Már második éve, hogy belevágtam a moly.hu egyik kihívásába, melynél a közösség által megírt legmeghatározóbb könyvek listájáról kell hét kötetet kiválasztani és elolvasni az évben. Valahogy a szívemhez nőtt ez a kihívás, mindig érdekes látni, kinek mi volt az, amely a legjobban a szívéhez nőtt az adott évben, illetve olyan könyvekkel is találkozhatok így, amelyekkel alapesetben egyáltalán nem biztos, hogy összefutnék. Például ilyen volt Ava Dellaira: Kedves halottak! című regénye, amelyet a tavalyi évben az elsők között olvastam a listáról, talán ez is közrejátszott abban, hogy ennyire belelkesültem a továbbiakban. De mindezen felül legalább ad egy plusz löketet abban is, hogy egy régebb óta halogatott művet a kezembe vegyek.

Az idei évben az alábbi könyvekre esett a választásom (azt hiszem nem árulok el nagy zsábkamacskát azzal, hogy kivétel nélkül mindegyik belopta magát a szívembe így, vagy úgy):

Rögtön az elején belevágtam ebbe a több, mint 700 oldalas monstrumba, mely Sir John Franklin 1845-ös felfedezőútjáról szól, pontosabban ott veszi kezdetét, amikor is a hajók már majdnem két esztendeje a sarkvidéki jég fogságában rostokolnak. Azonban nem a készletek fogyatkozása, vagy a nem éppen emberbarát, zord táj jelenti a legnagyobb veszélyt a legénység megmaradt tagjai számára, hanem valami, ami odakint vadászik rájuk és kegyetlenül elbánik azokkal, akiket megtalál.

Tisztán emlékszem, hogy ezt a regényt az éjszakák leple alatt bújtam, mikor már mindenki a családban aludni tért, ez kellőképpen megadta az alaphangulatát, amitől igazán ütött a történet. Érdekes volt végigkísérni a legénység sorsát és az embert próbáló napok, hónapok leírásait, és bár a végkifejlettel nem voltam maradéktalanul elégedett, a többi rész bőven kárpótolt. Remekül visszaadta azt a fagyos, kilátástalan, ugyanakkor izgalmakkal teli légkört, szinte fáztam a sorok között. Amiért fáj a szívem, hogy az író munkásságát nem az Agave gondozza tovább, így elvből nem is hiszem, hogy az újabb műveinek neki fogok állni. Kár érte.

Erről a történetről egy külön bejegyzésben is beszámoltam, melybe belefoglaltam minden gondolatomat, így nem ismételném önmagam.

 A harag napja középpontjában a terrorizmus áll: az iskolákat támadás éri, a későbbiekben pedig további lépésekkel igyekeznek megbénítani az Államokat, főszereplőnk – aki történetesen édesapa és a lánya is veszélybe kerül – pedig ebben a káoszban igyekszik megtenni azt, amit családfőként kötelességének érez: megmenteni a szeretteit.

Ez a regény nagyon is aktuális, úgy gondolom, a címe pedig nem véletlenül lett az, ami, hiszen a sorok mögött érzékelhető a harag, az indulat, melyet a kétségbeesés, illetve a tehetetlenség érzése kivált. Ugyan kissé túl amerikainak hathat a könyv, a mondanivalóját szerintem megfelelően adja át.

Sosem foglalkoztam különösképpen a pár soros ajánlókkal, mellyel próbálják „megvenni” az olvasókat, de az ezen a regényen található „Ez a regény össze fog törni téged.” /Nick Cutter/ mondat nem is lehetne igazabb. Ezt a regényt csak az vegye a kezébe, aki nem érzékeny lelkű, mert a padlóba döngöl, de úgy, hogy a regény befejezésével csak ülsz és meredsz marad elé a sokktól. Eddigi olvasmányaim során nem emlékszem, hogy találkoztam volna olyan regénnyel, amely akkora hatással lett volna rám és annyira ledöbbentett volna, mint a Vértestvérek. Ilyen olvasmány után jön rá az ember, miért is érdemes olvasni.

A Vértestvérek után nehéz volt nekiülni bármilyen regénynek, próbálkoztam a Kotnyeles Kölykökkel, de egyszerűen túl nagy sokk volt ahhoz, hogy egy komolyabb műnek álljak neki, így tökéletes választásnak bizonyult A fiú, akit Karácsonynak hívnak.

Az első sorától az utolsóig imádtam ezt a kedves történetet, tipikusan olyan mű, amely azonnal belopja magát a szívedbe, még akkor is, ha azért a cselekmény kimenetele sejthető. Bár elsősorban a fiatalabb korosztályt célozza meg, szerintem abszolút kortalan regény, amely egy kis melegséget hoz a mindennapok fáradalmai után, nem utolsó sorban pedig tökéletes karácsonyra hangolódó könyv.

Számomra az ünnepi hangulat megalapozása mellett nagy szerepet játszott abban, hogy kedvet hozott a meseregények olvasásához, így 2020-ban mindenképpen több ilyet tervezek olvasni, mert tényleg üdítő felfrissülést jelent két fajsúlyosabb történet olvasása között.

 A népmesék köré szőtt történetek mindig is a szívem csücskében foglaltak helyet, így nem volt kétség, hogy egyszer elolvasom A medve és a csalogányt, ehhez pedig a komor, téli időjárás tökéletes táptalajt jelentett. Az orosz mítoszok és népmesei vonulatok remekül megalapozzák a regény hangulatát, a cselekmény is izgalmas és érdekfeszítő volt. Ahhoz képest, hogy amerikai írónő tollából származik, hitelesen tudta megteremteni az orosz légkört. Az külön jól állt neki, hogy ebbe a rideg és zord világba tudott egy kis misztikumot csempészni. Kíváncsian várom a folytatást, hiszen van még mit kifejteni!

Sokáig gondolkodtam rajta, hogy melyik legyen a hosszú listából a hetedik regény, amelyet ezen kihíváson belül választok, hiszen már időszűkében is voltam év vége felé járva, de győzött az, amelyik nem éppen rövid, mégis a legjobban érdekelt és állíthatom, ezt sem bántam meg. Magamhoz képest egészen gyorsan végigolvastam, köszönhető ez annak is, hogy mennyire berántott a cselekmény.

Az alaptörténetről legyen elég annyi, hogy van nekünk egy Harry Augustunk, aki halála után újra kezdi leélni elölről a saját életét úgy, hogy az előző életeiről minden emléke megmarad. A bonyodalmat pedig az okozza, hogy ezzel nincs egyedül és hírnökökön, sorstársakon keresztül eljut hozzá az információ, hogy valami miatt a világvége soha nem látott közelségbe kerül.

Nem is gondolná az ember, hogy egy-egy kiadónál micsoda kincsek rejtőznek a korábbi megjelenések között, szerintem sok sci-fi rajongó még csak nem is hallott róla, pedig a Harry August csodálatos élete egy igazán fordulatos és érdekes sci-fi. Ha csak úgy szembejön velem, nem biztos, hogy felkeltette volna az érdeklődésemet, ezért is szeretem az ilyen listáról olvasós kihívásokat, mert olyan művekkel is találkozhat az ember, amelyek alapjáraton nem biztos, hogy a keze ügyébe kerülnek.

* * *

A 2019-es évben úgy érzem különösen jól sikerült kiválasztanom a hét regényt, hiszen amellett, hogy érdekes és jól megírt történeteket olvastam, megannyi érzést előcsalogattak bennem, ami már néha nagyon hiányzott egy-egy elolvasott könyvnél.

Sajnos 2020-ban ugyan nincs kihívás, de a lista elkészült, amelyet itt találtok, ha esetleg Ti is kedvet kaptatok hozzá.