Hemingway nevével még az irodalom órák berkében találkoztam először, amely számomra egy meglehetősen szerencsétlen ismerkedési pontnak számít, mivel sosem voltam odáig az irodalom órákért. Ha ezen múlott volna, hogy a későbbiekben olvasó emberré váljak, akkor bizony a mai napig rá sem néznék a könyvekre. Bevallom, a kötelezőktől (az alsóbb évfolyamok 1-2 olvasmányának kivételével) falra tudtam volna mászni, a gimnáziumban, ha jobban belegondolok, szerintem egy kötelező olvasmányt sem olvastam el, és tekinthető a rendszer hibájának is, hogy enélkül is tökéletesen boldogultam a tantárggyal. Számomra mindig is idegen volt az a felfogás, hogy ha elolvasok valamit, utána a számba rágják, mire is gondolt pontosan az író. Sokan, megannyi platformon kifejtették már a kötelező olvasmányokkal szembeni kritikájukat, nem tudok eléggé egyetérteni mindegyikkel, nálam már maga az elnevezés is problémás, akarva-akaratlanul is ódzkodtam attól mindig is, hogy valamit kötelezően el kelljen olvasnom. Felnőtt fejjel már szerencsére teljesen máshogy viszonyulok magához az irodalomhoz, és mivel nem bemagoltatják velem tananyagként az egyes írók életét és munkásságát, sokkal nyitottabb lettem feléjük, hiszen kiszűrhetem, mi az, ami valóban érdekel és utána szeretnék olvasni, illetve mi az, amit inkább hanyagolok. Az egyik legnagyobb kihívás ezért számomra, hogy a klasszikus olvasmányok felé forduljak és legyűrjem azt a tudatalatti ellenállást, ami sajnos az iskolai keretek által belém rögzült.

Na, de a kisebb kitekintő és zsörtölődés után kanyarodjunk vissza Ernest Hemingway-hez. Az íróhoz, aki regényeinél és novelláinál sokszor saját életének élményeit használta táptalajként, kiinduló pontnak, ha úgy tetszik ihletként. Akinek munkásságára a jéghegy-elv volt jellemző, azaz tömören, mindenféle sallang nélkül írta műveit, melyek a jéghegy csúcsának számítottak és az igazán lényeges dolog mindig a mögöttes tartalomban, a sorok között rejlett, vagyis ami a jéghegy alatt található. A 21. Század Kiadó megújult, modern és letisztult külsővel adja ki újra Hemingway-életműsorozatban a klasszikussá vált regényeit és elbeszéléseit. Így jutottam hozzá Az öreg halász és a tenger című regényéhez, amelyet ezúton is köszönök a kiadónak, hogy eljuttatta hozzám.

Az alaptörténetet úgy gondolom nem szükséges túlragozni, aki hallott már Hemingway-ről, az szerintem ugyanígy hallott erről a könyvről, amely egy öreg halászról szól, aki jó ideje nem járt szerencsével a tengeren, majd találkozik egy óriás marlinnal. Kettejük csatája hosszadalmas, melynek során az író megjeleníti a sorok között a kitartás, diadal és ugyanúgy a veszteség krónikáját is. A cselekmény nincs fejezetekre tagolva, a 110 oldalas elbeszélés megszakítások nélkül meséli el történetét.

Jóval több ideig szemezett velem a polcon ez a könyv, mint megérdemelte volna, pont a bevezetésben taglalt ellenérzéseknek köszönhetően, de aztán győzött a kíváncsiság, és azt kell mondanom, kár volt eddig elnyújtanom az elolvasását. Már az első oldalak után világossá vált, hogy egy kellemes hangvételű, szívmelengető könyvvel lesz dolgom, amelynek olvasása közben úgy éreztem, mintha a vízen egy csónakban ringatóznék: nem kapkodja el, nem izgulja, és nem misztifikálja túl az író a dolgokat, egyszerűen leírja a halász történetét. Teszi mindezt úgy, hogy egy végtelenül nyugodt karaktert teremt és őt beszélteti, akinek kitartása példaértékű. Miközben mi olvasók drukkolunk és izgulunk a halászért, ő csak teszi a dolgát, amihez ért. Nem fordul letargiába és nem uralkodik el rajta a negatívizmus, ezáltal nem hagy keserű szájízt az elolvasása után, inkább olyan érzés így visszagondolva, mintha egy kellemes emléket elevenítenék fel.

 A Hemingway-re jellemző jéghegy-elv pedig maradéktalanul teljesül, engem teljes mértékben gondolkodásra késztetett, hogy a sorok mögé lássak és ne csupán szigorúan azt vegyem figyelembe, amit magam előtt olvasok.

Az öreg halász és a tenger elolvasásának azért is örülök, mert sikerült elérnie, hogy ne húzzak falat közém és a klasszikus olvasmányok közé, mert igenis lehetnek jók és emlékezetesek. A jövőben biztos, hogy ebben a szellemben, nyitott szemmel fogok járni, hogy megleljem az ilyen hasonlóan elgondolkodtató, értékes irodalmi klasszikusokat.

Köszönöm szépen a Kiadónak a lehetőséget!

5/5