„Ma annyiféle prostituáltról beszélhetünk, ahány módja és helyszíne létezik a prostitúciónak. Ebben az összefüggésben az antropológus és politológus Janine Mossuz-Lavau-ra hivatkoznék, aki szerint a helyzet annyira sokrétű, hogy ma már nem lehet általánosságban „prostitúcióról” beszélni, inkább „prostitúciókat” (többes számban) kell mondanunk. A prostitúció különböző helyszínein (garzonlakásokban, bárokban, mulatókban, az interneten, a masszázsszalonokban, az autópályák környékén, az erdőkben, az autókban) másokat találunk, mások a szabályok, mások a sajátosságok, a tarifák, a klientúra, a kényszerítő körülmények és a tétek. Ugyanígy a prostitúciót űző diákok sem egyformák” (Szex és tandíj)

Gondolom senkinek sem kell ismertetni bővebben, miről is szól a prostitúció. Erről a témáról lehet vitatkozni, elítélni, mellé állni, harcokni ellene, egy biztos: nagyon is jelen van a világ összes pontján. Nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen témájú könyveket is olvasni fogok, dehát a kíváncsiság, mint tudjuk nagy ösztönző, ezért sem állta le egy nézőpontnál, sikerült néhány magyar, egy francia és egy német példán keresztül képet kapnom mindennek a müködéséről és folyamatáról.   Ennél mélyebbre azonban én sem ásnék, ennyi pont elegendő volt ahhoz, hogy a kíváncsiságomat kielégítsem. Nehéz róla releváns véleményt megfogalmazni, mert annyira többrétű dologról van szó (jobb esetben), hogy egyoldalúan elíténi, vagy mellé állni nem lehet, ha nem éltél benne nem tudod elképzelni, milyen is lehet valójában, kívülállóként okosnak lenni pedig ugyebár mindig könnyű. Na de nézzük a könyveket és a hozzá fűződő gondolataimat:

Nagy Szilvia, Szabó Anna Eszter: Egyetemista lány támogatót keres

Két magyar újságírónő tollából kapjuk meg 4 lány rövid történetét. A fülszöveg szerint megdöbbentően őszinte és szókimondó vallomásokról van szó, és valóban! Olyan döbbenetesen jó dolognak állítják be ezt az egész prostitúció dolgot, mintha ez lenne a világ legjobb állása (kis túlzással). Az összes történet szinte ugyanúgy kezdődik, egyikben sincsen semmi egyedi vonás, semmi mélyreszántó gondolat, nem akarnak szegények lenni, népszerűségre vágynak és drága ruhákra, így élik a kis szexvilágukat és elvannak, mint a befőtt. A munka pedig olyan benyomást kelt, mintha pofon egyszerű lenne az egész, és még a családjuk is profitálhat belőle, pl. az új konyhabútor megvételével. A legsokkolóbb, amikor a szülő is tud az egészről és nem szól ellene semmit ‘Pénzt hozol nekünk? Akkor csináld!’ attitűddel, ez egyszerűen kiakasztó! A másik leghülyébb indok a prostitúcióra pedig, amikor a lányt elhagyja barátja egy másik fiú miatt és akkor majd ő megmutatja mit tud a testével és ő lesz a legjobb nő a világon, az exe meg majd bánkódhat, hogy ilyen jó menetet kihagyott… Borzalmas! Nem, ez egyáltalán NEM normális! Kijelenthető, hogy mindezzel egyfajta reklámot kreálnak az egésznek, egy negatív példát sem sorakoztatnak fel, hogy mi van akkor, amikor beüt a krach… Nagyon szomorú.

Laura D.: Szex és tandíj

Ez már egy francia egyetemista lány élettörténetét meséli el, természetesen álnéven. Bár terjedelemre alig több, mint az előbb említett magyar példa, itt ugye egy emberről esik szó végig, így végre mélyebbre láthatunk a prostitúció tengerében. A mű Laura sztorija után egy tanulmánnyal zárul, melyben általánosságban esik szó magáról a prostitúcióról (a fenti idézet is ebből a részből származik), hogy kicsit jobban belelássunk a hivatalos tényekbe is (középpontban természetesen Franciaországgal), ami e mögött húzódik és hogy mennyire valóságos is mindez. A csavarok itt sem bővelkednek, lineáris úton halad a cselekmény, már-már néhol sablonossá téve az ő történetét is. Semmiképp sem számít irodalmi műnek, inkább amolyan blogszerű, elolvasod mi történt vele és kész, semmi tanulság, le sincs zárva a végén, tehát ki tudja ezek után még mibe keveredik, de se lefelé, se felfelé nincs kerekítve, tulajdonképpen bármerre folytatódhat tovább. Bár a magyarok történeteinél jóval árnyaltabb, azért itt sem sokkolódtam le teljesen, szerencsére azonban már nem reklámként fogja fel a prostitúciót, amiért már piros pontot érdemel, de még mindig nem az igazi.

Sonia Rossi: Fucking Berlin

Eredetileg nem szándékoztam további műveket elolvasni ebből a témából, de aztán megláttam ezt és már csupán a címe is elég volt ahhoz, hogy kézbe vegyem és ennek is nekifeküdjek, hátha ezúttal mást kapok, mint eddig. Bevált. Terjedelmében is hosszabb és már mérfölddel többet mutat a prostitúcióból is. Igaz, hogy a főszereplő lány viselkedése azért eltér a korábbiakétól, ő például kihagyta a lightosabb részt és egyből a teste áruba bocsátásával vágott bele, csak jóval később szegődik „masszőrnek”, mint ahogy korábbi társa rendszerint ezzel kezdtek. A lány mellett, aki a matematika szakot szeretné elvégezni végig ott van a barátja is, aki becsukom fülem-farkam módjára inkább bele sem akar gondolni, mivel is foglalkozik barátnője tulajdonképpen, így eltenglengenek szinte egymás mellett és olyan hülyeségeket bocsátanak meg egymásnak, hogy el nem tudod a végére már képzelni, mit keresnek még egymás mellett (persze előbb-utóbb lépésre szánják el magukat). A magánéletében persze e mellett húzódik egy másik vonal is, ami aztán kicsit könnyűvérűbbnek mutatja, a vége felé ez még jobban érzékelhetővé válik. Vele aztán történnek a dolgok, ide-oda csapong, utazgat Németországon belül csak azért, hogy megélhessenek és könnyebb legyen az életük. De nem lesz, és ebből a körforgásból csak a végefelé kezd úgy-ahogy kilábalni. Néha már az volt az érzésem, hogy szívesen is csinálja. Nem azt mondom, hogy ez a tökéletes könyv, amely bemutatja a prostitúciót, de azért az előzőeknek képest jóval „hasznosabb”.

 Igazából ezeket a műveket értékelni nem nagyon lehet, maximum megírásuknak módja alapján – eszerint jártam én is el. Összességében ez a három könyv véleményem szerint elegendő ahhoz, hogy képet tudjunk alkotni magáról a jelenségről, biztos lehetne még számtalan írást elővenni, nekem elég volt ennyi is, hogy belekóstoljak egy-egy ország ezen a téren jelen lévő helyzetébe.