz is remekül ért.
Billy Hasler éli a tizenhét évesek tipikusnak mondható amerikai kisvárosi életét, egészen addig, amíg legjobb barátja, Spivey meg nem örökli a város melletti rejtélyes szigeten található házat, miután a nagymamája különös körülmények közepette hal meg nem sokkal azután, hogy a szigetet hosszú idő után először (és utoljára) elhagyta. A hirtelen jött szabadság mámorítóan hat Billy-ék baráti körére, az épület pedig tökéletes lazulási helyet biztosít nekik, ahol csak ők lehetnek, gátlások és árgus szülői szemek nélkül. A háznak azonban megvannak a saját szabályai, és az önfeledt bulizásokból hamarosan vérfagyasztó rémálomba csap át a cselekmény – mert Emerson nem éhezhet.
TOVÁBB →
Azt hiszem sikerült elkiabálnom azt az anno tett felelőtlen kijelentésemet, hogy könyvön nem lehet félni, bár ezt már azóta feszegette is néhány példány, de most, Sarah Waters: A kis idegen olvasása közben eljutottam arra a pontra, amikor is megkérdőjeleződött számomra, mi az isten nyiláért olvasok én horrort (jelen esetben kísértettörténetet), főként akkor, amikor éjszakába nyúlóan egyedül vagyok egy babával és egy nyámnyila kutyával. :D Komolyra fordítva a szót, ez a regény nagyon érdekes olvasásélményt jelentett, most nem csupán az ijesztegetéseire gondolok, hanem az egészre visszatekintve, ugyanakkor nem tudok elmenni amellett a tény mellett, milyen kis sunyi és alattomos módon hozta rám a frászt, melynek köszönhetően