A tudomány és fikció szárnyán szárnyaló, rendkívüli apa-fiú történet | Richard Powers: Rémület

Ez a könyv megannyi szempontból csodálatra méltó.

Adott egy apa, aki asztrobiológusként a Földön túli élet jeleit kutatja a világűrben, és felesége halála után egyedül neveli gyermekét. Valamint ott ez a csupaszív, kíváncsi, információéhes kilencéves fiú, Robin, aki teljesen odáig van a természetért, az apja munkájáért, furcsaságát az orvosok valahol a spektrumzavaros viselkedés és az Asperger-szindróma között lövik be, emiatt többször meggyűlik a baja az iskolai társaival, és az intézményi keretekkel. Már csak emiatt a hihetetlen, szeretettel teli apa-fia páros miatt megérte a kezembe venni ezt a kötetet, egyszerűen fantasztikus érzés volt olvasni, hogy egy apa mit meg nem tesz azért, hogy a fia boldogulni tudjon ebben a bonyolult és igazságtalan világban. Hogy mennyi energiát fektet abba, hogy megkímélje őt a pszichoaktív szerektől, és helyette próbálja úgy egyengetni az útját – kapaszkodóként felhasználva a fiú természetimádatát -, hogy megtanulja kezelni az elé kerülő helyzeteket.

A természetközpontúsága gyönyörű leírásokban, értékes és érdekes információmorzsákban érhető tetten, ahogy az apa tanítja fiát (egyúttal az olvasót is) a világ megannyi apró csodájára, miközben ott lebeg a fejü(n)k felett az elkerülhetetlen vég, amely felé az emberiség önhibájából tart a bolygó, feláldozva megannyi élőlényt a jólét és a nemtörődömség oltárán. Rendkívül nehéz helyzet egy gyermeknek szembesülnie azzal, hogy amit ma tanul és elsajátít, lehet felnőttkorára már abszolút irrelevánssá válik, hiszen az egyre gyorsuló, végbemenő változások nem éppen egy szép világ ígéretét kecsegtetik. Van benne tehát egyfajta komor, baljós világnézet, amivel az apának mindennapjai során meg kell küzdenie, miközben ott van mellette egy gyermek, akinek kinyíló félben van a tudata, kezd egyre jobban rácsodálkozni a világmindenség dolgaira, de amit aztán tapasztal és lát a nagyvilágban, teljesen szembemegy mindazzal a pozitivitással és naivitással, amivel eddig próbált lavírozni.

„A csillagászatban és a gyerekkorban sok a közös vonás. Mindkettő hatalmas távolságokat leküzdő utazás. Mindkettő olyan tényeket kutat, amelyek túl magasak neki. Mindkettő szorgalmasan gyártja az elméleteket, és hagyja, hogy a lehetőségek korlátlanul megsokszorozódjanak. Egy-két hetente mindkettőt megalázzák. Mindkettőt az ismerethiány működteti. Mindkettőt zavarba ejti az idő. Mindkettő örökös újrakezdés.”

A történet azonban nem áll meg ennyinél, az apa tudomást szerez egy kísérleti szakaszban lévő, neurofeedback nevű technikáról, amelynek segítségével Robin megtanulhat jobban uralkodni az érzelmein, mégpedig az anyja agyáról rögzített működésmintákat alapul véve, akitől korábban ezt egy másik kísérletben begyűjtötték. Innentől kezdve végigkísérhetjük, milyen hatást gyakorol a fiúra, és miként változtatja meg a viselkedését, egy lenyűgöző, már-már félelmetes, science fictionnek ható módszer segítségével.

A tudomány mellett helyet kap még a fikció is, ahogy az apa távoli bolygókra „röpíti” fiát, elképzelve, hol milyen állapotok uralkodhatnak, és hogyan fejlődhet ki bármilyen élőlény, bizonyos körülmények között élve. Ezekkel a fejezetekkel oldja a hétköznapok eseményeit, olvasóként néha én is úgy éreztem, egy kicsit fellélegezhetek, mielőtt újra belevetném magam a cselekmény sűrűjébe, ám semmiképpen sem azért, mert olyan nehézkes lenne az olvasása, inkább egyfajta kikapcsolódás és menedék a valóság elől.

„Áthajtottunk Kentucky egyre laposabb dombjain, el a Kreacionisták Múzeuma meg az életnagyságúnak szánt Noé bárkája mellett, olyan megyéken keresztül, amelyek nemigen voltak hasznára egyetlen tudománynak sem, és közben a Virágot Algernonnak szólt a kocsiban. Én tizenegy évesen olvastam. A kétezer kötetes tudományos-fantasztikus könyvtáram egyik első darabja volt. Antikváriumban vettem – puha fedelű tucatkiadás, a címlapján egy ijesztő arc, valahol félúton az egér és az ember között. A saját pénzemből vásároltam, olyan érzés volt, mintha megfejtettem volna a felnőtté válás titkát. Mikor a kezemben tartottam a kinyitott könyvet, egy féregjáraton keresztül egy másik Földre érkeztem. Világossá vált, hogy ebben az életben csakis kicsi, könnyű, hordozható párhuzamos világokat fogok gyűjteni.”

Viszont a vége, ó, jaj, a vége…! Sokat gondolkodtam rajta, mennyire volt méltó a regényhez, és bizony ebben az egyetlen pontban találtam némi kivetnivalót, hiszen az oly gondosan felépített apa-fia viszony után így elkapkodni a végkifejletet, bizony nem volt szép dolog.

Lehet elhamarkodott kijelentés részemről, de úgy érzem, a 2023-as év egyik legkiemelkedőbb és legemlékezetesebb olvasmányát fejeztem be a Rémülettel, annyira sokoldalú, szerethető, drámai és intelligens kötet, amely mellett nem szabad olvasás nélkül elmenni. Jött, minden más regényt elsöpört maga mellől, és teljes mértékben a szívemhez nőtt, nagyon nehéz is volt emiatt becsukni a könyvet azzal, hogy nincs több elolvasandó fejezet.

4,5/5

Richard Powers: Rémület

Kiadó: Park Könyvkiadó
Kiadás éve: 2023
Eredeti cím: Bewilderment
Eredeti megjelenés éve: 2021
Oldalak száma: 376 (papír és e-könyv)
Beállításaim
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments